Fiatal suhanckorunkban sok gyenge fröccs és némi kétdekás (2dl tömény) után indultunk a cimborákkal a Sziámi koncertekre. Előfordult, hogy a már akkor is mindig nálam levő dugóhúzóval segítettem a zenekar borfogyasztását. Ott voltunk az 1993-as Szigeten, ami még más volt, mint manapság, ahogy a fejlődő borkultúra is.
„Ha előrelátó csecsemő lettél volna”
A nyári interjúk mindig kicsit nehezebben egyeztethetőek, szerencsére ez alól mostani beszélgetőpartnerem üdítő kivétel. Szokás szerint egy száraz fehérrel kezdtem, a melegre való tekintettel fröccs formátumban.
- Most jöttem a Balatonról, ilyen még sosem volt, három hétig nyaraltunk a gyerekekkel. Nem vagyok az a parton napozgató típus, pihenés közben is dolgoztam. Ez finom (kortyol közben borába), olyan típus, amit szeretek, kellemes. (Pannonhalmi Tricollis cuvée-t fogyasztgatunk épp.)
- Örülök, hogy ilyen rugalmasan ráértél! Nálad a nyarak vagy a hűvösebb idők pörgősek? Milyen e mostani időszakod, jól érzed magad a bőrödben?
- Most egészen kivételesen jó periódusom van, egyszerűen helyrerázódtak a dolgok. Nem az számít, hogy lassú vagy pörgős az életed, hanem az, hogy te mennyire vagy a tengelyed körül. Sikerült egyensúlyba hozni az életet. Feltöltött az üdülés Balatonalmádiban, melóztam közben, és este mentem ki a partra, amikor már lement a nap. Mint említettem, nem vagyok strandolós ember, vízparton is inkább egy hűvös szoba, vagy max. egy éjszakai tengeri fürdőzés lelkesít fel. Sok regényt olvastam a nyaralás alatt, játszottunk a gyerekekkel (a hat közül a három kicsi volt velünk), apám könyvét is szerkesztettem (Müller Péter, író – szerk.), az lesz a címe, hogy „Isten bohócai”. Utána jött a Sziget Fesztivál, amire így jól rá tudtam a Balatonon pihenni. Ha azt mondod, tél meg nyár, nekem inkább ősz meg tavasz. Jobban szeretem a kiegyensúlyozottabb évszakokat, bár szívesen elmegyek egy pár napra a trópusokra, vagy északra egy hósivatagba, de tényleg csak néhány napra, több hetet nem töltenék egyik szélsőségben sem.
- Hatoljunk rögtön a kezdetekhez, milyen a kapcsolatod Müller Péterrel, a népszerű íróval? Mennyire tudsz egyetérteni a műveivel, szoktad őket olvasni?
- Apám egy-egy új könyve mindig sokat ad számomra, másképp olvasom őket, mint az átlagolvasó, de közben megpróbálom úgy is olvasni, mivel ez kell legyen a szerkesztői szempontrendszerem. Többről van szó, mint, hogy egyetértek a műveivel, mert ha van misztikus kapcsolat, akkor a miénk az. Nekem ő nem a szülőapám, 12 éves voltam, amikor örökbefogadott. Harmonikus és kényelmes, jóleső barátságban vagyunk, több ez, mint apa és fiú kötelék. Azért is hálás vagyok neki, hogy kihozott az intézetből és elvette az anyukámat. Mi nagyon egyformán gondolkozunk a világról…
- Az apaoldalra, gondolom, sok kérdést kapsz mindig, ezért én megkérdezném a női oldalt is: milyen szerepet tölt vagy töltött be az életedben édesanyád és a nő általában.
