A termelés akkor szinte csak Európára korlátozódott, s ezen belül az Osztrák-Magyar Monarchia számított a harmadik legjelentősebb bortermelőnek. Azóta azonban kicsik lettünk, a mezőgazdaság romokban hever, a szőlők évről évre tűnnek el a hegyekről. Ennek ellenére lehetne virágzó mezőgazdaság az országban, világhírnevet tudnánk a kis mennyiségtől függetlenül is építeni, de csakis az egyedi, kizárólag Magyarországon megtalálható fajtáinkat kihangsúlyozva. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

Cseke Gábor szerint ma nem kell feltétlenül nagy termelőnek lenni ahhoz, hogy valaki híres legyen. Osztrák példára hivatkozva állítja, a grüner veltliner által kitaposott út nálunk is járható lehetne.

Definiálni kell, hogy milyen fajtákban, borstílusban vagyunk jók, és arra koncentrálni az erőinket – hangsúlyozta. Szerinte értelmetlen 50-60 szőlőfajtával foglalkozni, amikor csupán 10-12 tud kivételes minőséget produkálni a Kárpát-medencében. Újra fel kell fedezni a tradicionális magyar szőlőfajtákat, legyünk büszkék rájuk, ezeket szaporítsuk és tegyük híressé. Ha megismeri a világ a magyar fajtákat, azzal egész magyar borászatot híressé lehet tenni. A sikerhez azonban profi és következetes marketingtevékenység is szükséges, amiben a sommelier szerint – finoman szólva – az elmúlt évtizedekben nem jeleskedtünk.