A magyarok, a magyar szokás és hagyományok szerint mindig is tisztán, vagyis semmivel nem keverték a bort

A fröccsök lehetőségének palettája rendkívül tág a legismertebbektől kisfröccs, nagyfröccs, házmestertől egészen a mafla (fél liter bor fél liter szódavíz), Krúdy fröccs (9 dl bor 1 dl szódavíz) vagy a sóher (9 dl szódához 1 dl bor) fröccsig terjedhet. A bornak vegyítése Colával is megszokott a fiatalabb, édes szájú vendégek körében, amit aztán vadásznak hívnak. De ugyanakkor például az oroszfröccs, aminek nem sok köze van a borhoz szintén megtalálható a tág palettán, hiszen 2 dl szódavízhez 1 dl csapvíz jár, vagy a postásfröccs, amely dupla fekete rummal. És így tovább.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a magyarok, a magyar szokás és hagyományok szerint mindig is tisztán, vagyis semmivel nem keverték a bort. A fröccs korszak minden bizonnyal a monarchiának, az osztrákoknak lehet köszöni, hiszen számos német nyelvterületen nem számít szentség törésnek a bort vízzel keverni. Míg máshol még botrányt is szülhet ez a fajta "akció".

Magyarországon 1841-ben Jedlik Ányos nevéhez fűződik a szódakészítés, széndioxid vízzel való elegyítése. Valahol innen számítható a fröccs korszak is.
Az első valódi fröccsöt az 1840-es évek végén Fay Ándrás fóti prásházában "alkották" egy szüreti vigadalomon, a "jedliki" szódavíz és bor üdítő elegyítésével. Magát a "fröccs" szavacskánkat pedig Vörösmarty Mihály ihlette ki magából ugyanezen rendezvényen.
(Megjegyzés: A fenti bekezdésben lévő kiegészítést egy kedves látogatónk küldte.)

"More ungarico bibere", vagyis a magyar módra való borivás

Mátyás király krónikása Antonio Bonfini megjegyzi, hogy a magyarok ellentétben más nyugati nemzetekkel, a bort tisztán isszák, amelyet ő "more ungarico bibere", vagyis a magyar módra való borivásnak nevezi. A bort magában, azaz tisztán való fogyasztása végig kísérte a magyarságot. Kezdve a hunoktól az avarokon keresztül a lovaskultúrájú népek és így természetesen a magyarok is tisztán fogyasztották a bort, kivételes esemény képezhettek olyan alkalmak, mint például a vérszerződés. A vízzel, tenger vízzel való vegyítés a rómaiaknál és a görögöknél volt elterjedt.

Ez a szokás lényegében a középkorban is megmaradt, hiszen a víz gyakran az alacsony higénia miatt veszélyek, betegségek forrása lehetett, ezért gyakoribb volt a bor ivászat, azzal való gyógyítással (tisztán persze) is beszámolnak a korabeli feljegyzések.

Az evangélium szerint Jézus az utolsó vacsorán víz hozzáadása nélkül ajánlotta fel és itta meg a bort. Lényegében a bor üzenete, az élet üzenete, a feltámadás rejlik a gondolatok mögött. Hiszen a halál utáni feltámadás, ugyan úgy a borra is vonatkozik, ha a technológiát annak folyamatát nézzük. A szőlő szüretelésre kerül, elválasztják az életadó természettől, majd préselik, kinyomják a levét és az élesztőkön keresztül indul meg az erjedés, amelynek a végén borhoz jutunk.

A bornak a megszentelő és nemesítő hatását az ételekben is felfedezhetjük, hiszen a borral való főzés megnemesíthette az ételt, és persze ugyan ezt a bort fogyaszthatjuk az étel mellé is. Ezért csak azt a bort lehet ajánlani a főzéshez is, amit magában is el tudunk fogyasztani.

Bort és a vizet a legérdemesebb külön - külön fogyasztani

Számos híres és kitűnő szakértő úgy véli, hogy bort és a vizet a legérdemesebb külön - külön fogyasztani, így azok egyenként külön - külön élvezzük. Vagyis a bor mellett a víznek rendkívül fontos szerepe van, nem hiába a legnagyobb alkotó eleme a bornak a víz, de ezt a természetnek köszönheti, nekünk már nem feltétlen kell ebbe mesterségesen bele avatkoznunk és még rátölteni. Ugyanakkor a pohár bor mellett, ahogy említésre került érdemes vizet, ásványvizet fogyasztani egy másik pohárban, lehetőleg olyan vizet, amely ugyanarról a helyről származik, mint a bor.

Kielmayer Kristian