A BorJour hagyományoknak megfelelően a korrekt (5000 forintos) belépő magába foglalta a korlátlan kóstolót, ásványvízfogyasztást és falatkákat. BorJour Mini révén 50 főben maximalizálták a résztvevők számát, ami tényleg élhető társaságot jelentett. 6 körül már meg is érkezett a vendégek nagy része, természetesen sok ismerős arccal. Az ilyen kóstolóknak kétségtelenül meg van az a házibuli feelingje, mintha egy tehetős haverunk trombitálta volna össze barátait. Az előre meghirdetett – főként brut tételeket tartalmazó – kóstolósorral egyértelműen az igényesebb fogyasztók lettek megszólítva.

 

A tematika természetesen nem véletlen, hiszen az év végén mindenki pezsgő lázban ég. Az ötlet is remek, hogy végigkóstolhatunk tisztes mennyiségű tételt, majd a helyszínen meg is vehetjük a kedvenceket (persze ha utána nem indulunk tovább az éjszakába). Talán csak a szilveszteri kellékek, a BUÉK feliratú füzérek, szerpentinek, konfettik maradtak el – bár gyaníthatóan ezek senkinek sem hiányoztak.

A Spoon hajó a díszek nélkül (is) méltó környezetet biztosított a rendezvénynek. A hatalmas üvegfelületek, Buda szemkápráztató éjszakai panorámája, a fekete és fehér színekkel kialakított belső tér hideg eleganciájával tökéletesen illett a jégbe hűtött pezsgőkhöz. A kezdetben érezhető visszafogottságot oldották az italok, az este végére mind több embernek ült mosoly az arcára. A standok kialakítása, a könyöklők jól szolgálták a folyamatos kóstolási lehetőséget. A rendszeres időközönként érkező falatkák ízletesek voltak, kenyeret pedig mindig elérhető távolságban találtunk.

A szortiment meglehetősen széles volt, talán csak a szárazsági fok jelentett ez alól kivételt: a tételek döntő többsége az extra brut, brut, esetleg az extra dry kategóriába tartozott. Ez természetesen megszűrte az érdeklődők körét, és egyértelművé tette, hogy bár az országban az eladott pezsgők kétharmada édes, most nem az ezt preferáló átlagfogyasztó jelenlétére számítottak. Volt itt francia, olasz, spanyol, dél-afrikai, és persze magyar, illetve fehér, rozé és vörös pezsgő, fajtáját tekintve pedig Champagne, Crémant, Cava, Prosecco, Lambrusco, hazánkból pedig tradicionális és transzfer eljárással készült pezsgő mellett gyöngyöző bor is.

Ennyi tételbe nehéz a pezsgők minden változatát belezsúfolni, de azért külföldről (például Ausztráliából), vagy belföldről (például Tokajból, vagy Somlóról) érdekes lett volna kóstolni még néhányat. (A koncepció egyébként annyira különbözött korábbi tesztünk tematikájától, hogy azonos pezsgő nem is szerepelt ezekben.)

Anélkül, hogy részletesen elemeznénk a kóstolt tételeket, néhányat azért – persze részben szubjektív alapon – érdemes kiemelni. Akik csak ismerkedtek a pezsgőkkel, azok számára minden bizonnyal tetszettek az édesebb változatok. Kifejezetten csupán egy édes itallal találkozhattunk (egy vörös Lambruscoval), de a Törley Orfeum Rosé Sec, vagy a Bisol Jeio Comei Prosecco Bianco sem érződött kifejezetten száraznak. Izgalmas volt a fajtajelleges Garamvári Tokaji Furmint, valamint a korlátozottan, csak egyszer készített Hungária Zöld Veltelini, de megemlíthető a 80% pinotage fajtából készült Simonsig Kaapse Vonkel Brut Rosé is 2009-ből. A Cavákat (sajnos) csak a Pere Ventura Cava Brut Primer Reserva képviselte. A top kategóriát jelentő Champagne-ok közül a Bollinger Special Cuvée Brut nyert a Gosset Champagne Brut Excellence és a Pommery Champagne Springtime Brut Rose előtt. De ha egyetlen tételt kellene az egész estéből kiemelni, az a Bestheim Crémant d’Alsace Brut Chardonnay lenne, ami komplexitásával, gazdagságával, élesztős-gyümölcsös jegyeivel talán a legszebb formát mutatta aznap este.

A széles kínálatból tehát mindenki megtalálhatta a számára legkedvesebbet. Az biztos, hogy mi magyarok szeretjük ezeket az italokat, hiszen top10-es pezsgőfogyasztó nemzet hírében állunk az éves 2,5 palackos mennyiséggel – melyben minden bizonnyal nagy szerepe van a kiemelkedő hazai kínálatnak is. Fontos tehát, hogy a borkultúra fejlesztése mellett a pezsgő is megtalálja méltó helyét a gasztronómiában. Jó hír, hogy a hazai fogyasztás a válság kezdeti évei óta valamelyest emelkedik, és a minőség irányába tolódik.

A pezsgő egyelőre főként az év vége itala, amelyet a reklámok mellett a számos teszt és kóstoló is erősít. (Egyes források szerint az év két utolsó hónapjában, a GfK felmérése szerint csak decemberben a fogyasztás fele realizálódik.) Az adatok azonban azt mutatják, hogy nálunk a nyár is kedvelt szezonja a pezsgőknek – bár gyaníthatóan inkább a habzóborok fogynak ekkor. Az elmúlt évek rozéfröccs őrülete mellett a hazai pincészetek elkezdték kihozni főként nyári italként pozícionált habzó boraikat, ami további erősödést vetít elő. Talán hamarosan oda is eljutunk, hogy a bor- mellett már pezsgővacsorákon is részt vehetünk.

Addig is: örömteli, pezsgő évet 2013-ra!