Dél-Afrika zászlósborai

Kielmayer Kristian
2013. augusztus 01., 18:52


Borkóstolás - Legutóbbi szerkesztőségi kóstolónkon chenin blanc-okhoz és pinotage-okhoz volt szerencsénk, azokhoz a fajtákhoz, melyeket ma Dél-Afrika elsőszámú fehér- és vörösboraiként tart számon a piac. Kis fajtatörténet Kielmayer Kristian tollából, kóstolási jegyzet Németh Richardéból.
Dél-Afrika zászlósborai
 
Dél-Afrika zászlósborai
Csizmadia Miki (balról), Frenreisz Zsófi és Harsányi Dave épp a '12-es Stellenrust chenint vizsgálgatják (fotó: Németh Richard)
Hogy melyek Dél-Afrika emblematikus borai? A vörös esetében Dél-Afrika saját fajtával büszkélkedhet, amely komoly szerepet kap a honi borászkodásban. Talán szinte egyedülálló jelentőségű mindez az újvilági országokat (ahol nem honos a vitis vinifera) tekintve, ez a fajta pedig nem más, mint a pinotage. A fehéreknél viszont kicsit jobban kellene gondolkozni, mert eszünkbe juthat a népszerű sauvignon blanc is, viszont most mégsem erről lesz szó, hanem a legtöbbet telepített fajtáról, a chenin blanc-ról.
Ha közelebbről megnézzük Dél-Afrika bortörténelmét, akkor gyakran találunk párhuzamokat a magyarral. A constantia muscat-ot például sokáig a tokaji vetélytársának tekintették. A KWV névre hallgató termelőszövetkezet szinte mindent rendszabályozott, minimális teret hagyva az egyéniségnek. Ugye ismerős ez valahonnan?
 
