Rendszeresen megkeresik az olvasók a Borászportált azzal, hogy felmenőik régi boraihoz jutottak és nem tudják, mit kezdjenek vele. Szakemberek adnak tanácsokat, amik segítségével ezután sok esetben már mi magunk is meg fogjuk tudni állapítani, képviselnek-e még forintosítható értéket
Két hete indítottuk a Borkollégium oktatóit bemutató sorozatunkat. Ezúttal Bálint László nemzetközi borakadémikust kérdeztem arról, miért jó a borkurzusok hallgatóinak, hogy ő eredetileg villamosmérnök, és a tabletek világában miért kell még felkészültebbnek lennie az oktatónak.
Elment a Tanár Úr. Elbúcsúzni nem volt ideje; a háromnapos mesterkurzus második napján a tőle megszokott mosollyal csak könnyedén elköszönt, "hétfőn találkozunk"... Most már hiába várjuk Sánta Zoltánt; máshol van dolga. Mi, diákjai, kollégái, barátai pedig megrendült csendben ülünk, érezzük hiányát, őrizzük emlékét.
Sokan egyszerű borfogyasztóként beiratkoznak egy bevezető kurzusra, aztán kedvet kapnak, és meg sem állnak a borakadémikusi címig – meséli Josef Schuller, osztrák Master of Wine, az Osztrák Borakadémia vezetője. A fertő-tavi központjukban szervezett diplomakurzusaikon a hallgatók 5-10 százaléka magyar. Elmeséli azt is, mi a WSET kurzusok erőssége és miért van szükségük még a borászoknak is tanfolyamokra.