- Engem nők neveltek, ők vettek körbe, egyik apám meghalt, a másik disszidált, és aki felnevelt, az nem is volt az apám. Én rendesen Édesapámnak hívom Müller Pétert, ez egy érzés, nem egy státusz. Az anyukám nevelt, az anyai nagymamám és az ő testvére, tehát női hatásoknak voltam kitéve, három nővel éltem együtt. Ráadásul nem volt fiútestvérem, 14 éves koromban lett egy lánytestvérem. Ezért alakult úgy, hogy én női közegben érzem magam biztonságban, és bár az évek során kialakultak barátságaim férfiakkal is, a nőkkel sokkal jobban megértem magam. Látod, most is innom kell, hogy tudjunk beszélgetni… (erre nagyot nevetünk)
„Mindenki másnapos minden másnap…”
- A spiritualitás gyakran megjelenik a dalaidban. Egyetértesz a Hamvas-féle tézissel, hogy a bor spirituális olajtartalmú ital, vagy ezt túlzottan misztikus vonalnak tartod?
- Ezt egy kicsit túl konkrétnak érzem, de azért látok ezzel kapcsolatosan igazságértéket, ám csak deduktív alapon. Inkább elmondom a saját teóriámat: a mámor nélkül nem lehet élni. Az összes igazi ősi bölcselet egyetért abban, hogy a mámorhoz jutás ugyanolyan fontos dolog, mint a levegővétel. Tehát minden egyes lélegzetvétellel meg kellene mámorosodnunk, úgy kellene élnünk, hogy egy pillanatra se essünk ki ebből az állapotból. Akármivel foglalkozzon is az ember, attól ebbe az állapotba kellene jutnia, ám sajnos ez nemigen adatik meg ebben a korban. Hamvas azt mondta, hogy az Aranykorban kilenc híd üzemelt, és mára csak egy átjáró maradt, a születés és a halál hídja. Én kitalálnám a másik nyolcat, hogy átjussak egy más világba. Azt gondolom, hogy a másik világ az a másik ember, és ezért vannak az oldószerek, hogy megkönnyítsék az eljutást. Három nyilvánvaló út van, a szexualitás, a szesz, tehát az alkohol, és a kábítószerek.
- A kábítószer, az a drog?
- Igen.
- És a rock and roll?
- A zene más, bonyolultabb, a zene arra alkalmas, hogy a három, már említett kapunál esetleg megolajozza a zsanérokat. De gondoljunk bele, egy közös zenehallgatás teljesen más élmény… Az a tapasztalatom, hogy a közös italozás az egyik legegyszerűbb út a feloldódáshoz, és alacsony szinten is elérhető. A csoportos szex, engem nem szocializál, egyszer akartak bevonni egy ilyen játékba, de rémültté és agresszívvé tett. Én a szexet a szerelmem egyetlen tárgyával, a párommal szeretem átélni, olyankor felszabadít. A harmadik út a drog, amivel kevés élményem van, mondjuk fiatalkoromban hat évet Amszterdamban éltem, és ott azért volt némi füves cigi és egyebek – de ez a kapu az egyén boldogulását szolgálja, nem közösségi élmény. A drogos bódulatban magában érzi jól magát az ember, nincs tőle igazán együtt a társaság.
A bor a legjobb és legalkalmasabb társasági élményt okozó oldószer, a sör másképp működik. Borral az ember közelebb tud került a csoporthoz és az egyénhez is. Nincs is igazán sok sörös élményem, ritkán egy-egy édeskés Leffét szeretek elfogyasztani. Boros benyomásom rengeteg van, a tömény viszont könnyen veszélyes kapukat nyithat, és ha túlmész a határon, nagyon hamar újra egyedül lehetsz. Bort lehet jól inni, fokozatosan, hogy jobb legyen a magaddal és a másokkal való rezgésed!
- Hogyan szoktál borozni, szép nyugodtan egyedül, vagy maximum néhány baráttal, nagyobb társasággal?
- Tipikusan néhány barát, kettő uszkve nyolc ember műfaja nálam a borozás. Ritkán az is előfordul, hogy egy palack bort magamban elfogyasztok egy kemény írnivalóhoz. Ha egy nagy vacsora alatt megiszok hat deci bort, akkor végig jól érzem magam. A borkóstolók már rázósabbak, mert nem vagyok az a visszaköpős fajta. Mindig úgy érzem, hogy udvariatlanság a borral szemben, ha a kiflikarikákra és a sajtokra koncentrálok közben, nem is fogyasztok belőlük sokat. Nem akarok álszent lenni, az ember életében igenis szükség van néhány igazi nagy berúgásra is, adott időpontban és helyen. Nekem is volt egy pár, de nem túl sok, ám ezek számomra fontos és szükséges tapasztalások voltak. Egy jó borozás barátokkal közel hoz a tűzhöz, egy nagy berúgás meg komoly rejtekutakra bír elvezetni. Ahogy minden, a borozás is egyensúlyi kérdés. Azt szokták mondani, hogy a bornak kultúrája van: minden tevékenységnek kultúrája van!
