Hogyan lesz valakiből a magyar műrepülés ikonja? - Besenyei Péter műrepülő pilóta

A történet úgy indult, hogy hat évesen a budaörsi reptér szomszédságába költöztek... és ott tart, hogy az Air Race sztárja ma már nemzetközi légterekben öregbíti hazánk hírnevét. Azt is tudták róla, hogy immár 25 éve nagy borkedvelő, aki ért is a borokhoz? Így még érdekesebb, hogy - bár sokfelé repkedett élete során -, mégis a magyar borokat tartja a legszebbnek!

- Milyen volt Salzburgban? Úgy emlékszem, ott voltál egy bemutatón, de előtte volt egy kis itáliai kiruccanásod is. Mindig ilyen sűrűn követik egymást a felkérések?

- Voltam ott is, de most legutóbb Velencében voltam bemutatón, három napig ott repültem az új magyar géppel, a Corvussal.

- Mindig ilyen gyakoriak a fellépések?

- Elég sűrű, a repülés maga télen kevesebb, bár előfordul, hogy ebben az időszakban is hívnak Kínába, Japánba vagy Amerikába. Idén télre nem tervezek repülést, de rengeteg földi program vár.

- Milyen egy repülő ember életritmusa, miként lehet a magánszférával összeegyeztetni?

- Elég hektikus, maga a repülés nem fáraszt, gyakorlatilag ez az örömforrás benne. Viszont a rengeteg e-mail, telefon, találkozó, papírmunka, az utazás, nos ezek azért eléggé kimerítők. Márciustól novemberig folyamatos a jövés-menés, gyakran vagyok külföldön. Amikor meg itthon vagyok, vacsora közben is e-mailezek, és ettől a párom bizony idegbajt kap. Időnként ő is követ engem, most Velencében is kint volt velem.

- Miért éppen levegőbe vágytál? Hogyan alakult ki nálad a repülési szenvedély? Az utasok szállítása például sosem vonzott?

- Végül is 6 éves voltam, amikor a szüleimmel a budaörsi repülőtér mellé költöztünk. Itt láttam először repülőgépeket, és azok közül is műrepülőgépeket. Az akkori műrepülő válogatott készült a budaörsi világbajnokságra. Megbabonázott a látvány, és eldöntöttem, hogy ez lesz az életem. 15 évesen kezdtem el tanulni vitorlás repülővel, és 16 évesen már önállóan repültem. Idézőjelben, a „sima” repülés tetszett, de mindig is nagyon vonzott a három dimenzió teljes kihasználása, a műrepülés. A sorkatonai szolgálat után lett lehetőségem műrepülésre, a katonaságnál ejtőernyős voltam, most tartok 104 ugrásnál. A kétéves szolgálati idő alatt Furkó Kálmán segítségével megismerkedtem a karatéval is. Ezt követően repülő-klubom küldött el motoros-repülős továbbképzésre, nagy vehemenciával vetettem bele magam a tanulásba. Láttak bennem fantáziát, mivel két éven belül a válogatott keretben találtam magam. Nem volt zökkenőmentes a pálya, de jöttek az eredmények, és azok erőt adtak a folytatáshoz.

- Sajnos nagyon aktuális kérdés, hogy miképpen fogadtad a magyarországi verseny elmaradását, és a Red Bull Air Race 1 éves „pihentetését”?

- A magyarországi, budapesti futam elmaradása mindenképpen rosszul érintett, hiszen mostanra állt össze az új hazai gép, a Corvus. Néhány futam kellett hozzá, hogy tökéletesítsük, és pont az itteni futamon kaptunk volna egy erősebb motort. Hiszem, hogy nyerő gép lett volna, de mire beért a projekt, nem maradt versenylehetősége. Sajnálom, hogy a Corvus magyar bemutatkozása elmaradt, ráadásul a hazai közönség is nagyon várta a versenyt.

- Bizony, egy hazai közönség előtt győzni, és egy új győztes gépet megmutatni a világnak – ez nem akármilyen haditett lett volna.

