Óvilág és újvilág – A globalizálódó borfogyasztó

Nem kell ahhoz „mélyen barázdált nyelvű” borszakértőnek lenni, hogy az úgynevezett óvilági és újvilági stílusú borok közötti különbségeket felfedezzük - néhány jól irányított kóstolással ez a készség mindenkiben kialakulhat!

Ám nem ez az elsődleges szempontja az átlagos borfogyasztónak, hanem az, hogy a poharában lévő bor jó ivású legyen.

Mit értünk óvilági borok alatt? Származási hely szerint az „öreg” kontinensről származó, vagyis az Európában készült borokat soroljuk ide. Egyértelmű tehát, hogy újvilági bornak számít a többi, vagyis a kaliforniai, dél-amerikai, dél-afrikai, ausztráliai, új-zélandi területekről származó nedű. De melyek a legfőbb „íz-tünetegyüttesek”, amelyek a kétféle karakterre utalnak, és van-e a borízlésnek teljhatalma a piac felett?

Két világ – két stílus

Az óvilági stílus emlegetésekor a hagyományos technológiával előállított, komplex borokra gondolunk. A bor ebben az esetben többnyire hordóban erjed ki, és hordóban is érlelik. Ebből kifolyólag az ilyen borok elgondolkodtatóak, egyediek, markánsak, és gyakran magukon viselik a terroir jellegét.

Az újvilági stílust - leegyszerűsítve - az óvilági ellenpárjának tekinthetjük. Az ilyen stílusú borokat könnyed, gyümölcsös aromák jellemzik, gyakran hordót nem is látnak, hűtött, irányított erjesztéssel állítják elő acéltartályokban. Könnyen fogyaszthatóak, gyakran egymásra hasonlító ízvilágot képviselnek. Uniformizált borok, amelyeknél az évjáratok különbségeit – ha ugyan van ilyen – különböző eljárásokkal próbálják kiegyenlíteni. Ám mivel az éghajlati adottságok miatt közel hasonló minőségű alapanyagból készül a bor, az évjáratok sokkal kisebb szerepet játszanak, mint Európában.

Verseny a borok globális piacán

A bort nem elég elkészíteni, de el is kell adni. Ha nagyobb a termelés, mint amennyit a belső fogyasztás felszippant, akkor azt külpiacokon kell értékesíteni. Régebben - az 1970-es évekig - egyeduralkodók voltak az óvilági borok. Az újvilági borokat nem nagyon exportálták, ha mégis, úgy tekintettek rájuk, mint afféle egzotikus különcségre. A helyzet mára megváltozott, úgy tűnik, hogy az újvilági borok előretörése megállíthatatlan. Azokban az országokban is egyre inkább kiszorulnak a hazai termelők, ahol az átlagosnál több bort fogyasztanak. Borból túltermelés jellemzi a világot, és aki nem fektet be megfelelő marketingbe, futhat a piacai után. A borvilágban a rugalmas jelenlét, a gyors reagálás elengedhetetlen. Jó példa erre a Chile bor-világpiaci sikere, ahol a szőlőfeldolgozás ipari méreteket öltött, az állam pedig hatalmas összegekkel támogatja az exportot. A klíma miatt egy évben akár több szüret is elképzelhető, a szőlő – mely gyakran nem is az országban kerül feldolgozásra – óriási területeken terem, majd hatalmas testű feldolgozóhajókon kerül sor az erjesztésre, az érlelésre, a pár hónapos úton minden munkafázisra van idő. Mire befut az európai kikötőbe a hajó, az azonnal fogyasztható bor már palackozva kerül partra. Egy magyarországi szupermarketben például a boros polcokat böngészve rábukkantam egy érdekes chilei borra, amelyet francia zárjeggyel láttak el. De német importból is rengeteg dél-amerikai bor kerül hazánkba.

Az újvilágban hatalmas területeken termelnek szőlőt, és viszonylag olcsón állítják elő boraikat, majd jellemzően dömpingáron értékesítik. Chilében és másutt az újvilági kormányzatok jelentősen támogatják az exportot, ezzel is alacsonyan tartva áraikat. Könnyebben érthető, simulékonyabb borokkal találkozunk, ha ausztrál vagy az amerikai kontinensről származó borokat vásárolunk, és még olcsóbbak is – bár nem feltétlenül jobbak az európaiaknál.

