Egri borvidék

Eger igazán gazdag múlttal rendelkező borvidék. Az Oszmán Birodalom északi batárterülete volt, ahol kadarka mellett régi fehérbor-szőlőfajták teremtek a Bükk-hegység déli lejtőin. Riolittufa talajba vájt pincékben, Eger föld alatti labirintusában érnek ma is a híres egri borok. Az összenyitott pinceágakon keresztül a város a föld alatt is teljes szélességében átjárható. Az üregek egy része természetes eredetű, többségük mesterségesen kialakított, faragásokkal díszített.

Eger már a X. századtól lakott volt és a XI. század elején jelentős nagyságú település lehetett. Az első püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költöző szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is. A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát). Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket.

A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szőlőművelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az első pincéket is a dézsma tárolására építették.

Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szőlőtermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett.

A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszőlők rovására. (A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a kadarka fajtát is.) A vár 1687-es visszafoglalása után a város és környékének rohamos ütemű benépesedése során két évtized alatt kialakult a szőlő monokultúra. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, ami a szőlőket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.

Annak ellenére, hogy az ökológiai adottságok a fehérszőlő termesztésének kedveznek, az "Egri Bikavér" tette híressé Eger városát és környékét (és bár Szekszárdon előbb készült bikavér, az egri ismertebb). Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. Valaha a kadarka különböző változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez volt az első. A hegyközség 1997-ben alkotta meg a "Bikavér kódex"-et. Egyik legfontosabb szabálya, hogy termőhelyre javasolt fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért (egy fajta 50%-nál nagyobb arányt nem képviselhet, de minden felhasznált fajtából legalább 5% kell). A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrői Hárslevelű, valamit a Verpeléti Olaszrizling is.

Jellemző szőlőfajták
királyleányka, olaszrizling, kékfrankos, pinot noir, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, syrah

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja lávakőzet, riolittufa. Klímája hűvös, kevés csapadék, hosszú tél jellemzi. Viszonylag későn tavaszodik, száraz jellegű.

A borvidék területe
6000 hektár

Meghatározó borászatok
  • Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok
  • Bukolyi Családi Birtok
  • Demeter Pincészet
  • Egri Korona Borház
  • Gál Lajos Pincészete
  • Gál Tibor Pincészet
  • Gróf Buttler
  • Juhász Testvérek Pincészete
  • Kaló Imre
  • Kovács Nimród Borászat
  • Pók Tamás Pincéje
  • St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet
  • Thummerer Pince
  • Vincze Borászat
Települések
  • Egri körzet: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szomolya
  • Debrői körzet: Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Eger
A várról az első írásos adat 1363-ból származik, amikor püspöki várként szerepel. Történetének egyik legfontosabb időszaka a törökök elleni harcok idejére esik. A 35 m magas minaret hazánk legismertebb, épen maradt török kori emlékei közé tartozik. A mai városkép nagyrészt a XVIII. században alakult ki. A cisztercita templom és rendház épülete török mecset helyén épült 1731-1733 között. A copfstílusú Líceum a XVIII. század második feléből való. Az 1780-ban épített Kispréposti lak Magyarország egyik legszebb rokokó palotája, s itt található az egyik legértékesebb barokk kori műemlékünk, a Minorita templom is. A Bazilika 1831-1836 között épült.

A Vármúzeum többek között ásatási, várostörténeti anyagokból áll. Megtekinthető a vár alatti híres kazamatarendszer is. Az egri gyógyvíz kiváló többek között a reumatikus jellegű izom-, ideg- és ízületi fájdalmak ellen.

Felsőtárkány
Egertől északkeleti irányban a Bükk hegység alján fekszik. Főbb nevezetességei a XV. századból származó pálos kolostor és templom romjai. Felsőtárkányból indul az ország egyik legszebb hegyi útja Lillafüred felé.

Noszvaj
A 4,6 hektáros parkban található a francia származású De la Motte márki által építtetett barokk stílusú kastély.

Feldebrő
XI. századi román altemplomra épült a barokk külsejű templom. A XIII. századi freskók bizánci hatást mutatnak, ezek hazánk legrégibb falfestészeti emlékei közé tartoznak.

Verpelét
Tarna-völgyi község. Egy barokk templom található itt, melyben román és gótikus elemek is felfedezhetők. Ezen kívül megtekintésre érdemes néhány szép kúria, valamint egy XVIII. századból származó kovácsműhely.