Lássunk néhány konkrét példát! A balatonszemesi Kistücsök étteremben abszolváltuk az alábbi maradandó élményt. Bőrén sütött balatoni fogas édesköménnyel és erdei gombával. Az édeskömény és a gomba felerősítik a fogas "naturális" ízeit.

Ezért valami testesebb bor után kell néznünk. Konyáriék Szárhegy küvéje mellett döntünk. Ez a bor épp annyi testtel és zamattal bír, amennyi a hal-édeskömény-gomba hármasát egyensúlyban képes tartani. Az ízek egymásnak adják a stafétabotot. Ahogy az ízkör bezárul, kezdjük elöről. A harmónia itt kellemes bizsergést jelent.

A másik példánk: harcsapaprikás pirított túrós csuszával, szalonnapörccel. Tipikus példája annak, amikor a vörösbor is szóba jöhet a hal mellett. Jelen esetben a szekszárdi Sebestyén pince "Indigó" Zweigeltje akadt a horogra, a 2007-es. Friss, könnyű bor, meggyes illatokkal és ízekkel. Savai-tanninjai lendületesek, épp annyira, hogy megbirkózzanak a harcsával, csuszával, pörccel. A legrosszabb, amikor a bor alulmarad az étellel szemben, akkor maximum a szomjoltó szerepét láthatja el. Jelen esetben jóval többről szólt a történet. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

Ha már hal, akkor halászlé. Ahány halász, annyi lé, ahány ház, annyi halászlé. Az csak a jéghegy csúcsa, hogy szegedi vagy bajai. A bor hozza őket közös nevezőre, egy jó kadarka vagy könnyű kékfrankos, esetleg portugieser. A zweigelt is szóba jöhet. A halászlé az egyetlen olyan halas étek, amelyhez a fehérbor szinte elképzelhetetlen. Nyilván itt is akad kivétel.

A könnyű vörösborok mellett a sillerborok is élményt jelenthetnek, egy rozé viszont már túl gyenge a halászlé gazdag, zsíros, paprikás, olykor csípős alkatához.

A legfontosabb szempont, hogy a könnyű vörösborok közül is olyat válasszunk, amelynek struktúrája nem a tanninokra épül. Sokkal inkább a fűszerességen, a zamatokon és a kerek, szép savakon van itt a hangsúly.

A Szent Péter hala vagy más néven kakashal az Atlanti-óceán keleti térségében fordul elő. Oldalán fekete folt, mely a legenda szerint Szent Péter ujjának lenyomata. Akkor maradhatott a halon örök bélyegül, amikor az apostol aranypénzt operált ki a faj egyik példányából.

A kakashal íze "naturális-semleges", a szó legjobb értelmében, vagyis hagyja érvényesülni a bort. A rostlapon sült halfilét chardonnay-habbal, tejszínes parajágyon tálalták elénk. A hal íze annyira áttetsző, letisztult és kifinomult, hogy ehhez például túl soknak bizonyult egy barrikolt chardonnay.

A vajas, pörkölési aromák ráfeküdtek a borra, és elnyomták a légies ízeket. Ellenben a Villa Tolnay 2005-ös Szürkebarátja a maga virágos-minerális ízeivel tökéletesen működött. Ugyanilyen jó választásnak bizonyult a Szeremley Kéknyelű, 2004-ből. A titok nyitja, hogy ezekben a borokban nyoma sincs a fának.

Következő tengeri példánk a marinált tonhal. Igazi meglepetés. Teljesen halszerűtlen. Nem véletlenül hívják a halak szarvasmarhájának. Nevét a görögöktől kapta, thynnus azt jelenti, villámgyors. Mozgékony, hatalmas ragadozó, egyes példányai a 700 kilogrammot is elérik. Mivel állandóan mozog, húsa ezért színtiszta izom.

A tányéron is leginkább médiumra sütött bélszínre hajaz. Állaga és íze is meglepő módon hússzerű. Érdemes jól megborsozni. Nagy testű, vastag, krémes-olajos fehérborok illenek hozzá, mint egy nagy tokaji furmint, amelyben nem a fahordó, hanem a vulkáni talaj érvényesül.

Ugyanakkor a tonhal is a nagy kivételek csoportjába tartozik, húsjellegénél fogva közepesen testes vörösbor is remekül passzol hozzá. Tapasztalataink szerint valamiért inkább a fűszeres szekszárdi vörösök illenek hozzá. Egyszer összekóstoltuk a Takler pince 2006-os Bikavér szelekciójával. Azóta sem tudunk szabadulni az emlékétől. Ebben a borban sem teng túl a fa, és ez nagy játékteret biztosít a fűszerek számára.

A tengeri herkentyűk kiváló borágyak. Lehet királyrák, osztriga, kagyló, polip, tintahal. A lényeg, hogy mindig friss legyen. A tiszta "tengeríz" a száraz, karcsú, savakban gazdag fehérbort kívánja, illetve a szintén csontszáraz pezsgőket.

A Szent Jakab-kagylóhoz minden esetben pezsgő dukál, de ha az nincs kéznél, illik hozzá a rajnai rizling a Balaton északi partjárról vagy a kéknyelű. De akár egészen Somlóig elmehetünk, Györgykovács Furmintja is tökéletes gardedámja lehet.

Itt is nagy szerepe van a fűszerezésnek, a fekete- vagy zöldkagyló esetében egy provence-i ízesítés mellett akár a rozéig is elmehetünk.

Rozéból széles a választék, és nehéz a választás.

Tapasztalataink szerint tenger gyümölcsei mellett a szekszárdi rozék bizonyultak a legjobbnak.