Az, hogy a bor  egy érzékeny élőlény , amelynek lelke , harmóniája és története van, az  akkoriban senkit nem érdekelt. Pedig a bor maga a csoda, ahogyan az élet is az! Ahogyan Hamvas Béla „A bor filozófiája” című művét kezdi: „Végül is ketten maradnak Isten és a bor”! Valóban, talán ez is megérne egy filozófiai vitát, mit alkotott előbb isten, Ádámot és Évát vagy a bort, vagy egyszerre mindhármukat. A   Loisium teraszával szemben  Steven Holl amerikai építész által megálmodott szálloda emelkedik Itt minden a szőlőről és a borról szól. A szálloda az építész által elgondolt: a bor hármas trilológiájára épül! Az alsó szint : az under the earth , a pincejáratok ,  az in  the earth,  a bor kulturális  mauzóleuma a   Loisium és az over the earth , maga a hotel. Itt átérzed a borászat valamennyi ciklusát, azt a ritmust, amelyet  Langenlois  az életnek  nyújt. Először  a XXII. század hangulata ragad el, amikor beszállsz egy űrhajónak vélt, annak  vezérlőtermére emlékeztető  liftbe, amely mintegy ezer évet  vissz vissza a történelembe,    a 900 éves borlabirintusba, a föld mélyébe 23 méter mélyen  és amikor kiszállsz, a  borszentélyben kialszanak a fények, s érzed, hogy benne vagy egy gigantikus présben , a láb alatt  testvéreid, a kipréselt szőlőszemek nedvei  rotyognak az üveg padló alatt,   miközben   a delejes fényben szökőkutak  tucatjai  buzognak az ég felé  és csillapodnak csendes forrásra mint a bor , amelyet a hordókba töltöttek.