Igazából fogalmunk sincs róla, hogy így van-e, azt tudjuk, hogy a borász elkészíti, a kereskedő árusítja, mi meg megvesszük... tényleg micsoda különleges dolog ez, sóspereccel és nyári gumiabronccsal például sosem történik ilyesmi. Persze, tudjuk, hogy ott, a messzi nyugaton más a helyzet, texasi olajmilliárdosok, tokiói yakuzavezérek pincsikutyaként hízelegnek a leghíresebb bordeaux-i pincészeteknek, hogy előjegyzésbe vegyék őket egy-egy láda erejéig és kisbefektetők dőlnek hátra nyugodtan, mikor megtudják, hogy vagyonuk nagyobb része egy kiváló évjárat különleges tételévé manifesztálódva pihen egy sötét pincében. Vagy csak simán évről-évre stabilan profitot hoz egy borászat.

Az AXA emiatt kezdett el birtokokat, illetve borászatokat vásárolni 1987-ben. Akkor két bordeaux-i pincészettel kezdtek, azóta már több van nekik, az egyik éppen Tokajban, a Disznókő. Ennek igazgatója, Mészáros László, hozott néhány igen prominens tételt a tesóktól. 10 bort mutatott be Franciaországon belül Burgundiából, Bordeaux-ból és Languedoc-Roussillonból, valamint Portugáliából a Douro völgyből. Ritka alkalom, mikor az ember megkóstolhatja a portfóliót, ugyanez állampapírral például vadbaromság lenne.

A kóstolón a drága öltönyök domináltak, ami érthető: presztízsben, és persze árban is felsőkategóriás borokat mutattak be. Következzen a tíz versenyző, és pár soros egyedinek gondolt jellemzésük:

Burgundia, Nuits Saint Georges 1er Cru, Domaine de l’Arlot, La Gerbotte 2006

Burgundia egyik leghíresebb falu apellációjából származik ez a fehérbor, származását nem meghazudtolva szikáran de krémesen csonthéjas, enyhén vaníliás, szabályos, inas germán szépség (noha francia). Pisztáciás zacskóból előbújó citrus, barack és almakompót. Mivel a fehérboros poharat hosszú ideig nem használtuk, időről időre visszanéztünk a hozzá (a többes szám nem királyi, az asztaltársaságra utal), masszívan tartotta magát a végsőkig. A vérprofi hordóhasználat egyébként végigkísérte szinte az összes tételt, olyan rétegződésekkel, meg belesimulásokkal találkoztunk, hogy a fülünk kettéállt.

A Chateau Pibran pincészet 2. számú bora Bordeaux-ból, a Gironde folyó bal partjáról, Cru Bourgois besorolású területről, fele Cabernet Sauvignon fele Merlot. A 2007-es, hűvösebb évnek köszönhetően a bor inkább könnyedebb, vibrálóbb, noha az a nem túl sok tannin azért harap, és ízben is zöldesen fanyar. Piros bogyók feszülnek. Az évjárat a Cabernet-vel szúrhatott ki jobban, fifti-fifti esetén általában olyan az érzés, mintha lelágyított Cabernet-t kóstolna az ember, ez a bor viszont egy kiszikárított Merlot. Aztán a kiürített pohárba beleszagolva csak úgy dől az széna meg a ló, holtában támad föl a Cabernet Sauvignon.

Douro völgy, Quinta do Noval, Cedro do Noval 2006

A Douro völgyben sem minden fenékig tejfel, azaz portói. Készülnek sima, mezei borok, ami nem baj, az alapanyag, a klíma kíváló, ők lennének a douro völgyi borok. Ez a tétel 30 százalékban Tinta Cao, 30 százalékban Touriga Nacional, 30 százalékban Touriga Franca, 10 százalékban Syrah, a fajtajellegről biztosan nem most fogok oldalakat értekezni. A bor… hát, van az úgy, hogy nem jön össze. Hasítóan csípős tölgykeser és agresszív alkohol (bár a címke szerint 13,5) bénítja szánkat, nem engedi élvezni saját magát, némi kakaó, meggy és dióhéj kiált néha segítségért.

Franciaország legdélebbi, egyik legnagyobb és az egyik, francia viszonylatban legkevésbé szigorúan szabályozott borvidéke, mondjuk, hogy a francia tömegbor hazája, ami azért nem feltétlenül kannás okoskodást jelent. A sok feszesen fanyar tétel után direkt jól esik egy ilyen kis szemérmetlenül elbájolni akaró dög. Syrah – Grenache – Mourverde cuvée meleg, barátságos fekete bogyós gyümölcsillattal. Alkoholja 14,5 %, erősnek hat, de nem bántónak, tanninja szépen szárít. Mint általában a jó ár-érték arányra berendezkedett borok, azért ízben kicsit kevesebbet tud, mint illatban, és többeket zavart a talán az erős alkohol miatti kicsit acetonos érzet.

