Ha nyár, akkor inkább a fehérboros-rozés túrák kerülnek előtérbe kis baráti társaságunknál, amellyel immár több mint egy évtizede járunk rendszeresen bortúrákra, borkóstolókra, borfesztiválokra. Kedvenc célpontunk a Balaton, kis csapatunk a tanulmányok befejezése után az ország különböző részeire szakadva dolgozik, de évente többször összejövünk, és hódolunk kedvenc közös szenvedélyünknek, a borkóstolóknak. Badacsonyt mindig hajóval szoktuk Fonyód felől megközelíteni, de ez egyben időlimitet is jelent, így idén szakítottunk ezzel, és Badacsonyban szereztünk szállást. Ez nagyon jó húzásnak bizonyult, mert így erőnket és kapacitásainkat koncentráltuk és megsokszoroztuk, ezáltal a kóstolóba több pince is befért. Azzal, hogy több időnk volt, több pince is látogatásunk célpontjává vált. A házi reggeli után, első akadályként egyik kedvenc törzshelyünket, a mások által országosan kevésbé ismert Németh pincét vettük célba. A borász, Szalai Attila, mindig személyesen van jelen, hozzáértésével, egyedi stílusával, sztorijaival mindig emeli a kiváló boraik fényét. Kis pincéről van szó, mindössze 2 ha, de vásárol fel ellenőrzött területről, és kooperál a Badacsonyi Kutatóintézettel is. A szortiment teljes a száraz olaszrizlingtől, a jégborig, és az olaszrizling aszúig. Egyenletesen magas minőség, mind a száraz, mind az édes vonalon. Kis pince ellenére gazdag fajtaválaszték, ami a kis tételek viszonylag rövid idő alatt történő kipörgése miatt állandó változásban van, így akárhányszor is járunk ott, mindig tudunk újdonságot kóstolni, és itt a kóstoláson van a hangsúly, itt ugyanis nem „mennyiségi itatás” zajlik, hanem tényleg kóstoltatás, ahol a borász a vendég minden reakciójára, véleményére kíváncsi. Kínálatban a klasszikus helyi fajták (olaszrizling, szürkebarát, kéknyelű, muscat ottonel) mellet megtalálható a juhfark, a rajnai rizling, a rózsakő a budai zöld, valamint a különféle kései szüretelésű félédes, édes borok. Hatos kóstolót választottunk, kezdve egy száraz juhfarkkal, folytatva egy 2007-es rajnai rizlinggel, ami 3 éves kora ellenére kirobbanóan gyümölcsös, a petrolos ízjegyek még nem érezhetők benne, de bármely német rizling mellé odatehető bátran. Kiváló volt a rózsakő, ami badacsonyi specialitás a kéknyelű és a budai zöld „közös gyermeke”, remek, virágos, gyümölcsös, ásványos. A kéknyelű kihagyhatatlan minden évjáratban, a száraz verziója és a kis maradékcukrot tartalmazó félszáraz is alapmű. A sokféle félédes-édes verzióból ezúttal az Attila cuveét választottuk, ami csakúgy, mint a korábbi hasonló fantázia néven futók, a család legifjabb jövevényéről kapta nevét. Ez a bor egy igazi egyedi remekmű, van benne kései szüretelésű szőlőből készült bor, töppedt szőlős verzió, egy kis aszú is, amik külön érlelés után házasítva újabb érlelést kaptak, de a palackban már nem sokat érhetnek, mert rohamtempóban fogy. Érdemes kiemelni a borok mellé kapott kecskesajtos tálat is, valamint a Liliomfi csókja névre hallgató „édességet”, amit a borász a csokoládé anyagú ehető pohárban készít aszalt gyümölcs és olaszrizling aszú kombinációjaként. Hölgyek abszolút kedvence. Egy gyors ebédet fogyasztottunk el a Hárskert étteremben, a kihagyhatatlan halas fogásokból, leöblítve a ház tulajdonosának, Nagy Istvánnak kiváló boraival.