- Az interjú előtt fehérborokat említettél azzal, hogy majd azokat fogyasztod, miért éppen őket?
- Tapasztalati alapon: az első olyan borélményem, amikor tudtam, mit iszom, egyetemista koromban történt, amikor egyik csoporttársammal együtt fedeztük fel a boglári muskotályt. A következő bevésődött emlékem az egri bikavér, na abból bármikor ittam, mindig megfájdult a fejem másnap. Ezért is orientálódtam a fehérek felé… Az egyik legjobb barátom a vörösborok mértéktelen fogyasztásába halt bele, ez is visszatartott. Amikor eltávozott, akkor ittam egyszer nagy mennyiséget vörösből az emlékére. A következő emlékezetes bormomentumom az volt, amikor elhívtak Tolcsvára az Ős Kajánba, Tokaji borok kóstolójára. Ott találkoztam először Szepsy 2000-es cuvée-jével. El is látogattam Szepsy Istvánhoz, ebből is láthatod, nem vagyok közömbös a borélmények iránt. Emlékszem, amikor véletlenül „ledesszertboroztam” nála a borát, akkor elmagyarázta a nedűi igazi természetét.
Hangulati ivó vagyok, nem érdekelnek a konvenciók, az, hogy mit mihez kell inni. Egy barátom esküvőjén ismertem meg a cserszegi fűszerest, amely akkoriban futott be karriert a Neszmély Hilltoppal Angliában. Ezt a bort a mai napig fogyasztom, noha egy nagy üzletlánc polcairól 1000 Ft alatti áron is lehet vásárolni. Kicsit sem vagyok sznob, vagy ha az vagyok, teljesen eltérek az átlagos sznobériától. Kifejezetten utálom a társadalmi eseményeket, azt, hogy vegyünk részt egy úri borkóstoláson, nekem ilyenkor nagy levegőt kell vennem. Voltam azért néhányon, és meg tudom állapítani, hogy melyik bor kimagasló. Nekem az igazi élmény olyan, amilyen ez, hogy leülünk ketten egy asztalhoz és borozgatunk nyugodtan.
„Én nem akarom tudni, hogy mit keresek, Mert ha tudom, akkor nem találom meg.”
Egyszer lett egy pincém úgy, hogy nem is tudtam róla. Miskolcon laktam és szerveztem az Operafesztivált. Csodálatos hely a Kisavas rész, a város közepén, mintha a Váci utcába betolnánk a Rózsadombot itt Pesten, és ott van 4000 pince. Régen a polgárok a városban laktak, és szemben ott volt egy pincéjük, ahová inni, mulatni jártak, vendégekedett ott sokat Mikszáth, Móricz is. Egyszer nézegettem egy hirdetést, és láttam, hogy eladó ott egy házikó. Elmentem megnézni, öreg bácsika fogadott, a bútor többet ért, mint a vételár, ha a fővárosban lett volna. Egyből megvettem, és már indultam is volna, ekkor látom, hogy az öreg elhűlve hív vissza, hogy a pincét nem nézem meg? Gondoltam, hogy egy kis szenespince, erre lementünk, és akkora pince fogadott, mint a Rákóczi-pince, és volt még ötszáz liter tokaji is hordóban. Ezek után kicsit divat lett a pincevásárlás, amivel valamennyire esélyt kapott ez a városrész, megszaladtak az árak, borvendéglő, bormúzeum épült az Avason.
- Olvastam, hogy könyvkiadásra is vállalkoztál, nem ütközik ma ez a tevékenység a „válság” falába?
