Az idén Borászok Borászának választott erdész alapelve, hogy nem jár fesztiválokra, nem jár borversenyekre, borbemutatókra. Ha a borait kóstolni akarjuk, akkor azt csak nála lehet személyesen megtenni. Ekkor viszont komoly időt kell rá szánni, és alaposan fel kell készülni, kipihenten, frissen kell érkezni, mert hosszú, rengeteg borral teli, de annál lenyűgözőbb műsorban lesz részünk.

Kaló Imre tud valamit. Ezt idén a szakma is elismerte egy díj formájában, hiszen a Borászok borásza lett 2011-ben, mégpedig a borász kollégák szavazati alapján. Még a díj odaítélése előtt kb. 1 hónappal sikerült hozzá időpontot egyeztetnem. Nem volt egyszerű, de szerencsére sikerült. A díj után még többen kíváncsiak lesznek rá majd, még nehezebb lesz hozzá eljutni, de akinek egyszer sikerül, annak egy örök életre meghatározó élmény lesz, és a legtöbben máskor is vissza szeretnének térni. Szomolyai pincéje valóságos zarándokhely. Május elején egy szombat délelőtt 11 órára tudtunk időpontot szerezni hozzá, de rajtunk kívül volt még egy 14 fős felvidéki csapat is, és egy másik kisebb 5-6 fős csoport is, egyszerre kb. 25 fő. Délután 17 óráig kóstoltunk, és este utánunk újabb csoport következett.

 

Kaló Imre nemcsak szőlész, borász, ő amolyan mindenes, Szomolya motorja, erdész, remete, a természet része. A természetben élő ember, ő az, aki teljesen harmóniában él a környezetével, és vallja, hogy mindenkinek így kéne tenni, mert a természetet az ember nem rombolhatja büntetlenül. Két szép vizslájával már korán járja az erdőket és a szőlőit, szinte minden tőkét ismer, naponta végigkíséri fejlődésüket. A természetesség boraiban is tükröződik, nem használ semmilyen mesterséges anyagot, fajélesztőt stb. Borai nem konvencionálisak, hanem egyediek, hosszú érlelést kapnak, mind tartályban, mind hordóban, mind palackban. A szüret optimális időpontját jóval későbbre teszi, mint más borász kollégái, sokszor novemberben szüretel, amikor más már rég befejezte a szüretet. Van olyan fajtája, amelyet 70 napig erjeszt héjon, így elképesztő komplett ízvilággal gazdagodnak borai. Vannak 4-5 éves rozéi, amelyek hordóban érnek, és olyan komplexek, elevenek és frissek, mintha a legutóbbi évjáratból lettek volna. Más borász már el is felejtette, hogy voltak ilyen borai.

A pincéje Szomolyán található, a lakóháza és a pince közti út alatt, kacskaringós labirintus biztosít összeköttetést. A pince hőmérséklete ideális, 12 Celsius fok körüli állandóan. A borok remekül érzik magukat, remekül fejlődhetnek itt. A kóstolóra a mi kis csapatunk érkezett elsőként, és még a többiek nem értek oda, egy röpke kis felvezetésként 8 bort kóstoltunk meg. Kezdésként 3 zöldveltelinit, egy 2007-es tartályost, egy nagyon friss, szintén tartályos 2010-est, és egy hordós érlelésű 2006-ost. Ez a fajta eléggé háttérbe van szorulva nálunk, osztrák szomszédjaink egyik zászlósbora, nekik nagyon bejött. Kaló Imre megmutatja, hogy ebből a fajtából is lehet remek, testes, hosszú életű, komplex, jól érlelhető bort készíteni. Ezután két rozé következett, mégpedig egy 2007-es cabernet sauvignon rozé, és egy 2006-os shiraz-cabernet franc rozé cuvée. Mindegyik sokkal komplexebb, töményebb, vastagabb, mint egy átlagos friss rozé, és élő cáfolatai annak, hogy a rozét a készítést követő évben el kell fogyasztani. A kóstolót két nagyon komoly fehérborral folytattuk, egy 2007-es szürkebaráttal, majd egy hárslevelű-zöldveltelini cuveé-vel, ez utóbbi mindenki nagy kedvence lett, 30 g/l maradékcukra, elképesztő intenzív illata, szép savai mindenki számára felejthetetlen élménnyé tették. Vittünk is volna belőle haza, de ennek ízlelése csak a helyben kóstolók kiváltsága. A borok mellé komplett műsort kaptunk Imrétől: Aki itt kóstol, az nem csak a borokat kapja, hanem Imre személyiségéből is egy darabot, a teljes életfilozófiáját, életfelfogását, véleményét a természetről, politikáról, a világról, a történelemről, a pénzügyekről, borokról, borászokról, Szomolyáról, a saját szavaival „fiskális terroristának” nevezett hatóságokról, mindenről. Itt át kell, hogy adja magát a látogató nemcsak a boroknak, hanem a hely szellemének is, és hamar a borász befolyása alá kerülhet.

