Borászportál: Egy családi vállakozásban az a szép, hogyha egy idő után egyre több családtag bekapcsolódik valamilyen szinten a munkába. Ha jól tudom te elég messziről érkeztél a borok világába...

Csáki Viktória: Nem is annyira messziről! A bor készítése egy életmód, egy hivatás, a pedagógia is az. Középiskolás gyerekeket tanítok, nevelek. Éppen olyan varázslatos és felelősségteljes világ, mint a borászat.

Borászportál: Mikor és hogyan kezdődött a Várkapitány Pince története? Mik a jelenlegi tervek?

Csáki Viktória: Édesapám fejéből pattant ki a szikra, a Somlón kapott lángra és még most is harci lázban égünk, építkezünk. Sok ember dolgozik azon, hogy a finom borainkat szép környezetben fogyaszthassák.

 

Borászportál: Hogyan kapcsolódsz bele te a munkába? Megvannak már a jövőbeni feladataid, jól tudom, hogy egyre több dolgod lesz a vállalkozásban?

Csáki Viktória: Remélem! Egyelőre a megfigyelés és a tanulás a feladatom. Igyekszem sok helyre elkísérni a borainkat, ismerkedem a szakmával és a bort fogyasztók széles táborával. Érdekes, magával ragadó világ ez! Azt, hogy a hegyen mi lesz a feladatom, még nem tudom pontosan. Remélem nem az, mint Bandinak, főzni! Idegenvezetőként a vendéglátás és a turizmus területén szeretnék aktív segítség lenni.

Borászportál: Mindehhez nem árt a borokkal kapcsolatban is jól felkészültnek lenni. És ez alatt persze nem csak a somlói borokat értem. A Borakadémián tanultál. Meddig végezted el a tanfolyamaikat?

Csáki Viktória: Hát igen! A borokról eddig annyit tudtam, hogy nyáron a rozékat és a  vörösborokat, télen a száraz fehérborokat ittam és hogy sokkal finomabb nedü, mint a sör vagy a pálinka, amit szigorúan gyógyászati célból veszek magamhoz. Cikinek éreztem, hogy minden csip-csup kérdésben a borászunkat kell zaklatnom, mert ha kérdeztek valamit, akkor homály volt... Ma már azért többet tudok és a Borakadémiának hála, azt stabilan. A nyári szünetben, míg más a pociját süttette én a padban ültem és tátott szájjal hallgattam az előadásokat. Az alap és a középfokú tanfolyamra jártam, de középfokon még nem vizsgáztam. Majd ha időm lesz rá, mindenképpen leteszem.

Borászportál: Tervezel továbbmenni?

Csáki Viktória: Felsőfokban nem gondolkodok egyelőre.

Borászportál: Aki még nem volt ilyenen, annak hogyan mesélnéd el a bortanfolyamot?

Csáki Viktória: Óriási élmény! Tematikusan tanulunk a borról, a szőlészetről, gasztronómiáról és a bormarketingről. Szakmailag kiváló előadókat hallgathatunk, akik nem mellesleg jó pedagógiai érzékkel bírnak. Nem pusztán száraz monológot adtak le, hanem jól átgondolt és korrektül felépített tudástanyagot adtak át, miközben sokat nevettünk, kérdeztünk, válaszoltunk. A kóstolás része a legjobb, az aug. 20-ai tüzijátékot háromdimenzióban néztük például... De persze csak azért, mert keveset ettünk és viszonylag sok tételt kóstoltunk. Nekem a legnehezebben a borok felismerése és elemzése ment. Nem azt az illatot és nem azt az ízt éreztem, amit a többiek (kicsoprtos foglakozás) és az oktatók.  Ők persze bátorítottak, mert azért olykor-olykor fején találtam a szöget! Ehhez rutin kell. Az itt szerzett barátokat kell izzítani ezügyben.

Borászportál: A tanfolyamon kóstoltatok Somlóról is? Esetleg Várkapitányt? Volt valami igazán emlékezetes tétel?

Csáki Viktória: Somlót is említettük, ittunk is, de a mi borainkat nem. Nem is árultam el, hogy érdekelt vagyok egy borászatnál, mert így felszabadultnak éreztem magam. Emlékezetes? Ittunk ázott kutya illatú, olajos ízű és beteg borokat is. Háát!  Az itáliai és francia borok finomak voltak, de mégis egy móri borásszal a saját borát kóstolni, igazán autentikus élmény volt!