- Ennek régen vége van, a 2000-es év környékén kért meg apám – éppen kicsit elhidegült a kiadójától –, hogy adjuk ki a következő könyvét. Nem tűnt túl bonyolult feladatnak, és belevágtunk, ez volt a Ji-King című könyv, amely az egyik legnagyobb példányszámú kötete lett a hazai könyvkiadásnak. Azután jöttek sorra a könyvek, könyvötletek. Böszörményi Gyula sikerkönyvét is nekem sikerült tető alá hoznom a Magyar Könyvklubnál, később ki is adtam a Gergő-sorozat egyik részét, melyet úgy neveznek, hogy a magyar „Harry Potter könyvek”. Aztán a könyvesek között gengszterekbe akadtam, akik egyszerűen becsaptak, ekkor el is adtam a céget. Ez is egy jó kaland volt, 30-40 kötet jött ki, szinte mindegyik komoly siker, mielőtt idejében abbahagytam.
Fantasztikus volt ez a lecsó, már-már olyan finom, mint az anyósom lecsója. Mit igyak most a Laposa cuvée után?
- Kezdjünk bele egy kis rozézásba, legyen egy kis Dúzsi rozé…
- Mennyire tudsz lépést tartani a világgal, vagy mennyire szeretnél lépést tartani? Hogy éled meg ezt a mai kultúrát világ- és magyar szinten egyaránt?
- Az alapkategória nálam a változás, van is egy Sziámi dal, amelynek a refrénje az, hogy „Nincs más csak a változás”. A sikerkönyv is a Ji-King, a változások könyve címet viseli, meg még eszembe jutott a témához egy versem idézete: „Az idő mögött nincs idő.” Úgy 30 éve léptünk fel először az URH zenekarral, ebből az alkalomból adunk egy koncertet a Gödörben szeptember 12-én az Időtlen zenekarral. URH, Sziámi, Kontroll dalokat játszunk, ott lesz az Ági, a Menyhárt Jenő, meg én is, meg még jó páran. Egyszer a kisfiam ült a kádban és megkérdezte az anyukáját, hogy: „Anya, az apa idősebb nálad, vagy időtlenebb?” Az új zenekarommal, az Isolated-del most angolul játszunk, Joy Division-t.
- Szoktál még beugrani egy pohár borra a Csendesbe?
- Oda én cujkázni jártam, utoljára akkor voltam ott, amikor meghalt a Halász Péter (a 20. századi magyar és new-yorki színházi avantgárd kulcsfigurája– szerk.), és összegyűltünk ott az emlékére. Ahogy most mondod, lehet, hogy le fogok nézni, megőrizte az a kocsma a patináját.
„Százból ha százból ha százból ha egyszer jó…”
- URH, Kontroll csoport, Sziámi, most sanzonestek duóban Szakcsival, többek közt Seress Rezső műveiből és az Isolated: hol voltak a legerősebb dalaid? Tudom, hogy kicsit naiv a kérdés, de van olyan, hogy kedvenc dalod?
- Van egy pár, mint a Száz bolha, Kicsi kicsiszolt kő, ezekről tudni, hogy szépen működnek. Csak egy-két dal van, amit nem nagyon énekelnék már.
- Mi a véleményed a Kispál és a Borzról és a Kossuth-díjas Lovasi Andrásról, hogy viszonyultál a zenéjükhöz, a mondanivalójukhoz?
- Szerintem a Kispál nagyon nagyot ütött, teljesen megérdemelten. Több generáció emblematikus zenekara lettek, magam is szeretem őket. Lovasi András tehetséges előadó, nagyra tartom. Jó rock and roll költő, azt hiszem, ha az Illés zenekar tagjai megkapták ezt az elismerést, ő miért ne kapjon? Laza is, sűrű is, rászolgált. Mellesleg, engem is többször megkerestek, hogy fel akarnak terjeszteni Kossuth-díjra, de ezt eddig mindig el kellett utasítanom.. Nyugodt lelkiismerettel mondtam, hogy kérem szépen, ezt ne tegyék, amíg a 74 éves apám még nem kapta meg. Kaptam én elég sok magas állami kitűntetést, de ez mégiscsak neki járna előbb, szinte valamennyi irodalmi műfajban páratlanul sikeres, ugyanakkor öntörvényű, szigorú mértékkel mérő alkotó. Kicsit szociális dolog is a Kossuth-díj, Lovasi Andrinak is, remélem, jól jött nyugdíj előtt, feloszlás után egy kis végkielégítés.
