Szépen, logikusan sorba szedett gondolatok után kóstoltunk is, most kivételesen „csak” a határon túlról.

 

Bálint László kalauzolt minket a bor jellegét, minőségét és árát befolyásoló tényezők között. A klimatikus viszonyok szempontjából kezdtük el végigjárni először a világ borvidékeit, melyek kevés kivétellel a 30 és 50 szélességi fokok között terülnek el. Majd jött az időjárás, mint meghatározó elem, ezt követte talaj, a művelési mód milyensége, az erjedés és az érlelés mikéntje.

 

California tekintetében megjegyeztük Haraszthy Ágoston nevét, aki a 19. században majd 100 hektárral kezdte a szőlőtermesztést az Észak-Amerikai kontinensen. Kanadában a jégbor készítését jegyezttük fel, mely fajtának neve vidal (a kíváncsiság kedvéért egyszer mindenképp jó lenne megkóstolni- ezt is). Az Andok vonulatának két oldalán megnéztük Chile és Argentína szőlőtermelő területeit: Argentínában több mint 1600 méteren zajlik a termesztés, Chilében pedig a kormány szubvencionálja a gazdaság ezen szegmensét, igencsak megkönnyítve így a termelők munkáját. 

Afrikában megnéztük, hogy mi történik északon: Marokkóban és Tunéziában, ahol a tengerszint magassággal „játszanak”, majd pedig délen a Dél-Afrikai köztársaság területén, hol a két fő fajta a pinotage és a chenin blanc. Ausztrália déli része után átugrottunk Tasmaniába, ahol pinot noir terem a pezsgőkészítéshez. Kicsit sauvignon blanc-oztunk Új-Zélandon, majd jött India, melynek konyhája nem igazán a borbarát (sebaj, hiszen egy jó currys csirke gyömbérsörrel az igazi), aztán átugrottunk Kínába, ahol kb. 15 éve tették le a borkészítés alapjait, és ahol a jó minőségű termőterületek nagy francia chateauk kezében van- érdekes tételek fognak kikerülni innen, ebben biztosak lehetünk. Majd pedig következett Európa minden bájával és eleganciájával.

 

A hét tételes kóstoló nagy kedvence a Chiléből érkező Cabernet Sauvignon, 2011 Cono sur reserve especial, Maipo Valley volt, remek egyensúlyával, teli gyümölcsösségével, fűszerességével, jó szerkezetével- tényleg érdemes megkóstolni!