Liszkay Mihály: meg volt írva, hogy ide visszatérek

Knap Gábor
2016. június 19., 21:05


Az ország egyik legszebb borászata szerényen húzódik meg a Hegyestű oldalában. A Liszkay Kúriába nem vezet gondosan aszfaltozott műút, a kapun belépve azonban egy másik világba csöppenünk.
Liszkay Mihály: meg volt írva, hogy ide visszatérek
Liszkay Mihály
Annyit hallottam a Liszkay Borkúriáról, mielőtt megpillantottam volna a Pangyér-dűlőben található épületet, hogy már látogatásunk előtt sejtettem, rendkívüli hely. Aztán megérkeztünk, és láttam ahogy a domb emelkedik, hallottam, ahogy a fácánok hívják egymást a szőlő melletti erdőszélen, néztem, ahogy a pohárba kerül a hűsítő cabernet franc. Mind-mind tényleg kivételes élmény, mégis tudom, hogy korántsem ezek miatt járnak vissza újra és újra a vendégek.
 
Liszkay Mihállyal a borkúria teraszán ültünk le beszélgetni, előttünk a medence, a kert, távolabb pedig a szőlők, majd a Burnót-patak uralta liget, és valahol ezek után a távolban Szentbékkálla. 
Rögtön a szürkebaráttal kínál minket, amely sehol máshol nem kapható, csak a borháznál. Ez az egyetlen fehér Liszkay bor. Adta magát hát a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy egy olyan borvidéken, ahol a kollégák néhány kiszemelt fehér fajtában látják a jövőt, ő elsősorban bordeaux-i szőlőket telepített. És ebben a percben csöppentünk bele a nagy Liszkay-történetbe.
 
két évre jöttem haza, lásd mi lett belőle
 
Liszkay Mihály 1956-ban ment el Magyarországról Hollandiába, ahol huszonévesen nyitotta az első éttermét. Később Kanadában élt, Brit Columbiában. Hallás után tanult meg zongorázni, és ez volt az, amely később meghatározta az életét: előbb kiskocsmákban, aztán nagyobbakban, majd egyre jobb éttermekben játszott, onnan pedig nem volt megállás a Hilton hotelekig, New Yorkig, Párizsig, Londonig.
 

Gyermekei már Vancouverben nőttek fel, aztán a rendszerváltás után úgy gondolta, hogy ha már kimentek az oroszok, biztosan van egy csomó hely a nyugati befektetőknek Magyarországon. Így tért haza, kanadai tőkével, éttermeket nyitni. Ám a hazai viszonyok nem olyanok voltak, mint amilyennek több ezer kilométerről tűntek… Már a visszautat tervezte, amikor eltévedt a Balaton-felvidéken. Így ragadt először Csopakon, majd Monoszlón.
 
nem akartam borászatot
 
A csopaki birtokot hat év után adta el, épp akkoriban, amikor egy vadászat, és egy újabb eltévedés alkalmával rátalált egy teljesen kiégett, felhagyott szőlőföldre, és az elhanyagolt ültetvény közepén egy romos házra. Ebből lett később a Liszkay kúria.
 
 
Szörnyű állapotban találtam meg. Nem akartam vendéglátást, nem akartam borászatot, csak vadászni szerettem volna, és egy nyaralót ezen a helyen. – meséli Liszkay Mihály, hozzátéve, hogy amikor a szőlő helyére újat telepített „halvány lila gőze nem volt, hogy mibe kezd bele”.
 
Itt tértünk vissza tehát az eredeti kérdésre: miért fehér szőlő… És a történet hallgatása közben megértettem, miért lehetetlen szinte szabad időpontot találni a Liszkay kúriába. 
 
A sztori miatt.
 
Ahogy Liszkay Mihály a teraszon mesélte az élettörténetét, egy csapásra elfelejtettük, honnan jöttünk, mi lesz balatoni Kerülőutunk következő állomása, már az is másodlagosnak tűnt, hogy olaszrizling vagy cabernet franc…
 
bőségesen megfizettem a tanulópénzt

Persze, aki kóstolta már a Liszkay vöröseket, tudja milyen jó döntés volt annak idején bordeaux-i fajtákat telepíteni a Pangyér-dűlőbe.
 
