1. Ne a hús színe diktáljon!
Ésszerűnek tűnhet vörös húsokhoz vörösbort, halakhoz és szárnyasokhoz pedig fehérbort választani, azonban a hús-bor párosítás több, mint színkérdés. Befolyásolandó tényező többek között maga a hús, annak fűszerezése, elkészítési módja, a hozzá tálalt mártás és még sok minden egyéb.
Már önmagában azt a kérdést sem egyszerű megválaszolni, hogy mely húsokat tartjuk fehérnek és melyeket vörösnek. A fiatal borjú, bárány és gidahús egyértelműen fehér, mégis sok recept javasol hozzájuk vörösbort. A disznóhús vöröshús, de egy ebből készült töltött káposztához általában hordós fehérbort (pl. juhfarkot) ajánlanak. A nyúlhús vad, de fehér színű, a vadszárnyasok vöröshúsok, és még hosszan folytathatnánk: mit igyunk például a kakashúshoz?
Ami tehát leszűrhető ebből: mindent vegyünk figyelembe, amikor bort választunk, és kóstoljuk össze az ételt a borral. Nem úgy, hogy lenyelünk egy falatot, majd utána iszunk egy korty bort, hanem együtt, hogy a szánkban összekeveredjenek az ízek!
Jancis Robinson honlapján azt tanácsolja: ne korlátozzuk magunkat színekkel! Inkább figyeljük meg ízlésünket és annak alapján mérlegeljünk!
2. A bor legyen harmonikus társ, ne tüzes rivális!
A pikáns ázsiai és latin-amerikai konyha komplex, édes-savanyú, vagy éppen tüzesen fűszeres fogásaihoz nem könnyű megfelelő bort választani. Például az édes-savanyú csirkéhez elsőre jó ötletnek tűnhet egy fűszeres, tanninban gazdag syrah, valójában azonban nem biztos, hogy harmonikus párost alkotnak.
A csípős ételek esetében különösen fontos, hogy milyen itallal próbáljuk csillapítani a tüzet a szánkban. A magas tannin- és alkoholtartalmú borok (cabernet sauvignon és frank, malbec) valójában csak tovább fokozzák a kellemetlen égető érzetet. Ezért a tüzes fogásokhoz, mint a csilisbab vagy a szecsuáni csirke, érdemes inkább gyümölcsös, alacsony tannin- és alkoholtartalmú, félédes vagy édes borokat választani (maradékcukros rozék, Spatlese típusú rajnai rizlingek, tokaji természetes édes borok). Ezek lágyítják, kiegyensúlyozzák az intenzív ízeket.
A japán gasztronómia rajongóinak igazán nehéz a dolguk, hiszen a nyers halhoz és a sushihoz általában nem könnyű bort találni. Kezdetnek azonban bátran próbálkozzunk egy száraz zöldveltelinivel, amely jól kiegészítheti az ízeket.
A legfontosabb szabály: mindig a harmóniára törekedjünk. A bor ne a fűszeresség erősítője, hanem annak kiegyensúlyozója legyen az ételben.
3. A spárga és sauvignon blanc együtt csak papíron működik
Sokan úgy tartják, hogy a sauvignon blanc - ritkán megmutatkozó, de többnyire nem jellemző - spárgás aromája mennyire összhangban van magával a spárgával. Ezzel szemben az az igazság, hogy a sauvignon aromái a legtöbb esetben ellentétben állnak ezzel a zöldséggel. Hasonló módon a merlot és az articsóka sem a legjobbak együtt, olykor csak ráerősítenek egymás fémes utóízére.
4. Sajt és a bor együtt: csak akkor, ha tudatos a választás
Általános tévhit, hogy minden típusú vörösborhoz minden sajt illik, azonban a valóság ennél jóval összetettebb. A sajtok - ahogyan a borok is – rendkívül sokfélék: különböző alapanyaggal, eljárással, textúrával, aromával és érési idővel rendelkeznek. Nem lehet sem a borokat, sem pedig a sajtokat egy kalap alá venni, inkább figyeljünk a kiválasztott bor és sajt egyedi jellemzőire. Bátran kísérletezzünk különböző színű, testű és cukortartalmú borokkal!
Néhány ötlet:
kecskesajt - Sancerre, sauvignon blanc
kéksajt - Sauternes, portói, tokaji aszú
brie - chardonnay
cheddar - Amontillado sherry, Saint - Émilion
5. Cukros mítoszok
Ahogy az előbbiekben is láttuk, hogy az édes borokat korántsem csak desszertekhez érdemes fogyasztani, hiszen csípős és fűszeres ételek elmaradhatatlan párjai.
Bármennyire is rajongunk a vörösborért és a csokoládéért külön-külön, sajnálatos módon együtt fogyasztva gyakran csalódást okoznak. A csokoládé egy édes, zsíros, földes és enyhén tanninos finomság, amely önmagában élvezetes. Ám ha ezt egy száraz vörösborral próbáljuk párosítani, az eredmény meglepően kellemetlen lehet: a tannintartalom összeadódik, felerősödik, és kesernyés, száraz szájérzetet hagy maga után. Emellett a vörösbor könnyen elnyomhatja a csokoládé édes és krémes jegyeit is, így épp azokat az ízeket veszítjük el, amelyeket annyira szeretünk benne.
Mindezek ellenére, ha netán mégis vak eltökéltséggel párosítanánk bort csokoládéhoz, akkor válasszunk erősített borokat, vagy próbálkozzunk párlatokkal, amelyek jobban illeszkednek a csokoládé karakteréhez.
Összegezve az eddigieket: Alapvetően nincsenek szabályok, inkább egyfajta irányelvek léteznek, amelyeket - ízlésünket szem előtt tartva – érdemes megfontolni és kipróbálni. Ezzel együtt pedig rántsuk le a leplet hamis nézetekről, kérdőjelezzük meg a másoktól eltanult sztereotípiákat és kísérletezzünk, hiszen a legemlékezetesebb kombinációk váratlan találkozásokból születnek!