Mint neve is mutatja a roppant népes sauvignon család egyik tagja, híres rokonsággal. Illata aromás, elsősorban bodza, fű, csalán, egres. Könnyen érthető bor, frissen fogyasztandó, rövid érlelést meghálálja. Története a Loire völgyében kezdődött, ahogyan több más családtagjának is. Azt gondolom, hogy a Sancerre, Pouilly-Fume, Touraine vagy Anjou-Samur neveket nem kell senkinek bemutatni. Innen indult hódító útjára, és mára a világ második legelterjedtebb fehér szőlő fajtája lett. Másik legfontosabb termőhelye Új-Zéland, ahol a vegetális, savban gazdag, határozott illatú borok a jellemzők, míg az európaiak sokkal inkább a terroirról szólnak, kicsit kerekebbek, puhábbak, kevésbé lendületesek. Mindkét vonulatnak megvan a rajongó tábora.

 

Ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a fontos sauvignon blanc területeket. Természetesen máshol is termesztik, de ezek nem annyira jelentősek a fajta életében. Ilyen hely többek között Dél-Stájerország, ahol kiváló borokat ad, de nem túl nagy mennyiségben, viszont igen drágán.

 

Bordeaux fehérborai is ebből készülnek, egy kis semillonnal házasítva. Ezek a borok viszont kissé jellegtelenek, lassúak és unalmasak. Az édes borok egy kicsit jobbak. Dél-Amerikában és hazánk északi területein is jelen van, de véleményem szerint talán feleslegesen. Az bizonyos, hogy hazánkban nagy számban van izgalmasabb bort adó fehérszőlő fajta a könnyed, aromás, fiatalon fogyasztandó kategóriában.

A kóstolt 14 borból egyértelműen az Új-Zélandiak és a két Loire-i bor vitte a prímet. A magyarok közül a Pannonhalmi Apátság 2014-es tétele tudta felvenni a versenyt. Egyértelműen a két legjobb tétel volt a Crossroads és a Cloudy Bay. Nagyon szép szerkezettel, jó egyensúly, jó savak, rövid hordós érlelésből fakadó kerekség. Hosszú és határozott íz, klasszikusan vegetális jegyekkel. Magas kategóriájú borok, magas árkategóriában.

 

 

Sancerre és Fume bora pedig jól mutatta az európai vonalat. Füstős és ásványos dominanciájú aromával, amellett pedig feljön egy kicsi a fajtából. Picit magasabb alkohollal, picit nagyobb testtel. Tanulságos volt együtt kóstolni a két klasszikus és bejáratott irányt. Az Apátsági Pince bora inkább az európai vonalat követte, jó szerkezettel, diszkrétebb aromával. Sajnos a többi magyar példa messze elmaradt ezektől a boroktól. A fiatalok brutális savakkal bírtak, gyakorlatilag ihatatlan szinten, amihez nem párosult test. Míg az idősebbek (3 év) kicsit már meglassultak, ami azért nem indokolt. Mindez régi véleményemet támasztotta alá, azt hogy itthon nem kell erőltetni a fajtát.

 

Szép és tanulságos sor volt, bár én még mindig nem kedveltem meg ezt a fajtát és félek, hogy már nem is fogom. Viszont, amit már régen megszerettem az Mátra, amely a következő mesterkurzus témája lesz. Ideje egyre több embernek megismerkedni egy feltörekvő borvidékkel, amely változatos borokat tud adni, széles választékban!

 

 

 

 

A Borkollégium korábbi mesterkurzusairól itt írtunk.