Szekszárdi borvidék

A napfényben gazdag tájon – részben a mediterrán jellegű hatásoknak, részben pedig a könnyen felmelegedő, világos színű lösztalajnak köszönhetően – kitűnő vörösborok készülnek a Szekszárdtól Bátáig húzódó területen.

A kelták szőlőtermesztése csak valószínűsíthető, a rómaiaké viszont bizonyítható ebben a régióban. A Szekszárd város helyén fekvő római települést Aliscának hívták. Találtak ebből az időből egy márvány szarkofágot, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtő is látható. Feltételezhető, hogy a szőlőtelepítő Probus császár vörösborszőlő-fajtákat is termesztett itt.

A középkorban még a fehérbortermelés dominált, később, az oszmán törökök hatására alakult ki a balkáni eredetű vörösborkultúra, amit a XVIII. században német telepesek fejlesztettek tovább. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de jó években kiváló zamatú bort adó kadarka volt az uralkodó, újabban a biztonságosabban termelhető kékfrankos, cabernet, merlot veszi át a helyét.

A szekszárdi vörösborok színanyagban gazdagok, tüzesek, „bársonyosak”. Legismertebb közülük a korábban a kadarka, ma inkább már a kékfrankos fajtára épülő szekszárdi bikavér. Másik nevezetesség a Fuxli (a Fuchs németül rókát jelent), vagyis a szeszárdi siller bor, ami a rozénál vörösebb, a vörösnél viszont világosabb színű. A fehérborok kissé lágyabb karakterűek és zamatgazdagok.

A XIX. század végén Európa egész területére szállították a szekszárdi vöröset, még Franciaország is nagy mennyiségben vásárolt belőle, mivel - mint mondták - az ottani bor minőségével egyedül a szekszárdi ért fel. Liszt Ferenc Szekszárdon járva többször is megízlelte a bort, sőt még IX. Pius pápának is kedveskedett vele 1865-ben, aki elismerően írta róla a következő szavakat: "... ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet."

Jellegzetes szőlőfajták:
olaszrizling, chardonnay, kadarka, kékfrankos, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, zweigelt

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja vastag, szélfútta lösz, ez a réteg olykor a 30 méter magasságot is eléri. Enyhe tél, szélsőséges, de száraz nyár jellemzi a vidéket, viszonylag későn tavaszodik. Éghajlata "dunántúlias", a tavaszi és az őszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben, nyarai melegek.

A borvidék területe
2600 hektár

Meghatározó borászatok
  • Bodri Pincészet
  • Dúzsi Tamás és Családja
  • Eszterbauer Borászat
  • Fekete Borpince
  • Heimann Családi Birtok
  • Mészáros Pál Borház és Pince
  • Szebestyén Pince
  • Szeleshát Szőlőbirtok
  • Takler Pince
  • Vida Családi Birtok
Települések
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Bátaszék
Egykor híres volt cisztercita apátsága. A Nepomuki Szent János-kápolna 1718-ban épült.

Decs
A Sárköz legnagyobb községében sok népi építészeti emlék található. XVI. századi késő gótikus református templomát a XVIII. században átalakították.

Sióagárd
A község népművészetéről és népviseletéről híres.

Szekszárd
A római korban már település volt itt Alisca néven. A Belvárosi templomot 1802 és 1805 között építették. Előtte áll az 1753-ból való Szentháromság-szobor. A plébánia épülete barokk stílusú. Babits Mihály szülőháza a róla elnevezett utcában található. A Balogh Ádám Múzeumban régészeti, néprajzi és népművészeti kiállítások láthatók. Liszt Ferenc, aki gyakran adott a városban hangversenyt, az 1820-ban épült August-házban szállt meg mindig, több zeneművét itt komponálta.