Olaszország második legnagyobb területen termesztett fajtája, mégsem készül belőle egyetlen nagy formátumú, híres vörösbor sem, így rangja nem fogható a sangiovese vagy a nebbiolo presztízséhez.

A barbera meghatározó tulajdonsága az alacsony tannintartalommal párosuló magas savtartalom (legalábbis kékszőlő-mértékkel mérve), emiatt bora fanyar, cseresznyés-szilvás gyümölcsízeit is ennek köszönheti, különösen Piemontéban. A fajta ott mindig is másodhegedűs volt a nebbiolo után, de több termelő egyre komolyabban veszi, és méltónak tartja a tölgyfa hordós érlelésre, ami lágyítja a bort, és mélységet is kölcsönöz neki. A barberát nagy területen termesztik még Kalifornia Central Valley borvidékén és Argentínában, ahol egyre jobb teljesítményt nyújt.