Új szőlőkre van szükség a jövő boraihoz

A borkészítés jövője nagyban függ attól, hogy milyen új szőlőfajtákat sikerül kifejleszteni

– állítják tudósok, akik már dolgoznak a szőlő génállományának feltérképezésén.

A szőlőt megtámadó betegségek komoly gondot okoznak a termelőknek, amit csak tovább tetéz, hogy a jövőben várhatóan szigorú szabályok vonatkoznak majd az ellenük kifejlesztett vegyszerek használatára. A megoldást az új, fertőzés- és betegségálló szőlőfajták kifejlesztése jelentheti.

Amerikai kutatók már el is készítették több mint ezer szőlőfajta géntérképét, ahonnan szerintük már egyenes út vezet a rezisztens szőlőfajta megalkotásához – derül ki a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból.

A ma létező szőlőfajták – merlot, chardonnay, rizling, sémillon, stb. – tulajdonképpen egy fajból, a Vitis vinifera szőlőfajból származnak, amely mintegy 5000 éve honosodott meg a mai Törökország területén.

Azóta a legfontosabb bortermő szőlőfajnak számít szülőhazájától, Ausztrálián át, egészen Chiléig, az Egyesült Államokig, de még Dél-Afrikában is honos. A vinifera fajhoz több száz szőlőfajta tartozik, vörös és fehér egyaránt, ennek ellenére ezek továbbra is egy fajt alkotnak, a fajták között viszonylag kevés keresztezéssel.

Ahogy a szőlő Törökországtól Európáig, és a többi kontinensre is eljutott, a szőlőt megtámadó betegségek épp ellenkező irányba terjedtek. A lisztharmat például Észak-Amerikában alakult ki. A vinifera kiváló minőségű termést ad, azonban igen fogékony a lisztharmaton kívül a peronoszpórára, és a filoxérára is. Ausztráliában egyedül a lisztharmattal szembeni védekezés évi átlag 100 millió dollárba kerül, melynek zömét a vegyszerek költsége teszi ki.
Az Egyesült Államokban a mezőgazdaságban használt gombaölő szerek 70 százalékát a szőlészetek permetezik szét.

Azonban az Európai Unió – amely még mindig a világ bortermelésének 70 százalékát adja – jelenleg úgy próbálja a mezőgazdaság ökológiai lábnyomát csökkenteni, hogy a lehető legkevesebb vegyszer kerüljön a földekre és a levegőbe, ami tehát a jövőben erősen korlátozza majd a szőlészetek permetezését is.
A Bizottság egyik javaslata szerint 2013-tól tilos lenne a „nem alapvető” növények permetezése.

A szőlők génmódosítása a megoldás?

Számos kutató foglalkozott már fertőzés- és betegségálló szőlőfajta kifejlesztésével, vagy rezisztens fajták keresztezésével, vagy génmódosítással. Előbbi eljárás azonban rendkívül költséges: egyrészt 3-4 évre van szükség, míg a tőkén szőlő terem, ezek után jön csak a bor előállítása, amiből meg lehet állapítani, hogy valami értékeset sikerült-e előállítani, és még ekkor sem biztos, hogy az emberek ízlésének megfelelő szőlőfaj született.

A PNAS-ban publikáló amerikai kutatók ezzel szemben több mint ezer szőlőfajta géntérképét állították elő, amelyből meg lehet állapítani, hogy melyik gén felel a savasságért, a cukortartalomért, vagy épp a betegséggel szembeni ellenálló képességért. Ezek után jóval egyszerűbb egy olyan fajta előállítása, amely meghatározott jellemzőkkel bír, jelentős időt és pénzt megspórolva – állítják a kutatók