Olaszrizling is kell, de azért a vörösborokért mennek a Polgár Pincébe az emberek

Sólyom Bence
2016. november 14., 20:45


Vannak olyan helyek és szituációk, amelyeknél jobbat az adott pillanatban nem is tudnánk elképzelni. 
Olaszrizling is kell, de azért a vörösborokért mennek a Polgár Pincébe az emberek
Polgár Zoltán
Kicsit így éreztük magunkat, mikor a Kerülőutak villányi állomásán Polgár Zoltánnal beszélgettünk borokról, borászokról, borivókról és úgy általában mindenről, amit egy kicsit is lehet kapcsolni a borvidékhez.
 
A Polgár Pincészet tulajdonosa, vezetője és - saját bevallása szerint – mindenese korántsem tartozik az újhullámos borbirtok tulajdonosok egyre népesebb családjába, hiszen feleségével 1975-ben telepítették első szőlőiket a kisharsányi Bocor dűlőben. A sokat látott borász is az úgynevezett villányi Nagy Generáció tagja, az elsők között kapta meg az Év Bortermelője címet (1996-ban), és a közelében egyszerre érzi az ember azt az elképesztő energiát és nyugalmat, ami valószínűleg az idős borász sikerének a titka.
 
„Villány szerencsére továbbra is divatos úti célnak számít, és ugyan társasága válogatja, de azért még mindig azért jönnek ide a legtöbben, hogy olyan prémium vörösborokat igyanak, amit máshol nem biztos, hogy megtalálnak” – osztja meg velünk tapasztalatait a borász, amikor a fogyasztói ízlésről és az ezzel kapcsolatos saját tapasztalatairól kérdezzük.
 
Persze nem kizárólag vörös fajtákkal találkozunk a Polgár Pincészet amúgy is híresen széles szortimentjét vizsgálva. A fehérborok – bár érthető okokból jóval kisebb számban találhatók meg a kínálatban – ugyanúgy nagy népszerűségnek örvendenek a vendégek és a vásárlók körében.
„Olaszrizling is kell, szeretik az emberek, előfordult már, hogy rosét szinte alig kértek, viszont minden rizlingemet elvitték. Valamikor ez volt a magyar emberek bora.” Valóban rendkívül szép Olaszrizlinget kóstoltunk 2015-ből, de a környéken és a vendégek körében Zoli bácsiként is ismert borász nem tudta megállni, hogy ne dicsekedjen el a prémium Chardonnay Barrique-jával, amit valóban hiba lett volna rejtegetni.
 
A Villányi Franc körüli tudatos márkaépítés egyértelműen nyomott hagyott úgy a fogyasztók, mint a termelők körében is. Villány vezérbora mellett úgy általában a franc-os cuvéek iránt is egyre nagyobb az érdeklődés, és a hegyen is megszaporodtak a franc ültetvények. „Éreztük már korábban is, hogy jó ez a franc – teszi hozzá Polgár Zoli bácsi -, hiszen én már ’86-ban is palackoztam franc-t, de nemrég például egy ’92-es palackot néztünk meg, és egész egyszerűen gyönyörű volt. Barrique hordót még nem látott, mégis csodálatosan tartja magát, néha engem is érnek meglepetések, pedig nem ma kezdtem, ősz a szakállam.”
 
 
A franc valóban remekül érzi magát a borvidéken, a Villányi Franc 2014-es debütálása után a tavaly megrendezett Franc & Franc – Villány invites Loire rendezvényen is jól szerepelt. „A Loire-mentiek jól fölpontozták a villányi franc-okat mikor itt voltak. Meg is lepődtek, talán meg is sértődtek ezen picit, azt hitték, hogy azok a saját boraik” – árulja el nevetve az amúgy is jó kedélyű borász, mielőtt egy svéd csoporthoz csatlakozva megnéznénk a meseszép pincét.
 
A kísérletezés és a fajtában, valamint a borvidékben rejlő lehetőségek felismerése amúgy sem áll távol a borásztól. Annak idején Dél-Afrikában találkozott először syrahval, és annyira megtetszett neki, hogy mindent megtett, hogy Villányban is telepíthessen belőle, aztán 2003-ban már szüretelték is, emlékei szerint Villányban elsőként.
 
A Polgár Pincészetnél járva a kóstolás mellett a pincét is érdemes alaposan szemügyre venni, a hordók és acéltartályok sora után a fakazettás mennyezetű pincerész egészen magával ragadó. Polgár Zoltán történeteit hallgatva a skandináv csoport és mi is nehezen vesszük rá magunkat, hogy visszatérjünk a felszínre. Pár jól hangzó tétel és egy Michelin-csillagos étterem borlapjára is felkerült különlegesség ígéretével azonban sikerül rávennie minket, hogy visszaüljünk a helyünkre, és ezt egyáltalán nem bánjuk meg.
 
Olaszrizling is kell, de azért a vörösborokért mennek a Polgár Pincébe az emberek
 
Egy fűszeres, gyümölcsös cuvée (Therápia 2012), és a borvidék sajátosságait hűen tükröző portugieser (2015) mellett egyre inkább arra leszünk figyelmesek, hogy megelevenedik a pince. A kezdeti nyugodt beszélgetésünket egyre gyakrabban „zavarják” meg a vendégek, Zoli bácsit a telefonon érdeklődők nem hagyják nyugton, és a konyha is készülődik a vacsorához. A borász félelmetes energiája ragadós, a munkatársak is hasonló lelkesedéssel végzik a dolgukat, de természetesen a pincészet „mindenese” sem áll meg egy percre sem: „Sok kóstolót, borvacsorát tartok szerte az országban, de bírom, nagyon szeretem”.
 
Bár a Polgár borokkal nem nehéz találkozni – a legtöbb áruházláncban, a kicsik és a nagyok polcain is ott van -, de azért mégis csak az az igazi, ha valaki személyesen látogat el a pincéhez. Az évek alatt már kialakult a Polgár Pincészet törzsközönsége is, a borvidék rendületlen népszerűségének köszönhetően azonban rendszeres találkoznak olyanokkal, akik szinte azt sem tudják, hogy merre járnak, csak leugrottak Villányba egy hétvégére. 
 
A kezdetek óta hatalmasra nőtt, évi 350 ezres eladott palackszámmal büszkélkedő Polgár Zoltán és a lelkiismeretes személyzet feladata ilyenkor az, hogy bevezessék ezeket a vendégeket Villány és a pincészet varázslatos világába, ami a kitűnő vendéglátásnak és a remek boroknak köszönhetően az esetek döntő többségében sikerül is.
 
Villányban járva kötelező állomás a Polgár Pince, ahol a borok és a csodaszép pince mindig bámulatba ejti a látogatót, akinek ha szerencséje van, még Zoli bácsival is tud váltani pár szót borokról, Villányról és mindenről, ami ezekkel kapcsolatos.