- Rengeteg e-mailt kaptam az események után, családos emberek, gyerekek írtak csalódottan. Ráadásul ez egy óriási bevételkiesés volt az országnak, ez a rendezvény nem vitte, hanem hozta a pénzt. Egyedülállóan mi, magyarok ingyen rendezhettük meg, New York, London, Rio nagy pénzeket fizettek a versenyért. Hatalmas presztízs-veszteség, hatalmas öngól volt ez a lépés.

- Az új magyar gép, a Corvus, amellyel az utolsó versenyen jól szerepeltél, milyen erős világviszonylatban?

- Európai konstrukciók nem is szerepeltek a Red Bull Air Race-sorozatban, próbálkoztak, próbálkoztunk francia, német, orosz gépekkel, de azok mind kihullottak. A Corvus viszont bevált, ez körülbelül olyan, mintha a Formula 1-ben indulna a Csepel… Ez a magyar szakembereket dicséri, több mint százan tervezték. Gyakorlatilag egy év alatt elkészült, ami szintén világrekord. Vastagon nyert volna ez a gép, ha nem bukjuk el a rendezést… Sokan érdeklődnek iránta, és vallom, hogy ott lesz ez a konstrukció a világ legjobb műrepülőgépei között.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

- Milyen ma a magyar repülésoktatás helyzete, vannak tehetséges fiataljaink? Az állami szektor itt is kivonult?

- Rengeteg magánpilóta van és sok gép is… Azt az időt el kell felejteni, amikor még volt MHSZ. Aki megteheti, hogy saját magát tudja finanszírozni, az tud tanulni. Voltak mostanság is szép eredmények – Illés Tamásra gondolok itt. Nincs könnyű helyzetben, mert aki most akar műrepülésben előrejutni, annak ez egy drága sport, és támogató nélkül nehéz. Viszont a támogatók nem szívesen állnak oda, ahol még nincsenek eredmények, ez egy ördögi kör. Ha szerencsénk van, a pénz és a tehetség találkozik.

- Mi a véleményed a mostanság gyakoribbnak tűnő légibalesetekről, valódi a többletérzés, vagy a sajtó jobban felkapja az ilyen jellegű híreket?

- A kisgépekre gondolsz? Az elmúlt pár évben rohamosan nőtt a privát kisgépek száma, sokan férnek hozzá a repüléshez. Tudomásul kell venni, hogy az emberek követnek el hibákat. Vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy ha letették a vizsgát, vettek egy gépet, akkor mindent megtehetnek. Ez nem így van, a repülés szabályai vérrel vannak írva, és a balesetek 90%-ában durva emberi hibák miatt történik a tragédia. A föld az kemény, és a levegő, az nem az otthonunk, hanem ott mi csak vendégek vagyunk…

- Azt tudom már, hogy az etyeki Pinot-val egészen jó barátságban voltál, mi alapján választasz bort?

- Alapvetően, ha ismerős a bor, akkor úgy választom, ha ismeretlen, akkor megkóstolom. Nem vagyok elájulva a nagy nevektől, én eldöntöm, nekem hogy ízlik az a bor. Fehér vagy vörös: ez mindig alkalomtól, évszaktól, ételtől, hangulattól függ. Szárazbor kedvelő vagyok alapvetően, de ez nem azt jelenti, hogy elutasítanám az édes nedűket. Az édes borok ritka alkalmakra szólnak nálam. A vacsora meghatározza, hogy milyen legyen a bor, az étel mit kíván. Természetesen nyáron a friss, ropogós, könnyű fehérek fogynak nálunk is. A tapasztalataim alapján a magyar borok az utóbbi évek alatt fantasztikus fejlődésen mentek keresztül. A világban sok helyen megfordultam – Chile, Argentína, U.S.A., Dél-Afrika, Új-Zéland és még sorolhatnám –, de büszkén mondhatom, elfogultság nélkül, hogy a magyar borok a legszebbek. Régebben a francia borok rajongója is voltam, de a villányi és szekszárdi borok úgy elkényeztettek, hogy most már az ízlésem is rájuk van kihegyezve.

- Mennyi idősen váltál tudatos borfogyasztóvá?

