Egri borvidék

Eger az egykori Oszmán Birodalom északi határterületén fekszik, a kadarka mellett régi fehérbor-szőlőfajták termőhelye volt a Bükk-hegység déli lejtője. Riolittufa talajba vájt pincékben, Eger föld alatti labirintusaiban érnek ma is a híres egri borok. Az összenyitott pinceágakon keresztül a város a föld alatt gyakorlatilag teljesen átjárható. Az üregek egy része természetes eredetű, többségük viszont mesterségesen kialakított, faragásokkal díszített.

Eger a X. századtól lakott volt, a XI. század elejére már jelentős méretet ért el a település. Az első püspökségek egyikét Egerben alapította Szent István királyunk, az ide költöző szerzetesek magukkal hozták a saját szőlőfajtáikat. A tatárjárás megtizedelte a lakosságot, IV. Béla király a helyükre vallonokat telepített, akik a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket (pl.: a hordó használatát) meghonosították. Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII-XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségleteiket.

A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nemcsak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központ hatásának tulajdonítható a szőlőművelés fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az első pincéket is a dézsma tárolására építették.

Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, ezután 91 évig tartozott a felügyeletük alá, de a szőlőtermesztés nem tűnt el. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételük származott belőle.

A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre nagyobb teret nyertek a fehérborszőlők rovására. (A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a kadarka fajtát is.) A vár 1687-es visszafoglalása után a város és környéke gyorsan újra benépesedett, ebben a két évtizedben terjedt el a szőlő monokultúra. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, ami a szinte teljesen kiirtotta a szőlőket. Az újratelepítés (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre.

Annak ellenére, hogy az ökológiai adottságok a fehérszőlő termesztésének kedveznek, az Egri Bikavér tette híressé a borvidéket. (Bár Szekszárdon előbb készült bikavér, az egri ismertebb.) Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. Valaha a kadarka különböző változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez volt az első. A hegyközség 1997-ben alkotta meg a "Bikavér kódex"-et. Egyik legfontosabb szabálya, hogy termőhelyen javasolt fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért (egy fajta 50%-nál nagyobb arányban nem szerepelhet és minden felhasznált fajtából legalább 5% kell). A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrői Hárslevelű, valamint a Verpeléti Olaszrizling is.

Jellemző szőlőfajták
királyleányka, olaszrizling, kékfrankos, pinot noir, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, syrah

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja lávakőzet, riolittufa. Klímája hűvös, kevés csapadék, hosszú tél jellemzi. Viszonylag későn tavaszodik.

A borvidék területe
6000 hektár

Meghatározó borászatok
  • Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok
  • Bukolyi Családi Birtok
  • Demeter Pincészet
  • Egri Korona Borház
  • Gál Lajos Pincészete
  • Gál Tibor Pincészet
  • Gróf Buttler
  • Juhász Testvérek Pincészete
  • Kaló Imre
  • Kovács Nimród Borászat
  • Pók Tamás Pincéje
  • St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet
  • Thummerer Pince
  • Vincze Borászat
Települések
  • Egri körzet: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szomolya
  • Debrői körzet: Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Eger
A várról az első írásos emlék 1363-ból származik, ekkor püspöki vár volt. Történetének egyik legfontosabb időszaka a török elleni harcok idejére esik. A 35 méter magas minaret hazánk legismertebb épen maradt török kori emlékei közé tartozik. A mai városkép nagyrészt a XVIII. században alakult ki. A cisztercita templom és rendház épülete török mecset helyén épült 1731-1733 között. A copf stílusú Líceum a XVIII. század második feléből való. Az 1780-ban épített Kispréposti lak Magyarország egyik legszebb rokokó palotája, s itt található az egyik legértékesebb barokk kori műemlékünk, a Minorita templom is. A Bazilika 1831-1836 között épült.

A Vármúzeum többek között ásatási, várostörténeti anyagokat mutat be. Megtekinthető a vár alatti híres kazamatarendszer is. Az egri gyógyvíz kiváló többek között a reumatikus jellegű izom-, ideg- és ízületi fájdalmak ellen.

Felsőtárkány
Egertől északkeleti irányban, a Bükk hegység alján fekszik. Főbb nevezetességei a XV. századból származó pálos kolostor és templom romja. Felsőtárkányból indul az ország egyik legszebb hegyi útja Lillafüred felé.

Noszvaj
A 4,6 hektáros parkban található a francia származású De la Motte márki által építtetett barokk stílusú kastély.

Feldebrő
XI. századi román altemplomra épült a barokk külsejű temploma. A XIII. századi freskók bizánci hatást mutatnak, ezek hazánk legrégibb falfestészeti emlékei közé tartoznak.

Verpelét
Tarna-völgyi község. Egy barokk templom található itt, amelyen román és gótikus elemek is felfedezhetők. Megtekintésre érdemes néhány szép kúria, valamint egy XVIII. századból származó kovácsműhely.