Régóta foglalkoztatja a boros szakmát, hogyan lehet férfias italt faragni a rozéból: a testesebb vörösborhoz szokott nyugat-európai fogyasztók ugyanis túlzottan nőiesnek találták eddig ezt az italt. A minap azonban – miután provence-i és olasz rozékat utasított maga mögé egy magyar kékfrankos rozé a francia bortermelők és amerikai szakírók által elnökölt vakteszten – a szervező Master of Wine szerint megtalálhatták a kulcsot: a magyar rozék meghódíthatják a könnyebb nyári boroknak még ellenálló vörösborpárti nyugati borisszák szívét.

 

Provence-i, korzikai, olasz, spanyol, kaliforniai és libanoni rozékat vert meg egy hajós-bajai kékfrankos rozé. A dolog úgy történt, hogy a szervező, Elizabeth Gabay, Provence-ban élő brit Master of Wine és rozészakértő idén júniusban Magyarországon, a nemzetközi VinAgora borversenyen zsűrizett, és ellátogatott néhány pincébe is. Haza is vitt néhány palack neki tetsző rozét, majd a múlt vasárnap megrendezett zártkörű, szakmai rozékóstolón betette őket a sorba.

 

A zsűriben mások mellett ott voltak a legnevesebb provence-i termelők, köztük a nemzetközi versenyeken rozéival rendszeresen 90 feletti pontszámot elérő (a Decanter szakmai lap szerint a legjobb Provence-i termelő) Le Grand Cros tulajdonosa, Julian Faulkner, és a mindössze 12 ezer palacknyi nagy minőségű bort termelő presztízspincészet, a Domaine Le Mirabeau vezetője, Stephen Cronk, valamint a borról szóló bestseller könyveiről ismert amerikai borkritikus, Robin Goldstein is.

 

Senki nem számított a végeredményre: habár egy provence-i bor végzett az első helyen, a második helyre holtversenyben a magyar kékfrankos került – két másik bor is ugyanannyi pontot kapott. Az eredményhirdetéskor azon is csodálkoztak a szakértők, hogy míg az egyik korzikai bor nagykereskedelmi ára 12 euró volt, addig a szerény magyar rozét ennek a töredékéért is meg lehet vásárolni szinte bárhol Budapesten. A többi rozé alapanyaga grenache, mourvèdre, syrah vagy tempranillo volt, ám a zsűriben csak kevesen hallottak a kékfrankos fajtáról.

 

Amint azt a szervező Elizabeth Gabay elmondta, az összes résztvevő lelkesedett a hajós-bajai Koch kékfrankos rozé szép, nyári gyümölcsös ízeiért, a frissességéért és a jó egyensúlyért, miközben egyetértettek abban, hogy az nem hasonlít a provence-i rozékra. A szakember szerint, az ilyen jellegű – és előnyös árú – rozéknak biztos piacuk lehet Nyugat-Európában is. A magyar piacot jól ismerő Master of Wine úgy véli, hogy bár Magyarországon a borfogyasztók fele szinte csak rozét iszik, addig a kontinens nyugati felén még sokan ódzkodnak ettől a borfajtától, és ragaszkodnak a vörösborhoz. Gabay szerint azonban ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a piac a „gyengéd”, lágy rozékhoz szokott, míg a magyar rozék erényei közé éppen hogy a nagyobb test, a ropogós gyümölcsösség és a magasabb savtartalom tartozik. A vörösborhoz szokott fogyasztók ezért a magyar rozék segítségével könnyebben „megtéríthetők” a rozéivásra.

 

Apró kávéházat nyitott egy jellegzetes, piros brit telefonfülkében egy birminghami vállalkozó.

 

"Valami újat akartam hozni a városunkba. A telefonfülkék nekünk, briteknek kulturális jelképek" - idézte a BBC hírportálja a 23 éves Jake Hollier ötletgazdát.

 

Birmingham vezetőinek elképzelései szerint újságosbódékká alakítanák át a mobil- és okostelefonok térnyerésével szükségtelenné vált telefonfülkéket. Az első vállalkozó azonban, aki kibérelte az egyik fülkét, kávézót csinált belőle, amely bár nélkülözi az ülőhelyeket, cserébe különleges környezettel szolgál.

 

"Van egy kávégépem és egy kis grillezőm" - mondta Hollier, aki korábban orvosi asszisztensként dolgozott egy kórházban. Az első két órában húsz vendéget szolgált ki forró italokkal, de a legtöbb járókelő csak "különös pillantásokkal" méregeti. 

