A Borjour Extra rendezvénysorozat június végi állomásának a házigazda szerepét a Gerbaud biztosította. Adott egy igényes, fizetőképes kereslettel rendelkező, minőségi termékeket fogyasztó csapat, akik környezetükben is véleményvezérnek mondtatók a fogyasztás tekintetében, így kézenfekvő volt, hogy első körben őket kell megnyerni. Ehhez segítséget pedig a tokaji Gróf Degenfeld borászat remek édes borai adtak. Aki pedig a rendezvényre szóló meghívót sem olvasta, annak is hamar világos volt, hogy itt bizony halmozni fogják a résztvevők az édes élvezeteket. Bizony nem más lesz itt a program, mint a Gerbeaud süteményeinek és az édes tokaji boroknak az összekóstolása, kipróbálása hogyan passzolnak az egyes borokhoz a cukrászat erre az alkalomra összeállított édességei.

A Gerbeaud magáról azt vallja, hogy „egy édes hely Budapest szívében, mely 1858 óta kényezteti az édességek szerelmeseit.” Az épület impozáns, kívülről és belülről is. A tulajdonosa egy külföldi befektető, aki 30 évre bérbe adta azt a jelenlegi bérlő csapatnak, akik a szakma kiválóságai, a vendéglátás elkötelezett hívei. Minden tekintetben a minőségre törekednek, kezdve már a gondosan megválogatott alapanyagoktól, a legmodernebb technikák alkalmazásán át, a legkiemelkedőbb tudású szakemberekkel történő munkáig, hogy mindenből a legjobbat nyújtsák a vendégeknek. Az épület nemcsak a cukrászdának ad helyet, rengeteg a különböző méretű és létszámú rendezvények tartására alkalmas különterem, sőt a Sörház és az Onyx étterem is itt kap helyet. A cukrászda rész lenyűgöző, patinás, díszes, előkelő, hatalmas terasszal kiegészítve, sok-sok vendég fogadására alkalmas.

 

Egy ilyen helyre szervezett borkóstolón nem mindennap vehet részt az ember, így nem lehetett ellenállni az édességek csábításának. A Borjour Extra számára a cukrászda belső részében volt egy különtermi rész leválasztva. Megérkezésünkkor a díszes belső falak és bútorok látványán merengtünk még, és észre sem vettük, hogy fogadóital gyanánt máris poharunkba került az első bor a Gróf Degenfeld pincétől, a 2009-es Muscat Lunel. A pincének ez egy igazi joker bora, minden évjáratban szinte azonosan magas színvonalon hozza magát. Elsősorban illatával és egyensúlyával, behízelgő stílusával vonz, lányok nagy kedvence, ismerősi körömben „randiborként” aposztrofálják. Ez a 2009-es évjárat különösen remekre sikerült, a Vinagora 2010 borversenyen jutalmazták is egy aranyéremmel. Reduktív technológiával készült, a 11,6 g/l maradékcukrával félszáraz kategória, halványsárga színű, intenzív illatában klasszikus virágos, szőlős muskotály karakterek, majd egy izgalmas bodzás vonal kerül előtérbe benne. A savak lendületet adnak neki, és egyben jól egyensúlyozzák a benne lévő maradékcukrot. A bor az első korty után bódító, mégis könnyed, folyamatos fogyasztásra csábít, nehéz abbahagyni, ez rejti benne a veszélyt is. A cukrászda a borban lévő bodzás jegyek miatt egy citromos, bodzás tortát készített hozzá, fehér csokival a tetején. A sütemény közepén lévő bodzás zselének kellett a fő vezérvonalat adni a bor mellé. Első korty és a süti első falatja remekül harmonizált, aztán folyamatosan felülkerekedett a torta a boron, édességben legyűrte, de a páros így is izgalmas volt.

Második borként egy száraz furmint következett a 2007-es évjáratból. Ehhez nem készült külön torta, de remek pogácsákat, száraz, sós-magos ropogtatni valókat szolgáltak fel mellé. A Degenfeld pincét Kereszetes Ákos képviselte a rendezvényen, aki elmondta, hogy a 2007-es évjárat náluk a száraz borokhoz az utóbbi 5 év legkiegyensúlyozottabb kondícióit adta. Ez a bor is reduktív, most azonban már az éretett illatok domináltak benne, ásványosság, méz, virágok, pici fűszeresség. Ízében is a komplettebb, érleltebb jegyek vezetnek, ásványok, alma, méz, kis birs. Savai még szépen tartják a testet, 13%-os alkoholja sem lóg ki.

Következett a 2009-es félédes hárslevelű. Közepesen intenzív illattal nyit, egy kis barack, körte, pici fűszeres jegyek. Ízében a 35 g/l maradékcukor erősen meghatározó, olyannyira, hogy háttérbe szorít minden mást, a savakat is, a gyümölcsöket is. Hosszú, de édesség domináns utóízzel búcsúzik. Nem túl bonyolult tétel, de nem is akar többnek látszani, a mindennapok bora. A mellé tálalt süti narancsos mousse volt, az édessége jól harmonizált a boréval, a gyümölcsös karakterek is hasonlóak voltak, nem nyomta el egyik sem a másikat, nem akart felülkerekedni rajta, maga alá gyűrni.

