„Ma már egészen máshogy gondolkodunk a reduktív borokról”

Geri Ádám
2017. november 30., 15:40


Kamocsay Ákos díjnyertes tétele a borokkal kapcsolatos összes létező sztereotípiára rácáfol. Erről és a szürkebarát "átváltozásáról" is beszélgettünk a vele készített interjúban.
„Ma már egészen máshogy gondolkodunk a reduktív borokról”
A 100 legjobb magyar bor tesztjén az illatos fajták kategóriájában első helyen végzett a Winelovers XMAS rendezvényen is kóstolható és megvásárolható Ihlet Cuvée. Önök már az indulásuktól kezdve nagy hangsúlyt fektetnek az illatos fajtákra. Személy szerint Önnek miért fontosak?

Számomra az illat az egyik legmeghatározóbb első benyomás a borral való találkozáskor. Ha nem kellemes illatú, az nálam már némileg elvágta magát, és szerintem ezzel sokan vannak így.
 
Hogyan született az Ihlet Cuvée?

A kereskedelem részéről felvetődött, hogy kellene az angol piac részére készíteni egy aromatikus házasítást. Ha szabad kezet kap a borász, az nagyon klassz, és komoly kihívás számára. Volt a pincében egy 2015-ös szép, illatos hárslevelűnk, amiből kicsit hiányoltam a savat. Ezért tettem mellé 20 százalék chenin blanc-t, amit viszont éppen azért telepítettünk, mert a házasításoknál jó savgerincet ad. Ezen kívül került bele 10 százalék nagyon érett chardonnay, ami az egészet kiteljesítette, még komplexebbé tette. Örülök nagyon, hogy jól sikerült.
 
Milyen ma a megítélésük az illatos fajtáknak a világban?
 
Vannak illatos fajták, amik tökéletesen meg tudnak felelni a mai ízlésnek. Jó példa erre a pinot gris, vagyis a szürkebarát. Régebben az olaszok csináltak belőle óriási divatot, a „pinot grigio” fogalom lett, egyet jelentett a szinte gyümölcslé üdeségű szürkebarát borral. Ez viszont egy olyan fajta, ahol óriási játéktér van, így most a piaci igényeknek megfelelően a borászok a nagyon friss szürkebarátoktól elmozdultak a még mindig illatos, gyümölcsös, de teltebb, tartalmasabb zamatú, komplexebbek stílusú borok felé.
 
„Ma már egészen máshogy gondolkodunk a reduktív borokról”

Az Ihlet Cuvée rengeteg díjat kapott idén. 100 százalékban reduktív borról beszélünk. Megtörtént az áttörés, a szakma elfogadta, hogy hordó nélkül is készülhet kiváló, emlékezetes bor?

Ma már egészen máshogy gondolkodunk a reduktív borokról, mint régebben. A reduktív eljárás minden elemét megtanították nekem még a Borgazdasági Technikumban, csak senki nem alkalmazta itthon összefüggő technológiaként. Mikor elkezdtük az angol piacot, még a nagyon könnyű, üde, friss, orrbavágóan illatos bor volt a divat. Viszont ma már azt is tudom, hogy reduktív és reduktív bor között nagy különbség van. Lehet gyümölcsös, üde, de érettebb szőlőből magasabb hőmérsékleten erjesztve érlelhető, zamatgazdag bort is készíteni.
 
Tudatosult ez már a fogyasztókban is?

A fogyasztó érzi, amikor megkóstolja, hogy ez egy komoly bor, és rácsodálkozik, hogy milyen illatos. Mi meg elmondjuk neki, hogy ebben az érlelés hatására nem csak az elsődleges, gyümölcsös jegyek dominálnak. Ott vannak benne, mert erre mindig odafigyelünk - csak kiegészül testtel és harmóniával.
 

Az Ihlet Cuvée ráadásul még csavarzáras is, ami sokáig szintén elképzelhetetlen volt a prémium kategóriában.

Én jártam Portugáliában és tisztelem parafadugót. Tudom, hogy mennyi idő és munka van benne. Mi viszont a 90-es évektől Angliába szállítottuk a borokat, ami egy nagyon innovatív piac. Ott a nagy áruházláncok adják el a borok 70 százalékát. Így amikor ők azt mondták, hogy bármennyire is nem tehetünk róla, de ki kell küszöbölni, hogy a vevő a pénzéért dugóhibás bort kapjon, átálltunk a műanyag dugókra. Aztán elkezdtük belföldre is próbálgatni.
Először ellenérzés volt az emberekben,
de aztán elterjedt. Később ugyanígy volt a csavarzárral. Ma már a prémium borokat a világon mindenhol csavarzárral is zárják. Máshogy, de mégis nagyon szépen tud fejlődni vele a bor.