A gyógyvizekkel végzett ivókúrák a 19. században még kedvelt és népszerű orvoslásnak számítottak különböző betegségek, szervi elváltozások esetén. Később azonban a modern, szintetikus gyógyszerek kiszorították az ivókúrát a köztudatból.

A gyógyvizeket mint természetes egészségforrásokat, napjainkban újra kezdik felfedezni az orvosok, táplálkozástudományi szakemberek és kísérőelemként beépítik a gyógyítási folyamatokba. A természetes gyógyvizeknek a sokéves balneológiai kutatások alapján biztos gyógyhatás tulajdonítható.

 

Az ivókúra során megivott ásványvizek és gyógyvizek kielégítik a szervezet folyadékigényét, és átmosó hatást fejtenek ki. Iontartalmuk révén pedig elsősorban a felszívódási és kiválasztási szerveink, valamint az emésztőrendszerhez kapcsolódó belső elválasztású mirigyek – mint a máj, az epeutak, a hasnyálmirigy – idült megbetegedéseinek mellékhatás nélküli gyógykezelésében segítenek.

Ivókúraként alkalmazva a gyomor és az epehólyag görcsös megnyilvánulásait enyhíti, nagy mennyiségben fogyasztva fokozzák a húgysavkiválasztást.

A szív- és veseműködés gyengesége estén a fogyasztás nem javasolt.

Az idegrendszerre hatnak megnyugtatóan. Ivókúra formájában étvágyjavító és gyomorsav elválasztást serkentő hatásuk van, jéghidegen fogyasztva csillapítják a hányingert.

Gyomorfekély, gyomorsav túltengés és kóros puffadás esetén fogyasztásuk nem javasolt.

Ivókúra formájában nyákoldó és epehajtó hatásuk van. A túlzottan termelődött gyomorsavat közömbösítik. Ez azonban csak akkor várható, ha a vizet éhgyomorra, kortyolgatva fogyasztják. Az ivókúra hatására a vércukorszint csökken, a húgysavkiválasztás is fokozódik, így cukorbetegség és köszvény esetén rendkívül jó kiegészítő kezelésként alkalmazható.

Bizonyos vesekövek, valamint kóli fertőzés esetén fogyasztásuk azonban körültekintést igényel.

Ivókúraként a csontritkulás megelőzésére kiváló.

Székrekedés esetén fogyasztásuk nem ajánlott.

Ivókúra formájában nyákoldó hatásuk van, fokozzák a gyomornedvtermelést.

Magas vérnyomás és fokozott ödémásodás estén használatuk nem javasolt.

Elsősorban ivókúraként használatosak, a gyomor, a bél, az epehólyag és a máj megbetegedéseiben. Az epehólyag összehúzódását és az epeutak kiürülését segítik elő.

Alkalmazásuk nem javasolt akut gyomor- és bélhurut, savhiány, fekély és hányás, hasmenés során.

Ivókúra formájában a vashiányos betegségek kezelésére alkalmasak.

Ellenjavallat nincs.

A kénes fürdők és ivókúrák javítják a szervezet kénháztartását, így elsősorban krónikus nőgyógyászati gyulladásokban, bőrbetegségekben és sterilitásban alkalmazhatók jó eredménnyel. Ugyanakkor gyomorbántalmaknál, részben a kezdeti ízületi kopásoknál jelentkező kénhiány pótlásában, és egyes allergiás megbetegedéseknél nyújtanak hasznos segítséget.

Csökkent pajzsmirigyműködés esetén, valamint magas vérnyomás, érelmeszesedés megelőzésére, klimaxos panaszok csökkentésére, menstruációs zavarok megszüntetésére rendelik, de emésztőrendszeri gyulladás csökkentésére, epe- és hasnyálmirigy-működés fokozására is bevált szer.

Fokozott pajzsmirigy működés esetén csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható.

Fokozzák a vérképződést, az anyagcserét, csökkentik a vérnyomást és a fájdalomérzetet.