Szalmasárga szőkeség, halványzöld  szemek. Komár is megénekelhetné. Illata csábító: parfümje édes fűszereket idéz: szegfűszeget, fahéjt, mézes-mázos mosolya is csalárd, csak ígéret. Az ígéret szép szó, ha betartják, már nem ígéret – súgja fülembe. Szép teltsége is mutatja, hogy jó csillagzat alatt született, jó évjárat. Tüzessége még ámítani tud néhány pillanatig, ám aztán lehullik róla  a lepel. Kesernyés utóíz a szájban, de a csalódás után rájövünk: szebb ez így, beteljesületlenül: szárazon. Femme fatale. Sokak kedvence ez a „márka”. Sok benne a bűbáj. Nem játszik tiszta lapokkal, 80 %-ban furmint.

Ez is egy száraz furmint, meleg, édes illattal, mely itt sem teljesedik be, mikor szájba vesszük Mint a vágy mikor be nem teljesül. Talán így a legszebb. Aranyba hajló szalmasárga szépség. Telt, meleg illata citrusos, ásványos, a fajtához képest már-már behízelgő – egy jó német rajnainak is benézném….  Noha száraz, kedvessége a szájban is folytatódik, ám közel sem olyan telt mint az illata. Ha már a rajnairól volt szó: a némettől eltérően a magyar borízlés jobban kedveli, ha az édesség csak ígéretként jelenik meg. A valódi cél maga az út – nem a beérkezés.

(– Öreganyó Vióka nénit aranysárga őszes fürtjeiről ismerjük fel. Szamba szeletet tart az éjjeliszekrényen, ezért az édeskés rumosdió illata árasztja el szobáját. Mindebből már tudjuk, hogy bár hölgyről van szó, éltes kora miatt fel sem vetődik már a vonzalom kérdésköre.  Maradjunk hát a tényeknél: ami jó elmondható róla, hogy egy száraz szamorodnira emlékeztet illatában. De a fajta szép savai nem ismerhetők már fel. Ízképe is kiürült, fáradt. Talán még illós is. Idős hölgy, csak mesél hajdani szépségéről.)

 

Sárgászöld. Fülledt, de kiszellőzik. Illatban citrus. Nagyon ásványos. Kisfahordós. Földes jegyek. Nyomtatott sajtótermék illatára is asszociálok. Szájban jó savak – és ez a lényeg! Kerek, de lecsengése már nem harmonikus, kellemetlen alkoholérzet. Összességében azonban jó! Nőiességet itt nem találni: savak, ásványok, nedves avar, fa. Sokaknak tetszett.

Szilvakék paradicsom – ez egy szórakozóhely fura neve. Nos ez a bor sem kevésbé szürreális: zöldessárga paradicsom. Előbbi a szín, utóbbi az illat (!) Nem kellemetlen, viszont nagyon egyedi: szürreális. Mi még? Alma? Banán? Savanyúcukor? Nem: leginkább mégiscsak paradicsom. Csoda hogy ezek után élénk, de talán-talán már kissé bizarr savakkal találkozunk? Lecsengésében egy kis alkohol is „visszaüt”. Exitál-oxidál, kezd elhalálozni.

Egy újabb férfias karakter. Diszkrét illat. Érződik rajta a fahasználat. Talán még integrálódik jobban. Melegedve kedvesebb. Cizellált: szájban kevés kesernye, jó savak. Tüzes bor, talán túlzottan is. Ennek ellenére ő is kedvenc volt a kóstolón.

A fiatal halvány szalmasárga borban kevés széndioxid is mutatkozik. Illatában zárkózott, némi vegetális, ásványos jelleg jön belőle. Száraz. Friss savai dominálnak leginkább,  ám ezen túl, nem sokat hoz. Lecsengésében is "csak" a jó savak érződnek. Korrekt bor, a mindennapok bora, olyan bor, amit nap nap után lehetne fogyasztani. Az öreg burgenlandi bizonyára meg is teszi ezt a Fertő tó másik partján, ahol a tőkéi állnak. Jó lenne ilyen borokkal divatba hozni a fröccsöt.