Viszont mint annyi minden, a borízlés is globalizálódik. Egy amerikai fogyasztó tegnap, ma, és holnap is ugyanazt a bort szeretné levenni a polcról. Az amerikanizálódás a borfogyasztásban is tetten érhető. A piacon sikeresebb lehet az újvilági stílus, hiszen már az európai fogyasztó is egyre gyakrabban inkább az ilyen jellegű palackokat választja a kínálatból.

Bordivatok

A világot egyértelműen a vörösborkultusz uralja, ez ma a divat. A telt, vérszínűen gyöngyöző nedűk vonzzák a fogyasztókat, és a francia vörösbor-paradigma megjelenése a mai napig a markában tartja a piacot. A hetvenes évek végén célzott kutatások indultak Franciaországban a vörösbor egészségre gyakorolt következményeiről. A bor jótékony hatása régóta ismeretes volt mindenki előtt, most azonban kellő tudományos alapossággal bizonyították is ezt a tételt. Ezért a jóléti társadalmakban a vörösbor beilleszkedett az egészséges életmód-iparba. Igyál vörösbort és megőrzöd az egészséged! – hangzott a szlogen. Az újvilág természetesen ennek megfelelően a vörösbortermelésre rendezkedett be.

A fajták közül a Cabernet Sauvignon még mindig előkelő helyet foglal el a borpiacon. Hosszú tenyészidejével sok-sok napsütést igényel, emiatt az újvilági területek nagy favoritjává vált. Természetesen az eredeti, franciaországi Cabernet Sauvignon-okról sem feledkezünk el, ám az olcsón, nagy tömegben és kielégítő minőségben előállított vörösborokban előretört az újvilág. A Merlot hírnevét eléggé megtépázták - még a mozikban is (Kerülőutak - 2004), ahol az egyik főhős egyenesen azt vágja a kamerába, hogy ahol Merlot-val kínálják, oda be sem teszi a lábát. A Pinot Noir finomságait egyre többen értékelik, és a Syrah is felkapaszkodott a dobogó közelébe. Ott, ahol a termelőket nem kötik hagyományok, könnyű követni a divatot. Nem fogy az egyik borfajta? Az egész ültetvényt átoltják egy népszerűbb fajtára.

A fehérboroknál a Chardonnay kultusza sokáig felfelé ívelt, ám a rengeteg jellegtelen termék előállítása következtében a minőség felhígult. Megalakultak az ABC társaságok, zászlójukon az „Anything But Chardonnay!” (Bármit, csak Chardonnay-t ne!) jelszóval. A könnyű, frissítő fehérborok szegmensében az új-zélandi Sauvignon Blanc nagy szeletet hasít ki a piacból. Egyesek szerint a süketnémák bora, hiszen annyira jellegzetes, hogy semmivel sem téveszthető össze. A németek nagy bora, a Rizling szintén feléledni látszik, az újvilágban is elég divatos fajta. Nem összetévesztendő a mi Olaszrizlingünkkel, a két rizling ugyanis nem ugyanazt a szőlőt takarja!

Mit isznak a magyarok?

Amíg nálunk a fogyasztók nagy része az édes vörösök kábulatában él, addig bizony az újvilági borok nagyon jó eséllyel uralkodnak a piacon. Sajnos mi is egyre gyakrabban választjuk e borokat, az árversenybe pedig nem is tudnak beszállni a jelentős költségtöbblettel előállított hazai borok. A negatív hatásokat tudatos, hazai öntudattal rendelkező borfogyasztói réteg kinevelésével lehetne tompítani. A felvilágosító munka szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Legyünk büszkék a nemzeti termékeinkre, fogyasszunk hazait, hiszen ezzel az itthoni munkahelyek fenntartását segítjük elő, és a környezetünket sem terheljük globálisan a szállítás közben keletkező szennyeződésekkel! A hungaricumok továbbélése, borhagyományaink megőrzése közös feladatunk.

Mi lehet a jövő?

Az újvilági borok előretörése és az óvilági borok kiszorulása előbb-utóbb eléri majd a tetőpontját, az egyensúly beáll. Stílusban a könnyedebb vonulat valószínűleg egyre több hívet toboroz magának. Ésszerű kompromisszumokkal azonban - mintegy ötvözve a stílusokat – tartalmas, egyedi borok előállítását kell megcélozni. Reméljük, hogy a borízlés egyszerűsödésének és a piaci törvényszerűségeknek kevés egyedi borfajta és borvidék esik majd áldozatul.