A Borászportál.hu oldal süti fájlokat (cookie-kat) használ szolgáltatásai biztosításához. Az adatvédelmi információkról itt olvashat.
Elfogadás
Havas Henrik egy jelenség, egy igazi megosztó (média)személyiség. Hol szeretni való, nagy tudású, lazán kinyilatkoztató személynek tartják, hol pedig gyűlöletes, pökhendi, cinikus, beszólogató embernek. Hogy én melyik oldalon állok? A borbarátok oldalán. Amíg Havas úr jó vörösborral együtt reklámozza a könyvét, nincs vele gondom.
Hol vannak már a borzongással fogyasztott juhfarkok, a „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” érzetű kóstolók? Régebben csak a legelszántabbak, valamint a borsznobok fogyasztották ezt a hungaricumot, vad, embert próbáló savai miatt. Manapság sorra jönnek elő a szebbnél szebb juhfarkok a Somlóról, a Balaton-felvidékről és az ország több tájáról.
A téma, vagyis a bor az utcán hever… Néha szilánkokra törve, néha puhán elnyúló PET- palackok mentén. Tiszta erőből nyár, fröccsöző uborkaszezon, vidéki borrendezvények, szünet a bortúrákban – folytatás ősszel, akkor majd jönnek a nagy fővárosi fesztiválok. Addig még kellene egy kis borélmény…
A napjainkban népszerű fajta fiatal hungarikumnak tekinthető, mindössze közel 80 éves múlttal rendelkezik. Elsősorban acéltartályos erjesztéssel készül, hogy megőrizze muskotályos gyümölcsösségét. Hiszen az un. illatos fehérborok közé sorolják, vagyis "térítőbor". Sokak kedvelték meg a bort az Irsain nevelődve...