Somlói borvidék

A mindenki által egyszerűen csak Somlónak hívott borvidék hivatalos elnevezése Nagy-Somlói Borvidék. Alig 600 hektár az egész, ám tökéletesen illik rá a mondás: kicsi a bors, de erős. Hisz ki nem hallott a mogyorós, diós, mandulás ízjegyekkel büszkélkedő somlai juhfarkról?
Magyarország legkisebb, de nagy múlttal rendelkező borvidéke. A környező síkságból "vén remeteként" emelkedik ki az egykori tűzhányó hegy, amit körbeölelnek a szőlők.
 
Történelmi vonatkozások 
 
A római kortól lakott, híres szőlőtermesztő hely, a magyar államalapítás után királyi birtok is volt. Kedvező ökológiai adottságai következtében a napsütéses lejtőkőn tökéletesen beérik és gyakran töpped a szőlő. A korábbi évszázadokban világi és egyházi birtokok, uradalmak készítettek aszúborokat is Somlón. A népi emlékezet szerint a bécsi császári udvarban esküvők után a fiú trónörökös születése reményében somlói bort fogyasztottak.
 
Már a bronzkori ember megtelepedett a Séd forrás mellett, a vidék később a keltáknak is kedvelt lakóhelye volt. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették.

Honfoglaló őseinket már szőlőskertek várták itt. Szent István király 1010 körül megalapította Tornán a Benedek Rendi Apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi.

1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő telepeseket és szőlővesszőt. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak, ezért gyakran cseréltek gazdát. A XVI. században olyan megbecsülésnek örvendtek az öreg vulkán oldalában fekvő szőlők, hogy az 1511-ből származó hegytörvény kimondta, vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak atyafiának adhatja el.

Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is nevezik.

A XIX. században a vár fokozatosan pusztult, miközben a szőlőterületek tovább bővültek. A somlói borokra jellemző a nagy alkoholtartalom, robusztus savak, keménység. Mivel tipikusan óbor, többéves fahordós érlelés után éri el csúcsformáját.


Földrajzi behatárolás

Somló Magyarország egyik legkisebb történelmi borvidéke, a Kisalföld és a Bakony találkozásánál található. A Balatontól északra fekvő vulkáni kúpok legtávolabbika a Somló, amit tréfásan úgy is hívnak, a „kiközösített” hegy. Klímája nagy mértékben egyezik a régió többi részén tapasztalhatóval, a közelben húzódó domb- és hegyvonulatok, valamint a Marcal folyó együttes hatása biztosítja a kiegyenlített, szélőséges éghajlati hatásoktól mentes környezetet. Korai tavasz és enyhe tél jellemzi.
 
Somlói borvidék
Fotó: Borkollégium - Bortankönyv 1. 
 
Fekvés, klíma
 
A bortermelés szempontjából fontos, hogy jégeső meglehetősen ritkán éri a borvidéket: a felhők a hegy lábánál érkeznek be Somlóra, majd a hegy hatására kettéválnak és elkerülik a szőlőültetvényeket. A néphiedelem úgy tartja, hogy ha a köd Zalának megy („pipál” a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső. Az bizonyos, hogy az aktív széljárás miatt alacsony a páratartalom, ezért a somlói ködképződés nem számottevő.

A szőlő beérését befolyásolja a klimatikus viszonyok mellett a fekete bazaltsapka. A bazalt kiváló hőnyelő tulajdonsággal rendelkezik, a forró nyári napok melegét éjjel visszasugározza és a hűvös napokon is kályhaként melegíti az ültetvényeket.
 
Talaj

A talajtípus a földtörténeti kor harmad- és negyedidőszakából származó pannon üledék – agyag, kavics, homok –, ami bazalttal, bazalt- és mésztufával keveredik. Ez a magnetitből (a legfontosabb vasércásvány), augitból, olivinból és földpátból (úgynevezett tektoszilikát, ami a földkéreg kőzeteinek 60 térfogatszázalékát alkotják), vagyis rendkívül gazdag bazaltmálladékból álló termőtalaj adja a somlói borok egyediségét. A bazaltmálladék „gúnyneve” a kukoricabazalt. Ezt a málladékot egy jó vízháztartású barna erdőtalaj vagy fekete nyirok borítja.
 

Jellemző szőlőfajták
furmint, olaszrizling, juhfark, hárslevelű
 
Fontosabb borászatok
Jelentősebb települések, látnivalók
  • Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely
  • Kissomlyó-Sághegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
 
Borgáta
A Kissomlyó hegy lábánál található apró falucska. A rómaiak által is lakott település első okleveles említése Oburgate néven 1336-ból való. A XVI. századig a Héder nemzetség tulajdonában volt. Az itteni szőlőművelés jelentőségét bizonyítja, hogy 1740-ben már írott hegyközségi törvénye volt, amelyet gróf Esterházy Johanna nevében adtak ki.

Celldömölk
Kemenesalja központja, több mint 750 éves múltra tekint vissza. A település ősi, központi magját a dömölki apátságot először egy 1252-ben kelt oklevélben említik. A régi bencés apátság maradványai XIII-XIV. századiak. Az apátság új épülete 1760-1770 között épült.

Doba
Az első írásos adat egy 1288-as oklevél, e századból származik a község műemléke, a Szent Márton Kápolna. A klasszicista stílusban 1839-ben épült Erdődy-kastély ma hatalmas parkkal övezett szanatórium.

Kemeneskápolna
Szalagtelkes község a Sághegy tövében. Nevét egy korábban épült kápolnától kapta. Első említése 1390-ből való Kapolnafelde néven. Birtokosai a 14-15. században helybeli nemesek voltak. ASzéchy és a Thurzó családok után 1639-ben a Batthyányaké lett.

Kissomlyó
Kissomlyó a hasonló nevű hegy lábánál helyezkedik el. A Kissomlyó hegyén álló három kápolna közül a legrégibb és művészeti szempontból a legérdekesebb a Salvator kápolna.

Mesteri
A Ság-hegy alatt elhelyezkedő település első okleveles említése 1293-ból származik Mester néven. A későbbiekben többször fordult elő Hernádmesteri vagy Erantfalva elnevezéssel, ami névadó tulajdonosára, a 13. században élt Hernanth magisterre (mesterre) utal. A település a 14. század vége felé kettévált. Alsómesteriben főleg köz- és kisnemesek éltek (Nemesmesthery 1567), míg a Felsőnek nevezett részt a Hernádmesteriek, Esterházyak, majd a Békássyak birtokolták. A mai község e két település, Alsó- és Felsőmesteri összevonásával jött létre 1935-ben.

Somlójenő
A Somló-hegytől délnyugatra, a 8-as számú főút és a Torna-patak közti területre települt kisközség. 1321-ben merül fel neve először Kisjenő alakban, majd az 1600-as években veszi fel a Somló előnevet. A Somló-hegy nyugati részének egy kis darabja tartozik a településhez, ahol kitűnő szőlő terem. Középkori templomán kívül megtekintésre ajánlott az öreg vizimalom.

Somlószőlős
Kicsi falu a Somló-hegy lábánál. Középkori eredetű temploma a XVIII. és XIX. századi átépítés ellenére sok román stíluselemet őriz. A Zichy család XVIII. századi kastélya is itt látható.

Somlóvásárhely
A Somló déli lábánál fekvő település első említése 1270-ből való. Érdekessége a hegy oldalában található XIX. századi taposókút.