 

"Mindenféle kávé és angol tea, forró csokoládé, gyümölcslevek és sült krumpli is kapható nálam" - sorolta Hollier.

 

A Thinking Outside The Box nevű nonprofit szervezet szerzett engedélyt arra, hogy Birmingham városában négy egykori telefonfülkét átalakítson és bérbe adjon. A szervezet korábban Brightonban is hasonló projektet dolgozott ki.

Idén is megrendezik a Tolcsvai Borfesztivált, a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék településén immár tizenkettedik alkalommal megtartott borünnepre péntektől vasárnapig több mint tízezer látogatót várnak.

 

A község önkormányzata 2004-ben fogott össze a környékbeli borászokkal, hogy megszervezze a helyi borok fesztiválját. Eleinte a cél a tolcsvai termelők, a helyi borok és a település minél szélesebb körben történő megismertetése volt - közölték a szervezők.

 

A gasztronómiai és kulturális programok bővülésével azonban egyre nagyobb közönséget vonzott a fesztivál. Míg a kezdetekkor csupán néhány százan látogattak el a tolcsvai borünnepre, az elmúlt években már több mint tízezren jöttek el a fesztiválra. Idén is legalább ennyi látogatót várnak a rendezvény három napjára Tolcsvára.

 

Az idei fesztiválon tizennyolc pincészet kínál különböző évjáratú szamorodnit, hárslevelűt, furmintot és sárgamuskotályt, az érdeklődőket pincesétákkal is várják.

 

A fesztivál a Tolcsva-erdőhorváti hegyközség borversenyének díjátadójával kezdődik péntek délután, és tűzijátékkal zárul vasárnap éjjel. A két esemény között gazdag zenei programot kínálnak több színpadon, fellép mások mellett a Beatrice, Demjén Ferenc, Kovács Kati, a Tolcsvai dalkör és az Inflagranti.

 

A helyi Bormúzeum és Borászati Kultúra Háza a Tokaj-hegyaljai szőlőtermesztéshez és borkészítéshez használt korhű tárgyak kiállításával és egy fotótárlattal is várja a Tolcsvára érkezőket, akik a borok mellé gasztronómiai különlegességeket is kóstolhatnak.

Krakkóban, Kijevben és Pozsonyban a legolcsóbb, Genfben, Hongkongban és Tel-Avivban a legdrágább a sör a GoEuro honlap 2015-ös sörárindexe szerint.

 

A kimutatásban Budapest a 18. helyen áll a világ 75 nagyvárosából. Az index összeállításakor minden városban az öt legnépszerűbb importsör és a legkedveltebb helyi sör 0,33 literes kiszerelésének árát hasonlították össze, külön szerepeltetve a bolti árat és a főbb hotelláncok bárjaiban elkért összeget. A kettő átlagából állították föl a rangsort. 

 

E szerint az első kilenc helyezettnél - közép-kelet-európai és latin-amerikai nagyvárosokban, valamint az indiai Újdelhiben - nem éri el a 2 dollárt (560 forintot) a 0,33-as kiszerelésű sör ára, míg a hét sereghajtónál - Miamiban, Szingapúrban, New Yorkban, Oslóban, Tel-Avivban, Hongkongban és Genfben - meghaladja az 5 dollárt az átlagár, sőt a két legdrágább városban 6 dollárnál is több.

 

A bolti árak alapján Budapest 0,82 dolláros (230 forintos) átlaggal a 9. legolcsóbb város a 75-ös rangsorban. A hotelek bárjában a 0,33 literes csapolt sör ára átlagosan 3,90 dollár (1100 forint) a magyar fővárosban a GoEuro szerint, a kettő átlaga 2,36 dollár, Budapest ezzel került a 18. helyre.

 

A honlap közli azt is, hogy mennyi az egyes országokban az egy főre jutó éves sörfogyasztás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint, és ebből az adatból és a GoEuro által számított átlagárból megbecsüli, hogy az egyes városokban mennyit költenek sörre fejenként. E szerint a közép-kelet-európai és latin-amerikai nagyvárosok túlnyomó többségében lakosonként 500 és 700 dollár közötti összeget költenek sörre egy évben - Budapesten 627 dollárt.

 

A nagy - fejenként évi 120-130 liter körüli - sörfogyasztás miatt fejenként és évente 1000 dollárnál is többet költenek sörre többek között Prágában, Münchenben, Frankfurtban és Bukarestben, az Európán kívüli városok közül pedig Torontóban.