Közben megérkezett a másik két csoport is, és egy új kóstoló vette a kezdetét, az előző röpke felvezetés után. Megnéztünk egy 2009-es és egy 2007-es Irsai Olivér- Rizlingszilváni házasítást első lépésként. Más borvidéken ezekről a borokról a könnyű, gyümölcsös, üde, friss bor jut az ember eszébe, itt viszont nagyon komoly, testes, érett borokról volt szó. Imre pedig még rátett néhány lapáttal, és olyan gondolat- és mondatözönt engedett el, hogy azt elég volt követni. Szegény felvidéki csapatban néhány vendégnek tolmácsolni kellett, hát bizony a tolmácsot nem irigyeltem, kapaszkodni kellett rendesen a házigazda egy-egy eszmefuttatása után. Közben a hordók közt cikázva el-el tűnt, újabb és újabb borokat hozva a társaságnak: 2008-as chardonnay, 2009-es tramini, 2009-es zöldveltelini, 2009-es sauvignon blanc. Ezek sem a szokásos fehérborok voltak, mindegyikben a hordós érlelés jegyei, és a termőterület domináltak, a fajta háttérbe szorult. A fehér sor végén pedig poharunkba került egy nagyon komplex zöldveltelini-leányka-rizlingszilváni cuvée.

Aztán olyan egyedi ritkaságok jöttek, mint a 2008-as évjáratú cabernet sauvignon és cabernet franc alkotta szamorodni. Ez a bor felejthetetlen, egyedi élmény, valóban „úgy, ahogy termett”. Kóstoltunk egy fele-fele arányban kékfrankosból és pinot noirból készült 2005-ös nagyon szép, érett házasítást, majd egy nagyon fiatal és gyümölcsös 2009-es merlot. Ezután nagyágyú vörösek következtek, köztük az egyik személyes kedvencem, az 50%-50%-ban merlot és shiraz cuvée-je, majd egy 2008-as évjáratú cabernet sauvignon, amelyik botritiszes szemeket is tartalmazó szüretből származott, aztán egy abszolút egyedi 2007-es turán. Végül pedig egy testes, erőteljes, vaskos, tömény, izmos, kirobbanó formában lévő cabernet franc 2007-ből. Ezeket a borokat mindenképp szívesen vettem volna mélyebb elemzés alá, mert megérdemelték volna. Sajnos ennyi előzmény bor, és ilyen tempó és buli hangulat mellett ez most elmaradt.

Közben észre sem vettük az idő múlását, és jelezték a házigazdák, hogy a terített asztal vár bennünket, fent a házban. Bizony meg is éheztünk, és a közel 25 féle bor kóstolása csak fokozta az étel iránti vágyunkat. Az evés előtt azért a kiürült poharunkat gyorsan kiöblítettük egy kis 2007-es rizlingszilvánival. Mire felkaptuk a fejünket már ott is volt a hatalmas adag marhapörkölt túrós csuszával. Ha nem laktunk volna jól, akkor a következő körben érkezett egy hasonló mennyiségű vadpörkölt. Mindezekhez még egy kis 2006-os kékfrankos, csak hogy jobban csússzon az étel. Desszertként pedig házi rétes, a fantasztikus 2002-es leánykával. Majd hatalmas beszélgetés, sztorizgatás vette kezdetét, és hogy ez se teljen bor nélkül arról gondoskodott a házigazda előbb egy 2006-os bikavérrel, majd egy szintén 2006-os cabernet franc került a poharakba. De még mindig lehetett fokozni a kóstolást, és zárásként még megnéztünk egy 2002-es kékfrankost is.

Kaló Imre nemcsak a borkészítési filozófiájában egyedi, és különbözik a többiektől, de az üzleti szemléletében, marketingben, értékesítésben is. Borait szinte csak a pincéjében értékesíti, nem költ címkére, kapszulára, csomagolásra. Marketingre pedig még ennyit sem, borai szájhagyomány útján reklámozódnak, a borbarátok közt szállóigeként jár szájról-szájra a neve, és a sztorik a nála eltöltött maratoni kóstolókról. Egyre többen lesznek kíváncsiak, akik fel akarják keresni, házhoz akarnak menni boraiért. Viszont sajátos értékesítési és árképzési módszerrel dolgozik. A kóstoltatásért nem kér semmit, de ha már az ember ott van, illik vásárolni nála pár palack bort. Amit persze amúgy is megtenne a lelkes kóstoló, hiszen ezért is vezette oda az útja. Az árképzése érdekes és abszolút egyedi, minden bor ugyanannyiba kerül, évjárattól, fajtától, mindentől függetlenül, és ez az ugyanannyi bizony nem kevés. Akik feltankolnak nála borokból, azoknak bizony könnyebb lesz legközelebb is visszatérni, újabb kóstolási időpontot egyeztetni, bebocsájtást nyerni a világába. Bevallom magam is így jártam. Hiszen elnézve a kínálatot még számtalan bor kóstolására nyílik lehetőség nála. Elképesztő szortimenttel dolgozik, szinte végtelen fajta- és évjárati kínálat jellemzi. Ha ezt kereskedelmi láncokon keresztül értékesítené, bizony rákényszerülne a szortiment csökkentésére, a portfólió egyszerűsítésére. Így nem kényszerül rá, a maga ura. és ez a jó érzés bizony keveseknek adatik meg. Meglehetősen érdekes volt az is, hogy azokból a borokból, amit kóstoltunk, szinte alig lehetett vásárolni néhány fajtából, ezzel szemben volt egy hasonlóan terjedelmes sor, amiből meg igen, de azokat meg nem kóstoltuk.

Kaló Imrénél a látogatás nagy élmény, aki szereti a bort, annak szinte kötelező egyszer elmenni hozzá. Olyan egyedi kóstolóban lesz része, amilyenben sehol máshol. Borainak stílusával és a világról alkotott véleményével lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni. De kalapot kell emelni előtte. Jómagam már keresem is a következő időpontot hozzá.