- Nem szoktál fröccsözni?
- Inkább tisztán iszom, de téged ez ne zavarjon, nyugodtan spriccelj! Az új zenekarral írtam most egy fröccsös dalt, netes poénrefrénje van: „Sétálunk, sétálunk, kiskocsmába becsücsülünk: Fröccs!”
„Rossz vagy, ha nem vagy jó”
- Van kiemelt borvidéked, olyan tájak, ahonnan szívesebben kortyolsz?
- Néhány francia borvidék: Rhone-völgye, Bordeaux, Loire menti vidék… Magyarországon úgy vagyok, hogy a közértben a címke alapján döntök. Megkóstolom, és ha jó, akkor legközelebb is leveszem a polcról. A somlói borokat én is kedvelem, Tokajon is jók vannak, és számomra az idol Szepsy István, ő nagyon tud…
- Rendeznél még filmet (láttam régen az Ex-kódexet)? Nem hiányzik a mozgókép?
- Nem mondanám, hogy filmrendező vagyok, én költőnek születtem. A filmrendezés úgy jött, hogy igazából a katonaságot akartam elkerülni. Azután elkezdett érdekelni Pasolini munkássága, és az, ahogyan ő gondolkodik, tehát a filmet is mint költészetet élem meg. Akkoriban a Kontroll csoport és környéke felmutatta azt a mágiát, amiért érdemes volt megrendezni az Ex-Kódexet. Amúgy abszolút jókor kérdezed tőlem ezt a rendezést, mivel halálosan beleszerettem a Baltazár színházba, és játszom is ott mint színész. Szellemi sérültekből álló színészgárdával dolgoznak, a vezetőjük Elek Dóra. Velük el tudnék képzelni egy filmet, amit én rendeznék…
- Fejezzük be egy középfajú borral: se fehér, se vörös, se rozé, jöjjön egy Siller.
- Rendben, de nekem még mesélnem kell ma a gyerekeknek, mondjuk lehet, hogy most érdekesebb mese lesz…
- Súgnak manapság az angyalok, készül valamilyen prózai műved?
- Nem kell annak prózainak lennie, most súgnak. Most jóban vagyunk, ha rendes vagy, akkor súgnak. Ha csend van, akkor gyanakodnod kell magadra…
- „Rossz vagy, ha nem vagy jó!”
- Pontosan. De azért nem kell mindig jónak lenni, ez a jin-jang egyensúlya, a saját utadról nehéz leesni.
- Mit üzennél a borkortyolóknak?
- Még egyszer: minden ősi kultúra a mámort támogatja. Ez a belső mámor világa, viszont a külső szereket nem támogatják, csak a beavatottaknál. Tehát váljál beavatottá, néha túl lehet szaladni, a mértékletességben is mértékletesnek kell lenned. Vagyis: csak mértékletesen érdemes mértékletesnek lenni. Azt is üzenem, hogy most borsznobéria van kialakulóban, erre ne figyeljünk, kóstoljunk meg bármit, akkor is, ha az éppen nem trendi. Hagyatkozz a barátaidra, kérj tőlük tanácsot, és igyál velük jókat!
Több mint borverseny: üzleti kapcsolatok és piacépítés a 2025-ös Winelovers Wine Awards keretében
Boros palack tudástár: a méret a lényeg?
Ezek a boros rendezvények kerüljenek már most be a naptáradba!
Intuitív borkóstolás: az ész mellé adja a szívet
“A bornak szerepe lehet a társadalmi rétegek közötti hidak építésében”
Ünnepi pezsgőkalandozás a Törley Pincészetben – avagy mi minden rejlik egy pohár Törley pezsgőben?
Hűsítsd magad ezekkel a villányi borokkal a nyári melegben!
“Minél többet tanulsz róla, annál jobban szereted”
Ménesi Borbár, Budapest
Borkóstoló