Az ügy előzménye, hogy egy 2004-ben megkötött magyar-szlovák egyezményben az aláírók kinyilvánították, hogy a Tokaji borvidék e két ország területén fekszik, és egységes, határon átnyúló borvidéket képez. A Magyarországra eső rész elnevezése „Tokaji borvidék”, Szlovákia területére eső részének elnevezése pedig „Tokajská vinohradnícka oblasť” (ami magyarra fordítva szintén Tokaji borvidéket jelent). Az egyezményben a felek abban maradtak, hogy rövid időn belül megállapodnak a határon átnyúló borvidéken alkalmazandó egységes termelési és ellenőrzési feltételekben, illetve a borvidék Szlovákiára eső részének területi lehatárolásában, amely rész területe legfeljebb 565,2 hektár lehet. E kérdések azonban azóta is vita tárgyát képezik a két ország között.

 

Egységes szabályozás hiányában Magyarország jelenleg a magyar-szlovák határ két oldalán fekvő bortermelő területet két külön borvidéknek tekinti. Ezzel a magyar fél meg akarja akadályozni azt, hogy a szigorú magyar szakmai követelményrendszer alapján előállított, „Tokaj” eredetmegjelöléssel ellátott borok hírnevét olyan borok ronthassák le, amelyek előállítása során a vonatkozó követelmények nem teljesülnek.

Ennek ellenére az uniós jogszabályokban is rögzítették Szlovákia azon jogosultságát, hogy használhatja a Tokaji borvidékre utaló eredetmegjelölést. Ennek megfelelően a borra vonatkozó eredetmegjelöléseket tartalmazó, az Európai Bizottság által összeállított elektronikus nyilvántartásba (E-Bacchus) Szlovákia tekintetében oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) bejegyezték a „Tokajská vinohradnícka oblasť” kifejezést. Magyar részről a nyilvántartásban a "Tokaj" elnevezés szerepel.

A Bizottság később Szlovákia vonatkozásában – módosított szlovák közlés nyomán – úgy változtatta meg az E-Bacchus nyilvántartás tartalmát, hogy a „Tokajská vinohradnícka oblasť” OEM-et a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” OEM-re változtatta, tehát az eredetileg melléknévi alakot – „tokajská”, vagyis „tokaji” - főnévi alakra cserélte, ami már teljesen azonos a magyar bejegyzési formulával.

Magyarország szerint a „Tokaj” elnevezést tartalmazó eredetmegjelölés, illetve a palackokon erre utaló címke azt a téves feltételezést ébresztheti a fogyasztókban, hogy a Szlovákiában előállított, de nem a Magyarországon érvényes követelményrendszer alapján készült bor a Magyarország számára védett „Tokaj” eredetmegjelölést viselő borral azonos.

Magyarország szerint az uniós végrehajtó testület a szlovák OEM módosításával megsértette az uniós jogot – konkrétan az OEM-bejegyzési eljárást szabályozó rendeleteket, illetve a jogbiztonság és a jóhiszemű együttműködés elvét. A magyar fél ezért az EU Törvényszékéhez fordult a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” bejegyzés megsemmisítése érdekében.

Az Európai Bizottság képviselője – kérve a magyar kérés elutasítását – a tárgyaláson azzal érvelt, hogy Brüsszel csak a tagállamok által átadott információkat közli az E-Bacchus nyilvántartásban. A módosítás háttere így Brüsszel szemszögéből nézve pusztán az volt, hogy Szlovákia eredetileg tévesen adta meg a „tokajská” formulát tartalmazó kifejezést, majd ezt – a főnévi alakra való áttéréssel – javította, vagyis összhangba hozta saját nemzeti jogi szabályozásával. A brüsszeli uniós intézmény szerint nem terhelte az Európai Bizottságot az a kötelezettség, hogy az egyes tagállamok által benyújtott adatok helyességének vizsgálata során harmadik tagállamokkal is konzultáljon.

A szlovák kormány szintén kérte a törvényszéktől a magyar kérelem elutasítását. Egyelőre nem ismeretes, hogy az ügyben mikor várható az EU Törvényszékének döntése.