Kicsit hitetlenkedve fogadtam ezt a kijelentést, mivel a művésznő eddig híres volt borszeretetéről, még verseibe is bekerültek a nedűk. Olvasóink ismerhetik extravagáns parókáiban, bizarr ételeivel a népszerű főzős műsorból, de azt talán kevesebben tudják, hogy mintegy négy éve birtokosa a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztnek, melyet irodalmi munkásságáért kapott. - Dehogy! És pont ez a probléma… Zenei óvodába jártam, azóta sem tudtam leszakadni a dologról. Tanultam furulyázni, hegedülni, gitározni hosszú évekig. Mivel azonban nincs abszolút hallásom, nincs jó hangom, elég hamar kiderült, hogy ez nekem nem fog annyira menni. Ám ambícióból fakadóan lelkesen képeztem magam, és a mai napig énekelek. Biológia tagozatra jártam, meg németre, aztán a könyvtárosság vonzott. Sok dologba belekaptam, de nem volt kitartásom. Maradt végül az írás. Most is annyi mindennel foglalkozom, de ha nem lenne ennyi vonulat az életemben, úgy érezném, hogy nem tudok kiteljesedni, lekorlátozva érezném magam. Így mindig van mibe belekezdeni, más tevékenységet meg félbehagyni. - Ma rohangálós napom van, ilyenkor nem kíván mást az ember, csak egy normális külsőt felvenni. Láttál volna tegnap, volt egy fellépésem, egyesek szerint úgy néztem ki, mint Ciccolina, mások szerint pedig, mint egy preraffelita festmény. Virágos fejdísz, egyebek… De azért azt ne mondd, hogy nem vagyok különleges, mert elvágom a torkod! - Desszert és száraz borokat is termelt nagyapám. Emlékszem, mindig dühített kiskoromban, hogy nem ihatok, majd 6-7 évesen néhány cseppet már kaptunk a teába. Főiskolásként a belvárosi talponállókban rettenetes borokat ittam, nem is tudom, hogyan bírtam ki. Ezután váltam kifejezetten igényessé a borok terén, ma már alaposan megnézem, hogy mi kerül a poharamba. Volt egy időszakom, amikor áttértem a sörökre, majd visszatértem a borokhoz. - Nagyon szeretem a kamera előtti pózolást, amely természetesen hatott az olvasókra is, jól eladható szerző vagyok, szépirodalomban, versekben elég szép számokat produkáltam. Emellett direkt visszatartom a műveimet, például a Café X-et három évig nem jelentettem meg. Mindenféle műsorban szerepelek, ez számomra nem okoz gondot, ehhez kell egyfajta alkat. A médiát amolyan megélhetési tevékenységnek tartom, az írótársak ezért elég sok kritikával illetnek, „elcelebesedéről” beszélnek. A tévészereplést még úgy öt évre tervezem, mivel 93 éves koromig megvan, hogy mivel foglalkozzak. Persze közben még biztos eszembe jut majd néhány dolog. - Mi a véleményed a kollégáidról, a kortárs magyar irodalomról? Nemrég beszélgettem Darvasi Lászlóval... Olvastad legújabb könyvét, a Virágzabálókat? Van időd ilyesmire is? - Észrevettem már, de nem érdekel. Engem semmi sem érdekel, ami kívül esik rajtam… Eszméletlen önző típus vagyok, de szerintem ez hihetetlenül jól áll nekem. Nem tudok ilyesmikkel foglalkozni. - Szoktál jósolni barátoknak, ismerősöknek… Magadnak milyen jövőt képzelsz el?