Hazája Burgundia. Bár éppen ilyen nevű településsel is találkozni ott, mégsem ütközik appelation-törvényekbe - az egész világon rá lehet írni a szőlő nevét a címkére. Részben azért, mert csak településnév és nem borvidék, másodsorban pedig a település maga nem is része a klasszikus értelemben vett borvidéknek. Ezen túl, hogy a szőlő volt előbb vagy a falu - annak már mélyebben utána kellene nézni. Habár a szőlő rendelkezik más nevekkel is, ezeket olyan ritkán használják, hogy a borfogyasztók gyakran nem is tudják miről van szó, ha például Morillon-t említenek vagy - éppen magyar viszonylatban - a Kereklevelűt. Míg előbbi Ausztriában (elsősorban Steiermarkban) ismeretes, addig utóbbival a borbarátok dr. Tóth Sándor Balatonfelvidéki borai között találkozhatnak.

Burgundiából indult tehát hódító útjára, egy híres szülő gyermekeként. Legújabb kutatások szerint véletlenszerű kereszteződéssel született a Pinot Noir és a Gouais Blanc között. Míg a Pinot nem kell bemutatni, addig a másik szülőt - ha rossz szándékúak  lennék, azt mondhatnánk: - nincs miért bemutatni. De tényleg az a helyzet, hogy a Gouais Blancról keveset lehet tudni, elsősorban azért, mert önmagában gyenge minőséget produkál.

A Chardonnaynak inkább a mészkő talaj esik jól, de az agyagon is érdekes borok születnek belőle. Szinte minden időjárással jól megbirkozik, ezért aztán olykor telepítik mindenhová, ahol éppen hely van. Ehhez párosul még az a tulajdonsága, hogy viszonylag kevés munkával is lehet átlagos bort produkálni belőle, illetve aki szereti a fát - az nagy örömét fogja lelni a bor iskolázásában.

 

Franciaországban még Champagne területét kell kiemelni, ahol nagy mennyiségű Chardonnay tőke található, de itt ritkán készül csendes bor belőle, inkább alapbornak használják a champagni pezsgőkhöz. Ha Blanc de blanc felirat van a címkén, akkor az 100% Chardonnay felhasználásával készült. De utazzunk délebbre és tekintsünk Chablis vidékére, ahol a legjobb területek az ugynevezett kimmeridgi agyagon találhatóak, amely egyfajta "kréta". (Ez a talaj az angol Dorsetben is megtalálható). A Grand Cru területek mind ezen a talajon vannak, és a legjobb szögben találhatóak Chablis város mellett. Csak mellékes megjegyzésként fűzném hozzá, hogy itt már városról és egyben (AOC eredetvédett) borvidékről is van szó. Ezért ha más címkézné a borát Chablisként (ahogy azt mondjuk az Új Zélandiak tették), akkor ezt az Európai Unióban forgalomba hozni nem lehetne. Az ő hagyományukban nem érintkezik a bor fával, mert inkább a talajt (mineralitást, "puskaport") hagyják 100%-ban érvényesülni. Az is egyre gyakoribb, hogy almasavbontáson átesik a bor. Persze a legjobb tétételeket azért gyakran megfűszerezik egy kevés kistölgyel is, ez termelői filozófiától függ.

Sok kiváló termelőt lehetne felsorolni, például Domain Servin vagy Clotilde Davenne...

Vitathatlanul a legismertebb és a legjobb, csak szimplán fehér burgundinak nevezett borok a Cote d´Orról, ezen belül is ennek déli részéről származnak: a Côte De Beaune részről. A Chardonnay egy eszköz és szerszám, amellyel azt érik el, hogy komoly borokat készítenek, de a szőlő nevét olyan címkéken, mint Puligny-Montrachet vagy Meursault legtöbbször hiába keresni, mert - ahogy mondtam: az csupán eszköz -, a bornak nem róla kell szólni, hanem elsősorban a termőterületről. A szőlők és azok klónjai utaznak (és a Chardonnaynak 34-nél is több van), és szinte bárhol képesek szép borokat produkálni, de igazán nagy borokat csak ott, ahol a termőhely a legmegfelelőbb, amely aztán párosul a 4T-vel (társadalom, történelem, természet, talaj).

