Egy különc sváb Tokajban

Geri Ádám
2017. szeptember 20., 11:07


Hárslevelűt erjeszt sauvignon blanc élesztővel, olyan pincesoron próbálkozik vendéglátással, ahol senki másnak nem jutna eszébe, ha pedig nem tetszik neki az elkészült bor, akár az egész hordót kiönti a szőlőbe. Espák Pál még keresi az útját, de a borai alapján szerintünk jó helyen tapogatózik.
Egy különc sváb Tokajban
Fotó: Gellér Anna
 
Espák Bálinttal és fiával, Espák Pállal a Sárospataktól 3 km-re található Hercegkúton, a Kőporos pincesoron találkozunk. Gyönyörű innen a rálátás a Gombos-hegyi pincesorra, ami a világ tájfotó albumainak állandó témája; a kevés ismert hercegkúti borásznak szinte mind itt van pincéje. A szintén meseszép Kőporos sor ezzel szemben méltatlanul háttérbe szorul. Igaz, a málladékos kőzet miatt már maga a pinceépítés is nehéz, nagyobb esők után pedig nem ritka az omlás. Espákéknak mindkét oldalon van pincéjük, de elhatározták, ők mégis megpróbálják, és – egyedüliként a községben – a Kőporoson fogadják vendégeiket. Kemény munkával, sok ásással és egy fatüzelésű kemencével 50 fő számára sikerült otthonossá tenniük az 1870-es években épült pincét. „Annak idején kipróbáltuk apósommal, és a kőporosi pincében, mivel valamivel magasabb és stabilabb a hőmérséklet, jobb borok készülnek” – teszi még hozzá a szőlész apa.
 

Mindig a saját úton

Nem csak a vendéglátásban jár külön utat az Espák pince és, vagyis elsősorban a fiú, Pál. Mondhatni, erre predesztinálja gyerekkora. Hercegkút ízig-vérig összetartó sváb falu, ám ő ötödik osztálytól már Sárospatakra járt iskolába, focizni se a faluban, a barátokkal focizott - ahogy ő mondja „kicsit mindig kilógott a sorból”. Nem csoda, hogy bár nyolc generációs szőlőtermesztő családról van szó,
szőlővel se akart soha foglalkozni.
Gyerekként kicsit elege lett belőle, hisz a folyamatos szőlészeti és borászati munkák miatt nem volt se szabad hétvégéje, se nyaralással tarkított szünideje. Elhatározását tett követte, rendőrnek tanult, majd szolgálatba is állt Budapesten. A távolság, a megszokottól eltérő életforma hatására nagyon hamar rájött, hogy nem neki való a korábban áhított hivatás. És hazahúzta a szíve is Hercegkútra, a 35-40 éves furmint és sárgamuskotály tőkékhez, amiket még a nagypapa ültetett. Újra felvette a kesztyűt, érettségizett biológiából, hogy felvegyék a gyöngyösi szőlész-borász szakra, majd annak elvégzése után borásztechnológusként helyezkedett el az Áts Károly vezette Tokaj Kereskedőháznál (ma Grand Tokaj Zrt.), ahol a kezdést követő 8 hónap múlva már pincemester-helyettes pozícióban dolgozott.
 
Egy különc sváb Tokajban
Fotó: Gellér Anna
 
„Édesapám szerint a bor kis túlzással úgy készül, hogy leszüreteljük a szőlőt, majd kipréseljük és hordóba rakjuk. Én azonban Gyöngyösön és Áts Károly mellett azt tanultam, hogy ez sokkal, de sokkal bonyolultabb” – villantja fel a generációs különbségeket Pál. Ha például a nem tökéletesen egészséges és ép fürtöt szüreteléskor ledobja a földre, apja megkérdezi: „ami régen jó volt, az most miért nem az?”. Édesapjának valószínűleg az is furcsa, hogy Pál borból is csak a legkiválóbbat tölti le; amivel nincs megelégedve, még lédignek sem adja el, hitvallása szerint mindent a minőségnek rendel alá.

Mindenért nagyon hálás a szüleinek, hiszen nem is tudná a támogatásuk nélkül megvalósítani az álmait. 11 hektár szőlőterületük van, abból ő két hektáron borászkodik; a maradék területről szedett, majd eladott szőlő a család fő bevételi forrása. Borászkodással egyébként a TSZ-idők után kezdtek foglalkozni, első saját engedéllyel rendelkező borukat 2013-ban készítették, 2015-ben már a boroscímkéjüket „dizájnolták”, a szőlőgyökerek, -tőkék és indák által ihletett, ma is használt cimkékkel megmutatva: „hagyománytisztelő módon haladnak a modern világ felé”.

