A szőlő, valamint a szőlőbogyó kémiai összetételének fejlődésére alapvető hatással van a klíma. Egy-egy borvidék, nagyobb bortermő terület klimatikus viszonyait az határozza meg, hogy milyen nagyobb éghajlati, ún. makroklíma-övbe tartozik. A makroklimatikus öveket alapvetően hő- és fénybesugárzási viszonyaival, csapadék és párolgási viszonyaival, légmozgásrendszereivel jellemezhetjük.
A legtöbb üledékes kőzet alkalmas arra, hogy rajta szőlőtermesztésnek kedvező talaj alakuljon ki. Egyes üledéktípusokon ritka a szőlőültetvény (pl. vízgazdálkodási okokból a kavicson), de még ilyen esetekben is találunk elszigetelt eseteket, amikor nagy bort lehet szüretelni efféle ritka talajokon (lásd a híres franciaországi Châteauneuf-du-Pape borvidéket).
Borászati képzésben rendszeresen feltesszük hallgatóinknak azt a kérdést, hogy a borminőség szempontjából vajon hány százalékot tesz ki maga az alapanyag, amit szüretkor leszed a gazda. A legritkább esetben fordul elő a helyes, 100%-os válasz. Érdekes lenne egyszer alaposabban megnézni, hogy aki vajon 50-60%-ra teszi az alapanyag (szőlő) fontosságát, a maradék részt vajon miből gondolja pótolni?