Olyan települések, mint Puligny- és Chassagne Montrachet (itt átfedések találhatóak), Meursault és Corton: a legkomolyabb Chardonnay-kat hozzák ki. Ezeken belül is a Premier Cru-ket és a mégjobb Grand Cru-ket kell kiemelni. Így az utóbbi nem is mindenütt található meg, például Meursaultban sem. Burgundiában olyan termelőket említenék meg, mint Didier Meuneveaux (Corton), Humbert Lamy (St-Aubin), Coche-Dury (Meursault), Comtes Lafon, Domaine Leflaive, Paul Pernot (Puligny- és Chassagne Montrachet).

Helyhiány miatt csak rövid említést tennék arról, hogy innen délebbre a Mâconnais és Côte de Chalonnais területén is szép Chardonnay-kal lehet ám találkozni!

Hűvös klímán: zöldalma, citrusok (grapefruit, lemon, lime), zöldes növények és gyümölcsök, uborka, egres, fűves de akár vegetális is lehet. Általában csontszáraz a szájban és magas savakkal rendelkezik.

Mérsékelt klímán: citrusok (grapefruit, lemon, lime), csonthéjasok (barack, sárgabarack), dinnye, gyümölcssaláta, trópusi gyümölcs (mango, ananász, banán), rózsalevél. Általában száraz a szájban és magas savakkal rendelkezik.

Meleg klímán: trópusi gyümölcsök (ananász, bananán, mango), közepes savak és itt is száraz iskolázásban jelennek meg a borok.

Palackérlelés során a legjobb Chardonnay-k nagyon jól fejlődhetnek az idő során. Olyan aromák is kialakulhatnak, mint füge, méz, aszalt szilva, tabak. Utóbbi természetesen a "kisfától" is kialakulhat, és ehhez párosulhatnak még: a mandula, a mogyóro, sült kenyér, égett karamel, füstös jegyek, vaj, vajas cukor (krémes jelleg), vanília, kókuszdió (kókusztej vagy kókuszdióhús), lanolin, élesztős aromák, joghurt.

A Chardonnay jól viseli az almasavbontást és a már említett kistölgyet (barrique) is, ahol egy nagyon kevés tannin is kialakulhat benne. De azt meg kell említeni, hogy nagyon kevesen tudják „okosan" használni a fát. Én például csak Burgundiában szerettem meg a Chardonnay-t, mert ugyan sokan készítik, de csak nagyon kevesen értik igazán. Fás szörnyetegekkel itt is lehet találkozni, de az igazán jók az egyensúlyukból merítik az erőt nem a fából.

Előszeretettel készítenek az ausztrálok és a kaliforniak is Chardonnay-t. Napa völgye és Hunter, valamint Yarra Völgye jó termőhelynek bizonyultak. Igaz az is, hogy sokszor ők erőszakolják meg a leginkább kistölgyel a Chardonnayt. Dél-Afrikában is jól érzi magát, de a túl nagy hőséget ott sem szereti. Francis Ford Copollának a Directors Cut Kaliforniából nagyon szép példája, hogy lehet Chardonnay-t készíteni az újvilágban.

Németországban sokáig nem volt engedélyezett fajta (csak 1991 utá), Ausztriában szép nemes édes borok is készülnek belőle a Fertő tó partján.

Magyarországon is nagy divat lett a Chardonnay, és szinte minden borvidék készít, kivétel Tokaj Hegyalja.

És hogy hol vannak a legjobbak? Talán Egerben, talán Villányban, de még egyik helyen sem győztek meg igazán.