Népszabadság: Miért szegődik el az Év Bortermelője pályája csúcsán a szakmában nem épp elismert állami céghez, amelynek neve az utóbbi időben a javarészt gyatra minőséggel, a száraz borok mustsűrítményes édesítésével járt együtt? Ahelyett, hogy szakmai sikereit és hírnevét saját kis pincészete felvirágoztatására használná?

Áts Károly: Elsősorban azért, mert akik felkértek, azokon látszott, hogy komolyan gondolják. Tokaj az ország zászlós borvidéke, ahol az elmúlt tíz-tizenöt évben nem úgy mentek a dolgok, ahogy az Tokajhoz méltó, s mint lokálpatrióta ember, aki ebből él, ez nagyon zavart. Az a célom, hogy jó ár-érték arányban az alsótól a tetejéig minden kategóriában tudjunk bort kínálni, jó minőségben.

Népszab.: A borászok véleménye, hogy a Kereskedőháznál és Tokajban is ebből jelenleg inkább az alja van, átvitt értelemben is.

Áts: Mindenki tisztában van azzal, hogy a feladat ezen változtatni. Amikor az állami tulajdonos új menedzsmentet nevezett ki ide, s megfogalmazták a feladataikat, nyilván ők is tudták, mi a cél. Most helyi kötődésű, a bor iránt elkötelezett, a borászati és közgazdasági tudással felvértezett csapat viszi a céget. Elkötelezett emberek, akikhez szívesen csatlakozom, mert ugyanazt akarják, amit én: nemcsak a cég, hanem a borvidék fejlesztését. Saját kézműves borászatomat tovább viszem – ez a megállapodás része volt.