Térjünk vissza azonban a bevezetésben említett két szőlőfajtára és a belőlük készülő borokra. A chenin blanc (más néven Steen, ahogy a helyiek hívják) a maga 18.000 hektárával a legtöbbet telepített fajta, így összesen 20%-át tesz ki az összes telepítésnek. Miért is szeretik ennyire a dél-afrikaiak? Talán azért elsősorban, mert annyira jól megtartja a természetes savakat vagy, mert kedvükre formálhatják, kiváló mennyiséghordozó, de egyes esetekben különleges dolgokra is képes. Rendkívül széles aromaspektrummal rendelkezik, az almás, vegetális, növényi jellegtől, a citruson és az érett csonthéjasokon át egészen a mézes, vakszos, minerális, lanolinos jegyekig – ugyanakkor nem mindig egyszerű felismerni sem. Egyaránt jól használható pezsgő alapanyagként, de nemes édes bor is készülhet belőle eredeti hazájában, a Loire mentén.
Dél-Afrika zászlósborai
fotó: Németh Richard
Egyesek a francia kutya (chien) szóból eredeztetik és vadszőlőnek tulajdonítják, mások a sauvignon blanc-nak és a tramininek egy természetes kereszteződését vélik benne felfedezni. Annyi bizonyos, hogy Dél-Afrikában jól érzi magát és sok színben mutatkozik meg
A Borászportál szerkesztői kóstolóján ugyanabból a pincészetből származó chenin blanc tételeinek eltérő minőségét vizsgáltuk. Mire képes egy fajta, ha azt, bár ugyanarról a területről szüretelik, de fajélesztő helyett vadélesztőt használnak hozzá, illetve komolyabb kis fahordós iskolázásnak és alacsonyabb terhelésnek vetik alá?
A pinotage-t lehet szeretni vagy utálni. Nagyon kevés ember van, aki semleges tud maradni a fajtával kapcsolatosan.
Dél-Afrika zászlósborai
Fütő Bea (fotó: Németh Richard)
1925-ben született a pinot noir és a cinsault (rhone-völgyi szőlő, amit annak idején hermitage-nak hívtak a helyiek) kereszteződéseként, azonban sokáig váratott az áttörő sikerre. Beyers Truter, az akkori Kanonkop Pincészet főborásza 1989-ben nyerte el az angol „International Wine & Spirit Competition” év borásza és a legjobb bornak járó címet ugyanabban az évben. A bor természetesen egy pinotage volt. Néhány évre rá, miután lejárt az úgy mond titoktartási szerződése, telepíthetett pinotage-t a saját birtokán, így Beyerskloofban is belekezdett ezen ízig-vérig dél- afrikainak mondható fajta meghonosításába.
Vajon miért nem szeretik sokan ezt a fajtát, és miért illetik gyakran kemény jelzőkkel  aromái tekintetében (véres, földes, kavics, istálló, gumi, stb.)?
Nekem inkább a tűzköves láva, a magas tannin, a mályvacukor, a tósztos, piros bogyós gyümölcsös és a hasonló, izgalmas jelzők jutnak legtöbbször eszembe. Gyakori ugyanakkor az égett gumis jelleg is, amik talán a vírusos alanyoknak tudhatók be vagy éppen pincehigiéniai problémáknak. Tehát ismerni kell a pincét és a bort, mert könnyen beleszaladhatunk gyengébb tételekbe. Festék spray szag is jelentkezhet olykor a borban, amely a túlzott tőkestressz hatására alakul ki (pl. vízhiány), valamint az „isoamly acetate”, vagyis köznyelven banános édesség, körte jelleg is gyakran előfordul például hideg erjesztéskor a pinotage-ban.
Dél-Afrika zászlósborai
Czinege Tomi, a NU Bor és Bisztronómia sommelier-je és Bognár Attila (fotó: Németh Richard)
Az említett Beyerskloof Pincészet az egyik legnagyobb pinotage palackozó, a prémium különlegességtől (Diesel névre hallgató bor), a házasításokon (Cape blend) és a Reserve minőségen keresztül egészen a bevezető pinotage-ig, amely a gyümölcsről szól és nagyon kevés tölgyfával találkozott. A pinotage egy izgalmas és megosztó fajta, de mindenki döntse el magának összehasonlító és egyéb tematikus kóstolásokon, hogy hová is teszi a fajtát.
Kóstolási jegyzet
Stellenrust  Chenin Blanc 2012
Egy nehezebb évjárat alapanyaga (január és február között történt a szüret) erjedt 80%-ban hidegen, acéltartályban, a többi fahordóban. Az erjedést ennél a tételnél fajélesztővel ösztönözték. Ára: 7 euro
Alkohol: 13,5 %;  PH: 3,3;  Maradékcukor: 4,8 g/l;  Savtartalom: 6,7 g/l
Színe halvány citrom, illatában elsőre trópusi gyümölcsök és enyhén a battonage bíbelődés érződik. Közepes testből, élénk, érezhetően pótolt, szúrós savakból, kissé kilengő alkoholból épül fel a struktúra. A korty közepesnél valamivel hosszabb, benne sok mangóval, passiógyümölccsel, citromhússal. Lecsengésében sauvignonos jelleget ölt zöldalma és bodza képében. Zamatos, ízgazdag bor, de a szálkás textúrájával nem tudtam megbarátkozni. 81 pont
Stellenrust Chenin Blanc 2011
Az alapanyagot 3 hónapig francia és magyar tölgyfahordókban erjesztették, amelyet további 6 hónap battonage érlelés követett. Vadélesztővel készült a bor. Ára: 20 euro
Alkohol: 14 %;  PH: 3,2;  Maradékcukor: 6,2 g/l;  Savtartalom: 7,7 g/l
Citromsárga színű bor. Vaníliakrémes, kókuszos illatok mögött ananászt érezni elsőre, idővel egy halvány füstösség is megjelenik. Alkoholja magas, savai szúrósak, amelyek teljesen felszaggatják a battonage adta, egyébként krémes konzisztenciát. Közepesnél nagyobb test és hosszú lecsengés jellemzi, telve seprős jegyekkel, melyek más aromát nem is engednek érvényesülni. Tartalmas holmi, de a savak izmossága itt is rontja az élvezeti értéket. 83 pont
Beyerskloof Pinotage 2011
Mint az tudott, nincs még egy olyan újvilági bortermelő ország, amelyiknek saját, autochton szőlőfajtája lenne. Dél-Afrika a kivétel, ahol a pinotage óriási népszerűségnek örvend. Ez a tétel 5 napos héjon áztatás után, a másodlagos erjedést követően kapott némi hordódongás kezelést, mert azt itt szabad. Egyébként azt mondják, Dél-Afrikában a gonosz embereknek négy típusát különböztetik meg: az emberrablót; a gyilkost; azt, aki gyerekeket molesztál; meg azt, aki pinotage-t készít. Ára: 20 euro
Alkohol: 14 %;  PH: 3,6;  Maradékcukor: 2,1 g/l;  Savtartalom: 5,3 g/l
Közepesen mély rubinvörös szín után illatban kapunk egy kimondottan bogyós gyümölcsös, leginkább szedres hangulatot, meg valami édeskés, rózsás felhangot, ami nekem főképp azt az elcseszett menoirt juttatja eszembe, amiből szerintem Demeter Csabán kívül kevesek tudtak igazán iható és vállalható száraz vörösbort készíteni Egerben. Levegőztetéssel vizes földet és érintésnyi bakelitet is kapunk még. Utóbbi, mondja Kielmayer Kris, akár vírusos tőkéknek is betudható. Az alkohol kilóg, a tannin sok, meg érdes is. Lendületes savú a korty, a kékgyümölcsök szépen dolgoznak benne. Közepes test, közepesen hosszú lecsengés, közepes, de könnyen felejthető borélmény. Vad, rusztikus ital. Hörgős metálhoz ajánlom. 84 pont
Beyerskloof Pinotage Reserve 2008
Acéltartályban erjedt, majd 90%-a első, 10%-a másod töltésű francia hordókban érlelődött 21 hónapig. Amúgy, ha valaki a pinotage-ról szeretne egy a Kristianénál sokkal hosszabb lélegzetvételű munkát is olvasni, annak ajánlom a Táncoló Medve vonatkozó írását.
Alkohol: 14,5 %;  PH: 3,6;  Maradékcukor: 1,9 g/l;  Savtartalom: 6,1 g/l
Sötét rubinvörös színű a bor. Illata szinte nehézkes, ahogy mondjuk egy fáradt olajé. De egészen más aromákat lehet körülírni: faszén, műanyag és egy kis festéklemosó. Mintha egy MÉH telepre vagy egy Tüzépre tévedtünk volna… Fekete bogyós, negrós, mentás, borszerű illatok csak sokára másznak elő. Kóstolva rengeteg, de jó minőségű, finom tannint, nagy testet, hosszú lecsengést tapasztalni. Ezek a tüzifás, kozmás, füstös aromák ízben is visszaköszönnek, és szinte felerősítik az egyébként sem kevés alkoholt. Rusztikus, vaskos, unintelligens bor ez is. Egy Lékóval sakkozni akaró NB II-es focistára emlékeztet. 83 pont
Németh Richard
***