Nem voltam borász – mondja a házigazda. Egyet tudtam, hogy nem akarok olaszrizlinget, mert abból annyi van, hogy az egész Balatont fel lehetne tölteni vele. Az egész vidék fehér szőlőről szó, pedig a rómaiak itt már kékszőlőt termeltek – érvelt.
 
Liszkay Mihály: meg volt írva, hogy ide visszatérek
 
Az első lépéseket még a romos pincében tette meg a borászat. A 10 ha betelepítését 2006-ban követte a szűztermés, és már az bebizonyította, hogy érdemes volt a környéken szokatlan fajtaösszetétel mellett dönteni: a Páneurópai Vörösbor Versenyre küldött borok aranyérmesek lettek, két évre rá abszolút champion díjat nyertek, a Pannon Bormustrán pedig aranyat. 2004-ben a Decanter World Wine Awards-ról, 12 ezer nevezett bor közül sikerült ezüst és bronz érmet hazahozni. Nem vagyok borász – mondja Liszkay. Tanuló vagyok, de bőségesen megfizettem a tanulópénzt – nevet.
 
Szerinte a következő két-három generáció fog rájönni, hogy a Balaton-felvidék nagy részén a fehér fajtákkal szemben cabernet franc-t kell telepíteni, az övé pedig 8-10 év múlva fogja a legszebb bort adni.
 
néha könnyekig megható

A Liszkay Borkúria eredetileg családi nyaralónak készült. Nem volt üzleti terv, a szobák saját célra lettek kialakítva. Talán ezért olyan otthonos, maguknak építettük, nem azért, hogy gyors pénzt keressünk vele – mondja Liszkay. Ez lett az attrakció – mutat körbe –, ez a csend, ez a zene. Ez itt egy álomvilág.
 
Liszkay Mihály: meg volt írva, hogy ide visszatérek
A vendégkönyv
 
A vendégház megnyitása óta eltelt években kialakult egy elit, visszatérő vendégkör, a kúria híre szájról szájra terjed, a főszezonra pedig szinte lehetetlen szobát foglalni. Aki ötször itt volt, és nem tudott bejönni, vagy nem tudott időpontot foglalni, megpróbálja hatodszor is – mondja a tulajdonos, a vendégkönyvben pedig világsztárok, sztársportolók, az üzleti és politikai elit hálálkodó bejegyzései olvashatóak. Nem is akármilyenek, „néha könnyekig megható” – lapozgatja büszkén.
 
Nincs kiút, csak előre
 
Hetvenöt éves vagyok, és a 16 óra munkát minden nap lenyomom. Tavaly 78 ezer kilométert mentem a kocsival, de nagyon élvezem – mondja, miközben fél szemmel néha ránéz a kúria vendégeinek asztalára, minden pohárban van-e bor, égnek-e a gyertyák az asztalon, minden tökéletes-e.
 
Liszkay Mihály: meg volt írva, hogy ide visszatérek
Liszkay Mihály és
 
Itt tartunk – összegez. Nincs kiút, csak előre – a Liszkay bor betört a piacra. Ebből a kis birtokból erősen állunk a lábunkon, a 2015-ös év pedig minden idők legcsodálatosabb borát hozza. Ez mind nagyon szép, csak lennék 15 évvel fiatalabb – mosolyog.
 
Tökéletes a csend. A Nap épp bújik el, valahol Balatonhenye fölött jár, a dombok mögé tart. Szentül hiszek abban, hogy minden úgy lett jó, ahogy végül történt – ér lassan a történet végére Liszkay Mihály. Az ember, ahogy őszül a haja, érdekes bölcsességekre jut, és én ezt most nagyon élvezem. Mindig mást akartam, de mára már azt gondolom, úgy volt megírva, hogy ide visszatérek.