Pál még bevallottan keresi az útját, kísérletezget, "élesztőtechnológiával, hordóval, amivel csak a borkészítés keretein belül lehet”. Ezekből születik például a sauvignon blanc fajélesztővel erjesztett hárslevelű vagy a kedves játék az almasavval a furmintnál (bővebben lásd a kóstolójegyzetünket). Mikor pedig kérdezem, hogy milyen a sváb borász, van-e valami különös ismertetőjegye, azt mondja:
a megbízható munka és szőlő iránti végtelen tisztelet van a sváb gyökerekben.
Nem véletlen – teszi hozzá –, hogy Lórántffy Zsuzsanna, akinek nagyon sokat köszönhet Sárospatak, svábokat telepített ide Hercegkútra, hogy az erdőségek helyén meghonosítsák a szőlőművelés akkori kornak megfelelő legmodernebb kultúráját.


Sárospatak is Tokaj része!

Apropó Sárospatak. Pál nagy szomorúsága, hogy a Tokaji borvidék egykori központja mára mennyire jelentéktelenné, ismeretlenné vált - sokan nincsenek is tisztában vele, hogy a Tokaji borvidék szerves része. „Olvasom a hirdetéseket, hogy eladó egy lakás Sárospatakon, a Tokaji borvidéktől 15-20 km-re.” Így nagyon nehéz visszahelyezni Sárospatak várost, Hercegkutat és környékét a bortérképre, de ők elszántan, lendületesen próbálkoznak. Négy éve a helyi borászok Patak Borterasz néven összefogtak: közös a kommunikáció, közös a megjelenés a fesztiválokon. De 3 éve van a városnak Patakbora is (5 helyi pincészet borát házasították) és lett saját bora Hercegkútnak is. Pál komolyan hisz benne, hogy Sárospatak és környéke újra a régi fényében ragyoghat. „A hercegkúti Királyhegy dűlő igenis tud annyit, mint a mádi dűlők, a klímaváltozás pedig kifejezetten jót tesz ezeknek az északibb részeknek. Csapadék, ásványos talaj, van itt minden, ami kell.” Az Espák Pincészeten minden esetre semmi nem múlik.
 

Egy különc sváb Tokajban

Fotó: Gellér Anna


Ami a kóstolt borok közül nekünk a legjobban ízlett:

 
H30, 2016 Hárslevelű: a Királyhegy-dűlő meredek, riolittufás, vékony termőrétegű lankáinak 35 éves tőkéiről származó hárslevelű, amit aztán sauvignon blanc fajélesztővel erjesztettek. A végeredmény egy ízorgia: ásványos illetve vágott füves jegyek és hárs.
 
2016 Furmint Supréme: a tulajdonképpeni birtokbor, a Megyer és a Királyhegy-dűlő 35-45 éves tőkéiről szedett válogatott fürtökből. Zemléni másodtöltésű (részben újrapörkölt) hordókban érlelve. Testes, komoly bor, méltó a pincészet zászlóshajója címre. Beválasztották idén a Borkiválóságok közé is.
 
Mira, 2016 Kései Szüretelésű Sárgamuskotály: október 18-i szüret a királyhegyi Fürdős-dűlőben. A bor egy részét tartályban érlelték, másik része 3 hónapot fahordóban töltött. Bodzás, erdei virágos, vadvirágos aromák jellemzik. A 70 gramm maradékcukor és a 9 gramm sav harmonikus összhatást eredményez.
 
2013 Hárslevelű Aszú 6 puttonyos: színtiszta hárslevelű aszú a Makra-dűlőről; a hárslevelű aszúszemeket hárslevelű alapborba áztatták. Több mint két évet töltött fahordóban, de a hordó nem túlzó benne, érvényesülnek a friss, gyümölcsös aromák is. 180 gramm maradékcukra és 9 gramm körüli sava van. Szintén Borkiválóság lett.
 
2013 Natúreszencia: 606 gramm maradékcukor, 1,5 százalék alkohol. Gyönyörű mézes szín és állag, körtés, őszibarackos ízek. Igazi különlegesség.
 

Kíváncsi az Espák Pincére? Jöjjön kóstoljon, keressen facebookon vagy instagrammon!