Somlói borvidék

A mindenki által egyszerűen csak Somlónak hívott borvidék hivatalos elnevezése Nagy-Somlói Borvidék. Alig 600 hektár az egész, ám tökéletesen illik rá a mondás: kicsi a bors, de erős. Hisz ki nem hallott a mogyorós, diós, mandulás ízjegyekkel büszkélkedő somlai juhfarkról?
Magyarország legkisebb, de nagy múlttal rendelkező borvidéke. A környező síkságból "vén remeteként" emelkedik ki az egykori tűzhányó hegy, amit körbeölelnek a szőlők.
 
Történelmi vonatkozások 
A római kortól lakott, híres szőlőtermesztő hely, a magyar államalapítás után királyi birtok is volt. Kedvező ökológiai adottságai következtében a napsütéses lejtőkőn tökéletesen beérik és gyakran töpped a szőlő. A korábbi évszázadokban világi és egyházi birtokok, uradalmak készítettek aszúborokat is Somlón. A népi emlékezet szerint a bécsi császári udvarban esküvők után a fiú trónörökös születése reményében somlói bort fogyasztottak.
 
Már a bronzkori ember megtelepedett a Séd forrás mellett, a vidék később a keltáknak is kedvelt lakóhelye volt. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették.

Honfoglaló őseinket már szőlőskertek várták itt. Szent István király 1010 körül megalapította Tornán a Benedek Rendi Apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi.

1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő telepeseket és szőlővesszőt. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak, ezért gyakran cseréltek gazdát. A XVI. században olyan megbecsülésnek örvendtek az öreg vulkán oldalában fekvő szőlők, hogy az 1511-ből származó hegytörvény kimondta, vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak atyafiának adhatja el.

Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is nevezik.

A XIX. században a vár fokozatosan pusztult, miközben a szőlőterületek tovább bővültek. A somlói borokra jellemző a nagy alkoholtartalom, robusztus savak, keménység. Mivel tipikusan óbor, többéves fahordós érlelés után éri el csúcsformáját.

Jellemző szőlőfajták
furmint, olaszrizling, juhfark, hárslevelű

Földrajzi behatárolás, éghajlat, fekvés, talaj
Somló Magyarország egyik legkisebb történelmi borvidéke, a Kisalföld és a Bakony találkozásánál található. A Balatontól északra fekvő vulkáni kúpok legtávolabbika a Somló, amit tréfásan úgy is hívnak, a „kiközösített” hegy. Klímája nagy mértékben egyezik a régió többi részén tapasztalhatóval, a közelben húzódó domb- és hegyvonulatok, valamint a Marcal folyó együttes hatása biztosítja a kiegyenlített, szélőséges éghajlati hatásoktól mentes környezetet. Korai tavasz és enyhe tél jellemzi.
 
A bortermelés szempontjából fontos, hogy jégeső meglehetősen ritkán éri a borvidéket: a felhők a hegy lábánál érkeznek be Somlóra, majd a hegy hatására kettéválnak és elkerülik a szőlőültetvényeket. A néphiedelem úgy tartja, hogy ha a köd Zalának megy („pipál” a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső. Az bizonyos, hogy az aktív széljárás miatt alacsony a páratartalom, ezért a somlói ködképződés nem számottevő.

A szőlő beérését befolyásolja a klimatikus viszonyok mellett a fekete bazaltsapka. A bazalt kiváló hőnyelő tulajdonsággal rendelkezik, a forró nyári napok melegét éjjel visszasugározza és a hűvös napokon is kályhaként melegíti az ültetvényeket.

A talajtípus a földtörténeti kor harmad- és negyedidőszakából származó pannon üledék – agyag, kavics, homok –, ami bazalttal, bazalt- és mésztufával keveredik. Ez a magnetitből (a legfontosabb vasércásvány), augitból, olivinból és földpátból (úgynevezett tektoszilikát, ami a földkéreg kőzeteinek 60 térfogatszázalékát alkotják), vagyis rendkívül gazdag bazaltmálladékból álló termőtalaj adja a somlói borok egyediségét. A bazaltmálladék „gúnyneve” a kukoricabazalt. Ezt a málladékot egy jó vízháztartású barna erdőtalaj vagy fekete nyirok borítja.

A borvidék területe
690 hektár

Fontosabb borászatok
Jelentősebb települések, látnivalók
  • Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely
  • Kissomlyó-Sághegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
 
Borgáta
A Kissomlyó hegy lábánál található apró falucska. A rómaiak által is lakott település első okleveles említése Oburgate néven 1336-ból való. A XVI. századig a Héder nemzetség tulajdonában volt. Az itteni szőlőművelés jelentőségét bizonyítja, hogy 1740-ben már írott hegyközségi törvénye volt, amelyet gróf Esterházy Johanna nevében adtak ki.

Celldömölk
Kemenesalja központja, több mint 750 éves múltra tekint vissza. A település ősi, központi magját a dömölki apátságot először egy 1252-ben kelt oklevélben említik. A régi bencés apátság maradványai XIII-XIV. századiak. Az apátság új épülete 1760-1770 között épült.

Doba
Az első írásos adat egy 1288-as oklevél, e századból származik a község műemléke, a Szent Márton Kápolna. A klasszicista stílusban 1839-ben épült Erdődy-kastély ma hatalmas parkkal övezett szanatórium.

Kemeneskápolna
Szalagtelkes község a Sághegy tövében. Nevét egy korábban épült kápolnától kapta. Első említése 1390-ből való Kapolnafelde néven. Birtokosai a 14-15. században helybeli nemesek voltak. ASzéchy és a Thurzó családok után 1639-ben a Batthyányaké lett.

Kissomlyó
Kissomlyó a hasonló nevű hegy lábánál helyezkedik el. A Kissomlyó hegyén álló három kápolna közül a legrégibb és művészeti szempontból a legérdekesebb a Salvator kápolna.

Mesteri
A Ság-hegy alatt elhelyezkedő település első okleveles említése 1293-ból származik Mester néven. A későbbiekben többször fordult elő Hernádmesteri vagy Erantfalva elnevezéssel, ami névadó tulajdonosára, a 13. században élt Hernanth magisterre (mesterre) utal. A település a 14. század vége felé kettévált. Alsómesteriben főleg köz- és kisnemesek éltek (Nemesmesthery 1567), míg a Felsőnek nevezett részt a Hernádmesteriek, Esterházyak, majd a Békássyak birtokolták. A mai község e két település, Alsó- és Felsőmesteri összevonásával jött létre 1935-ben.

Somlójenő
A Somló-hegytől délnyugatra, a 8-as számú főút és a Torna-patak közti területre települt kisközség. 1321-ben merül fel neve először Kisjenő alakban, majd az 1600-as években veszi fel a Somló előnevet. A Somló-hegy nyugati részének egy kis darabja tartozik a településhez, ahol kitűnő szőlő terem. Középkori templomán kívül megtekintésre ajánlott az öreg vizimalom.

Somlószőlős
Kicsi falu a Somló-hegy lábánál. Középkori eredetű temploma a XVIII. és XIX. századi átépítés ellenére sok román stíluselemet őriz. A Zichy család XVIII. századi kastélya is itt látható.

Somlóvásárhely
A Somló déli lábánál fekvő település első említése 1270-ből való. Érdekessége a hegy oldalában található XIX. századi taposókút.