A szőlőültetvény a legnagyobb jövőbe vetett bizalomnak és reménységnek tekinthető. Ezért nagyon megbecsülik azok, aki saját vagyonukat szőlőtelepítésre szánják.

A szőlőtelepítésnek mindig nagy becsülete volt. Nem véletlen például hogy a Biblia Noéval kapcsolatban a következőket írja le: „elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett.” Miután az Úr ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy özönvízzel nem pusztítja el többé a földet, Noé hitének jele volt, hogy az elkövetkező hosszú években az Úr ígéretét biztosan meg fogja tartani.

 

A római nyugalmazott légiósok a birodalom külső határán földterületeket kaptak szőlőültetvények műveléséhez. A katonai tudás és a szőlőültetvény értéke elég volt arra, hogy a veteránok saját munkájukkal együtt az egész birodalmat hűségesen megvédjék. Birodalmak ugyan jöttek és mentek a Vén Kontinens területén, de az ültetvények azóta is ott maradtak.

Szőlőt ültetni ma is nagy munka, jelentős pénz és munkabefektetést jelent. Az első négy év gyakorlatilag termés nélkül telik el, évente szinte csak a költségek jelentkeznek. Az ötödik évtől kezdődően szüretelhető jelentősebb termésmennyiség, amely már értékesíthető bormennyiséget ad.

A komoly borminőség, az izgalmas és érdekes zamatok elérésére azonban gyakran évtizedeket kell várni. Az évek során a szőlő gyökérzete alaposan átszövi a különböző talajrétegeket. Lejjebb és lejjebb kúszva újabb kőzetféleségekhez jut, amelyből a tápanyagokat és ásványi anyagokat felszívva egyre gazdagabbá teszi a bogyókat. Nem véletlen, hogy 60 méter mélyen is találtak már szőlőgyökeret.

Ezért is ültetik olyan helyre a szőlőt, ahol más növény nemigen élne meg. A szőlő küzd, keresi a vizet, egyre mélyebbre hatol gyökérzetével. Munkája nem eredménytelen. Az öreg tőkék termését ezért is becsülik meg annyira. Az időt nehéz pótolni bármilyen technológiával. A szőlőt érteni, megérteni kell, ezért ma erre csak kevesen hajlandók.

Mindezeket átgondolva mégis furcsán hangzik, hogy az Európai Unió korlátozza a szőlő telepítését. Egy ültetvény létrehozásához nem csak engedélyre van szükség, hanem telepítési jogra is. A telepítési jog tulajdonképpen egy olyan jogosítvány, amely egy korábban kivágott ültetvény alapján adja meg a lehetőséget egy ugyanolyan nagyságú ültetvény eltelepítésére. Az egyre inkább globálissá váló piacon a telepítés szabályozásának mégis nagyon fontos szerepe van. Főleg akkor, ha a fogyasztás gyorsabb mennyiségi csökkenése mellett az ültetvények nagysága csak lassan változik. Európa ezen kívül a világ bortermeléssel foglalkozó országai számára a legkívánatosabb célpiac.

A termelő egyre kevesebbet találkozik fogyasztójával, ezért nincs pontos képe arról, hogy vásárlójának az ízlése hogyan változik. Ameddig a termelés es a fogyasztás ugyanahhoz a helyhez volt köthető, addig nem volt gond a termelés és a fogyasztás egyensúlyának megteremtése. A létrejött távolságok miatt ez már szinte lehetetlen.

Aki ma a jövőről gondolkodik, és szőlőt telepít, az nem is szőlőről és borról gondolkodik, hanem birtokról. Egy helyről, egy üzenetről, amely a bor fogyasztója számára a kikapcsolódás, a jókedv és az értékek helye.