- Egy Párizsban élő magyar barátomnak volt egy kastély-klinikája és annak volt egy borospincéje. Ez a barátom avatott be a borismeret alapjaiba, hogy egy bort hogyan kell megközelíteni, mit kell benne értékelni, milyen illatjegyek, milyen ízvonulatok vannak és így tovább… A dolog elkezdett érdekelni, és észrevétlenül beszippantott ez a világ, úgy 25 éve. Boros emberré váltam, és szerencsére, a párom velem tart ebben a szenvedélyben, és Tünde, még jobb orral rendelkezik. Rendszeresen látogatjuk a hazai bortermelés nagyjait, sok-sok barátunk van köztük. Több borvidéken vagyok borlovag, határon innen és határon túl. Nemcsak a bor-rally alkalmával, hanem általában is ott vagyunk a fesztiválokon, ahol szívesen ismerkedünk meg új borokkal és borászokkal. Ha megkedvelek egy pincészetet, akkor folyamatosan nyomon követem a tevékenységüket, és várom az új boraikat.

- Milyen hosszabb, illetve rövidebb céljaid vannak most a sportban és az életben?

- Rövidtávon most szeretnék egy pár hónapot pihenni, az utóbbi néhány évem nagyon sűrű volt. Együtt lenni a családdal és kikapcsolódni, most ezt szeretném megvalósítani. Legalábbis így tervezem, nem nagyon szokott sikerülni. Jövőre aztán kezdődik minden elölről, a Corvussal sok bemutatóra kell mennem, készül a kétszemélyes változat is… Aztán jó lenne egy kicsit horgászni is…

- Mellette egy kicsit borozgatni! Ez a somlói nem ilyen szokott lenni, már ittam ilyet. Most nem a legjobb formáját hozza. Valahogy fáradt, oxidált…

- Ez egy hordózott tétel? Mert akkor lehet ilyen színű…

- Csak egy kis része lett hordózva, úgy tudom, olyan 25% körül. Előfordul az ilyesmi, néha friss bontásnál is. Meddig lehet versenyszerűen a levegőben maradni, van egy határ, amikor már a földön kell maradni?

- Egyéntől függ – volt, aki 62 évesen lett világbajnok, nagy kategóriában. Barátom, Klaus Schrott 65 éves, és aktívan repül. Mennyire motivált az illető: nos ez is nagyon számít. Bevallom, én már nem szeretnék sokáig versenyezni. Fáraszt az, ami körülötte van, a szervezés, az utazás – maga a repülés, az nem! Vannak terhelések repülés közben is, ám ezeket még nem veszem észre.

- Hogy látod a repülési technológiák fejlődését – elképzelhető számodra, hogy a repülőgépek felváltsák az autókat, ahogy azt jó néhány sci-fiben megjósolták?

- Nem hiszem, bár vannak már repülőautó próbálkozások, de ezeknek is kell kifutópálya. A légterek már így is túlzsúfoltak. Túl sok eszközt kell koordinálni, ennek a reális esélye napjainkban nagyon kevés.

- Milyen az utolsó boremléked, voltál valami jelentősebb kóstolón, vagy egy étteremben, esetleg otthon kortyoltál?

- Bevallom, egy jó délvidéki bort kortyoltam legutóbb: magyar bor volt, de nem szeretnék termelőt mondani, mert annyi jó borászt kellene megemlítenem, és nem akarok senkit sem hátrányos helyzetbe hozni. Soprontól Balatonig, Villány, Szekszárd: annyi szép bor és borvidék van – nem akarok sportszerűtlen lenni. Tünde párommal bontottuk fel, ajándék bor volt, már ismertem a pincészetet, de ezt a borukat még nem kóstoltam – nagyon szép nedű volt. Gyakran rendezünk otthon vakkóstolókat, szépen megszámozva, befóliázva a palackokat. Vannak meglepetések ilyenkor, a kis kézműves borászatok gyakran a nagy neveket maguk mögé utasítják.

- Te hogyan tárolod a boraidat?

- Van egy saját pincém, van fölötte 2 méter föld. Nagyon jó a klímája, télen-nyáron 10-15 fokos… Sok-sok palackot tartok ott lent.
Most hétvégén sem maradok borkultúra nélkül - megyünk a párommal a móri borfesztiválra. A baráti köröm általunk át lett nevelve, és szinte mindenki borszerető lett. Eszükben sincs, hogy sörözzenek, és már értik a borokat, egyre jobban és jobban…