Bordeaux, Pauillac, Tourelles de Longueville 2005

A Chateau Pichon-Longueville kettes számú tétele, újfent Pauillac-ból. A telepítések többsége itt Cabernet Sauvignon, ez a bor mégis egy Merlot alapú cuvée (60 % Merlot, 30 % Cabernet Sauvignon, 10 % Cabernet Franc). Kóstoláskor már-már brett gyanúsan istállószagú, vagy legalábbis olyan, mintha arcunkat a ló nyakába fúrva vágtatnánk az erdőben, a lószőr mellett ázott avar, széna. Majd érett meggy, pörkölt kávé, sós mogyoró. Az illat szép és komplex, sajnos ízben ez nem jelentkezik ilyen intenzíven, gyorsan lecseng a korty, csak az alkohol és savérzet marad a szájban.

Még mindig Bordeaux, de most a jobb part, Pomérol, a Petrus, a Le Pin hazája. Vastagon Merlot alap, 15 hónap francia tölgyfahordókban, amiből a 60 % újfa. Enyhén túlérett, főtt gyümölcsök, szájban csodálatos, semmi kilógás, semmi szabálytalanság, a korty végén jelentkező cserességet azonnal elfedi egy leheletnyi, szinte újvilágias újhordós kókuszos érzet. Úristen, ez szó szerint egy rafinált bor. Az üres pohár is tisztán, egészségesen vaníliás. Azért kóstolás közben végigkísért valami furcsa zöldes fanyarság, de mintha nem is ízben, hanem csak az én agyamban jelent volna meg, talán a tudatalattim akarta jelezni, hogy majd később, egy pár év múlva keressem fel újra, úgy lesz.

 

A Chateau zászlósbora. 2003 különösen kánikulai év volt, bitang sűrű vörösek születtek. 65 % Cabernet Sauvignon, 35 % Merlot, és pontosan olyan, a Cabernet – Merlot cuvée iskolapéldája. Illata olyan, mintha leülne az ember egy tálka cukrozott eperrel az istálló elé, aztán még fekete bogyók, keserű csoki és vanília. Tömör korty, vibráló tannin, lenyelés után hosszú, édes csonthéj. A hordó a kóstolás minden pontján jelen van, mindig más arccal, de mindig azzal, amelyik a legelőnyösebb. Mestermunka.

Burgundia, azon belül is Nuits Saint Georges, ahol elvileg a világon a legszebb a Pinot Noir. 12 éves tétel, talán most nem kell meghallgatnunk, mint minden kóstolón, ahol előkerül egy nagy vörösbor, hogy „azért ezt nem most, hanem 4-5 év múlva kellene megnézni”. Itt és most csodának kell történni. Történik. Köves, főtt spárgás, mentás illattal indít, ami lassan fanyar piros húsú gyümölcsösséggé változik. Ízben semmi smirglizős cseresség, az alkohol is inkább édes érzetű, aztán herbáriumok, édes málnacukor, és egy különleges íz, olyan, mintha a Jóisten teremtett volna egy gyümölcsöt, ami félig narancs, félig cseresznye, (és nem a vérnarancs, az csak piros, de narancsízű) na annak lenne ehhez hasonló íze. Mindenben bővelkedik ez a bor.

Végeztünk a vörösökkel, következett Tokaj első számú, vagy talán egyetlen igazi riválisa, egy sauternes-i. Nos… ezt a csatát most fölényesen Tokaj nyerte. Illatban (illatban?) aceton, körömlakk, amin segít a szellőztetés végül is, mivel lassan nitrohigítóvá és szobafestékké alakul. Mellette tinta és papír illata. Ízben némi aszalt sárgabarack, sósság, utóízben kovakő, kenyérhéj. Nagyon-nagyon hosszú szellőztetés után az illat meleg kenyérillattá változik, az íz meg tizenkettő egy tucat késői szüretté. Értetlenül álltunk a bor előtt, mint egy garázsszínházas performance után, ahol egy órán keresztül lila ruhás emberek sikítozták, hogy a zöld csavarhúzó elemészt mindnyájunkat. Ez ennyire rossz, vagy csak én nem találom benne a szépséget?

Ha van portugál pincészete az Axának, akkor nyilván van portóija is. Van hát, egy LBV 2003-ból, egy könnyebb, egyszerűbb portóit vártunk, így is lett. Kanalas orvosság, ánizs, medvecukor, karácsonyi fűszerek, leheletnyi keserűcsokoládé. Nekem egy kis vibráló citrus hiányzott belőle, de ha nincs, hát nincs.

Most pedig az est mélyenszántó tanulságai: ezek a régiók nem véletlenül tartoznak a világ legismertebbjei közé. Alapvetően fehérkedvelőként féltem, hogy össze fog folyni a sok vörös tétel, de fineszük, rétegeltségük, (személyiségük?) miatt maradéktalanul élvezni és szeretni tudtam őket. Továbbá újra bizonyságot nyert, hogy a hordót jól használni komoly tudomány. Végül ami a legfontosabb, és szerintem ezt az Axánál is tudják: még így is, hogy nem volt a kóstolósorban, azért Tokaj a király!