Viszont a kóstolók magukévá kívánták tenni a 2007-es édes szamorodnit. Bevallom őszintén, hogy nekem az édes szamorodni, mint fajta nagy kedvencem, Tokajban erre nagy hangsúlyt kéne helyezni. A Degenfeld pince is így gondolja. A 2004-es édes szamorodniuk kiválóra sikerült, fantasztikus ár/érték aránnyal, szerencsére még mindig van belőle a készleteimben. Ez a bor egyben magasra is teszi a mércét a 2007-es párjának, amelyik tiszta, halvány aranya színnel fogad, illatában a friss gyümölcsök, elsősorban narancshéj és ananász, némi botrytiszes jegyek, méz. Ízben is a friss gyümölcsök jönnek először, az illatból megismerteken túl némi citrusosság, szépen integrálódott hordós érlelésből származó jegyek, a 7g/l sav és a 93 g/l cukor szép egyensúlyt alkot benne. Komplex gazdag ízvilágú bor, amely egyben könnyed és jól iható is. A Gerbeaud egy joghurtos, közepén ananászos tortát készített hozzá. A közös vonal az ananász volt, jól harmonizáltak, édességben és ízben is.

A 2002-es évjáratú 5 puttonyos aszú következett, amelyik furmint alapbor és hárslevelű aszúszemek felhasználásával készült. Aranyszínű, rendkívül komplex és intenzív illatában méz, aszalt gyümölcsök, elsősorban aszalt kajszibarack, kevés mazsola érezhető. Ízben is méz, érett, aszalt gyümölcsök és azok lekvárjai, remek egyensúly, komplexitás, a 137 g/l cukor nem túlzóan édes, szépen harmonizál a savakkal, sokrétű, kedves bor, hosszú lecsengéssel. Sütemény párja egy nagyon finom mogyorós-narancsos-csokis sütemény volt, vékony és lisztmentes alsó réteggel, sok krémmel, gyümölccsel, remek összeállítás. A narancsos jelleg jól harmonizált a borral, ahogy a sütemény vége felé közeledtünk úgy erősödött benne a csokis vonal, de az aszú ezzel is szépen megbirkózott. Nagy élmény volt a kettő külön-külön és együtt is.
A végére maradt az Andante névre hallgató kései szüretelésű furmint a 2007 évjáratból. A szüretre a szőlőszemek közel fele már botrytiszes volt, a préselés után tartályos erjesztést majd hordós érlelést kapott a bor. Színe szalmasárga, aranyló villanásokkal. Rendkívül koncentrált, tömény, vastag, izmos nedű ez. A pohárban forgatva sűrű, illata intenzív, bódító, mézes és aszalt gyümölcsös, barackos. Ízben is nagyon erőteljes, aszalt barackos dominanciával, mézzel, meglehetősen koncentrált, betölti a szájat. Hatalmas maradékcukor, 212 g/l, amely már egy aszúeszenciának felel meg. De szép egyensúlyban tartja a magas, 10 g/l-es sav. Nagyon hosszú utóízzel búcsúzik, még hosszú percekig lehet érezni és élvezni a korty lenyelése után is. Sokan nem tudták ezeket a hosszú perceket kivárni, mert érkezett a hozzá párosított desszert, egy csokis-mandulás-narancsos sütemény, szintén egy lisztmentes, mandulás tésztával. A sütemény nem tud édességben és ízintenzitásban versenyre kelni a borral, de nem is akar, inkább szelíden kíséri, kiegészíti, észrevétlenül csúszik le vele, ill. mellette. Merthogy nemcsak ő, de a bor is hamar elfogy, visszakóstolásra csábít. Élünk is a lehetőséggel, amíg van a palackban.

A kóstoló itt nem ért véget, lehetőség volt a maradék borok elfogyasztására, majd pedig a házigazdák jóvoltából körbe lehetett járni az épületet, megtekinteni például azokat a termeket, ahonnét decemberben a karácsonyi vásárra néző ablakokba kiteszik az adventi képeket. Aztán aki elcsábult, az vihetett is haza mindent, mi szemszájnak ingere: tortát, sós rágcsálni valókat, sütiket, csokikat, egyéb édességeket, vagy kiülhetett fagyizni is. Persze akadt, akinek a sok édes bor és a sok édes süti már kicsit erős kiképzés volt, eltelt velük teljesen. Bizony voltak páran, akik sokat adtak volna egy jó fröccsért, esetleg egy vörösborért a végén. Néhány desszertimádó törzsvendég hölgy odáig jutott, hogy szinte összeragadt az ajkuk a sok édességtől a kóstoló végére, így gyorsan korrigálniuk kellett egy ajakrúzzsal. Számukra ez a rendezvény az édes élvezetek kóstolója, az „édes ízek édes ajkak estéje” volt, egy igazi „Bor zsúr és rúzs buli”. Összességében mindenki elégedetten, emelkedett hangulatban távozott, elmondhatta másnap, hogy előző este a Gerbeaud-ban borozott, sütizett, mulatott. És ezt sem tesszük minden nap.