Gere Zsolt: úgy készítem a borokat, ahogy nekem tetszik

Sólyom Bence
2016. november 01., 07:55


Villány talán egy kicsit csendben van a többi borvidékhez képest, de Gere Zsolt szerint ennek egész egyszerűen az az oka, hogy a napi teendők mellett a hírverésre már nem marad idejük. Pedig Villányban mindig történik valami. Gere Tamás & Zsolt Pincészetét is meglátogattuk Kerülőutunk során, Zsolttal fanatizmusról, alapelvekről és a borivók ízléséről beszélgettünk.
Gere Zsolt: úgy készítem a borokat, ahogy nekem tetszik
Minden tekintetben nehéz éven vannak túl a villányi termelők, az áprilisi fagy itt sem kímélte a szőlőt. A legjobban a kékfrankos ültetvények látták kárát a szokatlan hidegnek, de a késői érésű fajták (merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon) miatt idén sem kell aggódniuk Villány híveinek.
 
Amellett, hogy nagyon nehéz év volt az idei, Gere Zsolt állítja, hogy aki megfelelő növényvédelmi eljárásokkal dolgozott, könnyebben vette az akadályokat. Ők maguk 2008-ban kezdtek el áttérni fokozatosan az ökológiai növénytermesztésre. Ez ugyan rögösebb, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb út, hiszen így a borok természetesebb, tradicionálisabb környezetben készülhetnek, amit meg is hálálnak a letöltéskor.
Ahogy a borászati technológiák és trendek, úgy a villányi vörösborok is természetesen változnak az évek folyamán. A borászok között ugyan még nincs teljes egyetértés azt illetően, hogy mit keresnek a fogyasztók Villányban, Zsolt biztos benne, hogy szépen lassan mindenki a könnyebben értelmezhető borok felé húz.
 
Ez az irány persze nem új keletű, a gyümölcsösség hangsúlyozása már korábban elindult. Frissebbek, ropogósabbak, nem annyira a tanninra épülnek ma már a villányi vörösborok – mondja Zsolt, aki évről-évre arra törekszik, hogy nagy borokat készítsenek a pincészetnél.
 
Attól, hogy a korábbiakhoz képest kisebb az alkohol, vagy nem annyira hangsúlyozzák a tannint, ezek még nagy borok. Az évjárat és a terroir megmutatásához szükség van arra, hogy egy kicsit lejjebb adjanak a korábbi hatalmas testekből, a borvidéki sajátosságok prezentálását pedig az egyik legfontosabb között tartja számon a borász.
 
Ez elsősorban a borról és a borvidékről, nem pedig az aktuális fogyasztói trendekről szól.
 
Én úgy készítem a borokat, ahogy nekem tetszik, és ahhoz keresem meg a fogyasztókat!
 
– tisztázza az alapokat a borász, amikor arról kérdezzük, hogy a boros divathullámok mennyiben befolyásolják a munkáját. Sokkal többet kell hagyni a természetnek, és minél kevesebbet hozzátenni, így őrizhető meg jobban a borok gyümölcsössége is. A jó arányok megtalálása, a bor stílusának, eleganciájának kidomborítása nélkül nem is lenne érdemes ezt csinálni.
 
A fogyasztóit pedig egyre könnyebben megtalálja Gere Zsolt, aki szerint rengeteget fejlődött a hazai közönség az elmúlt 10-15 évben. Ő maga 1998 óta van a szakmában, és amíg korábban a nagy átlaggal szinte lehetetlen volt beszélgetni a borról, addig manapság már egész komoly vitákba is bele lehet futni egy-egy boros rendezvényen.
 
 
A fogyasztók ma már többet tudnak a borról és tudják, hogy mit szeretnének. Keresik a saját ízlésüknek megfelelő borokat, de ugyanakkor kíváncsiak is az új ízekre. Ez elengedhetetlen a borkultúra fejlődéséhez, a piacra és a borászatokra egyaránt jó hatással van. Zsolt szerint ma már amúgy is elvárás, hogy minimum középvezetői szinten értsen valaki a borhoz.
 
Az árérzékenység persze még mindig erősen meghatározza a magyar piacot, de az öntudatos borivók megjelenése és egyre szélesebb körű elterjedése bizakodásra adhat okot. A fogyasztók edukációjáért egyrészt nagyon sokat köszönhetnek a borászok a különböző borértő tanfolyamoknak, de Zsolték tapasztalatai szerint a kóstolókon ők is nagymértékben tudják alakítgatni az érdeklődők borhoz való hozzáállását.
 
Ez a bizonyos hozzáállás amúgy is rendkívül fontos, nemcsak a fogyasztói szokások formálása, hanem a borászat, a növénytermesztés terén is. Gere Zsolték megszállottan hisznek abban, hogy a fenntarthatóság jelenti a jövőt, az ökológiai lábnyom csökkentéséhez pedig az általános társadalmi szemlélet erősítésén keresztül vezet az út. Saját borászatukban például gyűjtik a csapadékot, és igyekeznek minél inkább az újrafelhasználható erőforrások felé orientálódni. A legmodernebb gépekkel, tradicionális eljárásokkal dolgoznak, ez persze sok konfliktussal jár – még a pincészeten belül is -, de ők nem tágítanak a tudatos életfelfogásuktól.
 
Gere Zsolt: úgy készítem a borokat, ahogy nekem tetszik
 
Zsolt vezetésével a pince folyamatosan fejlődik, és bár talán kisebb lépésekben, mint mások, ők mégis ezt az utat választották. A nap 24 órájában a borral foglalkoznak, dolgoznak a szőlőben, vagy a pincében, járják az országot és kóstoltatnak. Akár éjszakába nyúlóan beszélgetnek saját borászati filozófiájukról a hozzájuk betérő vendégekkel, de saját elmondásuk szerint még álmukban is címkét terveznek, vagy új eljárásokat próbálnak ki.
 
A pincészet fogadójában Zsolt több órán keresztül szenvedélyesen mesélt nekünk jelenről és jövőről, de igazán az volt magával ragadó, ahogy átszellemülten ecsetelte nekünk a borászattal és a növénytermesztéssel kapcsolatos elképzeléseit. Sziklaszilárd meggyőződéssel haladnak a pincével egy olyan úton, amire jó lenne, ha egyre több magyar borászat lépne rá, és erről nem csak a borász lelkesedése, hanem a kóstolt tételek is meggyőztek minket. Az intenzív, üde gyümölcsöket mutató Gentleman (2013, kékfrankos, 12,5%); a nagy testet szilvával kerekítő, módfelett elegáns Aureus (2009, cabernet franc/merlot/cabernet sauvignon,14%) és a Várerdő-dűlő elképesztően komplex Villányi Franc-ja (2011, cabernet franc, 14% körüli) tökéletesen keretbe foglalta a beszélgetésünket.