Az elméletet a nyolcvanas években a Lancaster Egyetem laborjában fejlesztették ki, ahol arra voltak kíváncsiak, hogyan továbbítja a növény a víz-talaj állapot információit a gyökér és a hajtás között. Aztán - mivel kevés a szőlő a brit szigeten, és ráadásul vízhiányban sem szenvednek - az ausztráloknak volt nagyobb szükségük az elmélet gyakorlatba való átültetésére. Így került át a dprojekt az adelaidei egyetemhez és kutatóintézethez. A cél az volt, hogy a szőlő minőségét a lehető legkisebb beavatkozással növeljék - és nem utolsósorban az is, hogy kevesebb vizet használjanak fel az öntözésnél. A kísérletek aztán bizonyították, hogy ez az úgynevezett vízmegszorítás vagy stressz valóban pozitívan hat a gyümölcsre. Leginkább a kékszőlőknél - ugyanis elsősorban az elkészült vörösboroknál észlelték a pozitív változást. A hatásmechanizmushoz az is hozzátartozik, hogy a szőlőgyökerek a stressz hatására mélyebbre hatolnak a talajba, vizet keresvén, keményebben "dolgoznak" és mélyebbről hozzák fel az ásványokat, tápanyagokat. Fontos kérdés a termés minőségénél az is, hogy a talaj mennyire tud a vízzel gazdálkodni (áteresztő képesség).

 

A fent említett abscisis sav a vegyi csoport egyik tagja a növényi hormonok között. A következők a fő résztvevők ebben a társaságban: auxin, cytokinin, gibberellin, ethylen és az abscisic sav. Ők felelnek a növény növekedés-koordinációjáért. Amikor a növény stressz alatt van - például szárazság esetén -, akkor ezek a savak termelődnek. A gyökérben keletkezik először, hiszen itt érződik a szárazság leghamarabb - aztán továbbküldik az információt a hajtásokhoz és a levelekhez. Nehéz időkre figyelmezteti a növényt és megparancsolja a sztomáta zárását a levelekben. A sztomáta a szőlő levelén található egyfajta "gyomor", amely szabályozza a gáz háztartást. De a sztomáta nem csak a fotoszintézisben - gázok felvételében - játszik fontos szerepet, de vizet is párologtat. Ez a zárás egyébként megtörténhet extrém magas hőmérsékletnél is, amikor szintén megáll a növekedésben a szőlőtőke. A „pozitív“ stressz elősegíti, hogy a növény az erejét gyümölcsalkotásra szentelje és ne a kényelmes megoldást választva a levelekre, lombozatra koncentráljon. Persze túl sok stressz esetén az erőfeszítések végzetesek is lehetnek a tőke számára. Az feltétlenül fontos, hogy a növény kapjon a zsendülés idején kellő mennyiségű vizet. Emellett nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a talaj vízáteresztő képessége.

Tehát úgy kell elképzelni, hogy a tőke mindkét oldalán található  - általában csepegtető -öntözésre alkalmas berendezés és amíg az egyik dolgozik a másik nem. Ez azt eredményezi, hogy a gyökér egyik oldala száraz marad, míg a másik nedves. A szőlő gyökerét fizikálisan nem lehet egymástól elválasztani a szószoros értelemben, ezért van szükség erre a technikára. Általában 1-2 hetes invervallumban felváltva öntözhetnek így, hol az egyik oldal, hol a másik oldal. A jó hatású stressz rendben van, de a túlzott stressz káros lenne. A fent említett előny mellett az is fontos, hogy ezzel az öntözéssel a vízgazdálkodást is jól lehet szabályozni, és erre egyre inkább szükségünk lesz... 

Az a kijelentés, miszerint az Európai Unióban nem lehet öntözni, csak részben igaz. Akadnak különleges időjárási viszonyok és területek, ahol engedélyezik az öntözést. Való igaz, hogy mértéktelen használata több szőlőt is eredményezhet, ezzel túlzottan csökkenti a termés minőségét, ezért legtöbbször tilos öntözni Európa borvidékein. Ám kivételként nem csak Spanyolországban található öntözés, hanem például Württembergben, Dél-Németország 30%-os lejtésiszöget meghaladó dűlőiben is alkalmazhatják. Igaz ami igaz, ott ez a stressz-technika  nem ér semmit, ahol a törvények valóban tiltják, vagy éppen kellő eső esik az adott időszakban.

Nem mindenki ért egyett abban sem, hogy például mennyire befolyásolja a részleges gyökér szárítás a szőlő vagy az abból készült bor minőségét. Jamie Goode szerint elsősorban a kékszőlők antichynijaiban történik változás, és olyan komponensek változnak pozitívan, mint a trimethyldihydronaphthalene vagy a β-damascenone.

Az elméletet és a kiprobált gyakorlatot sokféleképpen fel lehet használni még akkor is, ha a történetnek és a kutatásoknak itt még nincs vége. Például, hogyan segítsük a gyökerek mélyebbre jutását, vagy éppen azt, hogy más növényeknél jobban megharcoljanak a táplálékért.

Ezt az öntözést (vagy éppen szárítást) Kaliforniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Chilében, de Spanyolországban is előszeretettel alkalmazzák.