Murcia Spanyolország sokak számára kevésbé ismert része, sőt, gyakran a spanyolok körében is élcelődés tárgya. A “Murcia nem is létezik” kifejezés szinte mémként él, ahogy a helyi akcentus “harapóssága” is. A jellegzetesen hadaró beszéd valóban olyan, mintha a murciaiak megennék a szavak végét. Bevallom, a megértés esetenként okozott kihívásokat, még közel 10 éve építgetett nyelvtudással is. Nem úgy a helyiekhez való kapcsolódás. Az autentikus mediterrán életérzést adó partszakaszokat és városokat járva ugyanis hamar rájöhetünk, hogy a régió nem csak, hogy létezik, de az emberek közvetlensége mellett igencsak változatos turisztikai kínálatot is nyújt az érdeklődőknek. Főként, ha borrajongókról van szó.
A régió egyik fő vonzereje az “örök napsütés”. A még őszi-téli időszakban is kellemes klíma nyárra viszont szinte elviselhetetlenül meleggé fordul. Ezt tanúsította egy helyi borturisztikai szakember is, aki mesélt róla, hogy az évi megközelítőleg 300 napnyi napsütés és ehhez mérten szegényes csapadékmennyiség a szőlőtermesztés számára is okoz kihívásokat, főként a vízgazdálkodás és az ellenálló fajták megtalálása, illetve fenntartása szempontjából. Fehérszőlő fajták közül, mint megtudtam tőle, a helyi borászatok legnagyobb mennyiségben macabeóval és airénnel dolgoznak. A boltok, vinotékák és borbárok kínálatát szemlélve mégis feltűnő, hogy a szőlőművelést a vörösborszőlő fajták túlsúlya határozza meg. Ezek közül is domináns az őshonos Monastrell, amely évszázadok óta meghatározza a helyi borkultúrát.
A Monastrell sokkal több a régió számára, mint boralapanyag. Valóságos identitáselemként szolgál, ahogy maguk a helyi borászok fogalmaznak. Általában testes, rendkívül intenzív aromájú borokat eredményez, érett fekete gyümölcsös, fűszeres jegyeket hordozva. A számomra legemlékezetesebb kóstolási élményeket adó palackok azt is bizonyítják, hogy kiváló alapanyagként szolgál házasításokhoz, jól érvényesülve a lágyabb tanninszerkezetet adó syrah, a zamatos gyümölcsösségű garnacha vagy éppen a markánsabb, fekete bogyós petit verdot mellett.
A Casa de la Ermita Robléja egy barátokkal elfogyasztott vacsora keretében került a poharamba, és nagy szerepet játszott abban, hogy ezt követően bátrabban kóstoljak a régió vörösborkínálatából.
A
Remordimiento egy helyi borbárban, a The Wine Bar aktuális ajánlatai közül “szólított meg”. A fantázianév jelentése bűntudat, ami számomra tökéletes összhangban állt a bor “súlyával”, testességével.
A formabontó marketing megoldásairól és designjáról ismert
Casa Rojo Machomanját kóstolni igazi kulináris élmény volt: egyszerre jellemzik füstös, pirított fűszeres és selymesen gyümölcsös jegyek.
Ezeket a karakteres ízvilágú tételeket kóstolva jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor vajon miért nem kap kiemeltebb helyet Murcia a borkedvelők térképén vagy éppen mit tesz azért a térség, hogy ez változzon?
A kitörési pontot a környék borszakmabeli szereplői a feltörekvő turisztikai kínálatban látják.
Bár azt én is tapasztaltam, hogy az utazást és felfedezést nehezítheti a közlekedési opciók korlátozottsága, autóbérlési lehetőség hiányában a regionális turisztikai iroda által üzemeltetett Bus del Vino borbusz izgalmas alternatívaként szolgálhat.
Nem elhanyagolandó a régióval kapcsolatban az sem, hogy három oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel büszkélkedhet, a nevezetes borvidékek egyedi földrajzi, illetve természeti adottságait tükrözve. Ezekhez kötődnek a helyi Rutas de Vino egyesületek, amelyek célja szervezett és átfogó módon közvetíteni az idők során Bullas, Jumilla és Yecla területén kialakult kulturális sokszínűséget. A kezdeményezés aktív együttműködést biztosít a boros iparág és a turisztikai szereplők, vendéglátó egységek között, áthidalva az egyébként hátráltató tényezőként fennálló elszigeteltséget.
A borturisztikai kínálatra emellett alapvetően jellemző, hogy keresi a formabontó megközelítéseket, valószínűleg pont azért, mert Murciának szüksége lehet az innovatív gondolkodásra ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt az ismertebb spanyol borvidékekkel. A bortúrák így a legtöbb esetben összefonódnak más, kiegészítő aktivitásokkal. Aktív kikapcsolódásra vágyóként kirándulással vagy sportolással egybekötött bortúrákon vehetünk részt, míg a különböző szervezett borkóstolókon a helyi tapaskultúrához kerülhetünk közelebb olyan ikonikus fogásokon keresztül, mint a marinera, a pastel de carne murciana vagy a bocadillo de cordero segureño.
A pincészetek túrái közül az egyik legkülönlegesebb programként a cartagenai öbölben szervezett sétahajózást említeném. A Bodegas Undersea-vel a víz alatti borérlelés folyamatában merülhetünk el, választ kapva többek között arra a kérdésre, mitől is különleges ez az egyedi borkészítési eljárás, és minek köszönhető az így készülő borok komplex ízvilága.
Minden értelemben véve innovatív élményt kínál a Bodegas Barahonda, amely a Spanyolország legjobb borturisztikai projektje (La Vanguardia, 2026) díjat is elnyerte. A Barahonda360 a virtuális valóság (VR) segítségével vezet végig a szőlő életciklusán, ismertetve a termőterületet és a szőlőtermesztés folyamatát, majd kiegészülve az impozáns pince építészeti bemutatójával és a borászat válogatott tételeinek kóstolójával.
A legkedvesebb fogadtatásban a Bodegas Viña Elenában volt részem, amely négy generáció óta képviseli jövőbe tekintő, de családi értékekből és hagyományokból merítkező filozófiáját. A vezetett pince- és dűlőtúra mellett a család néhány éve megnyitotta a La casa de los abuelost, vagyis a nagyszülők házát. A 2022-ben felújított modern parasztház elsősorban gasztronómiai térként üzemel, de üzleti tárgyalások lebonyolítására is szolgál. Berendezése hűen tükrözi a felmenők örökségét: a meszelt falakra helyezett családi fotók, az autentikus bútordarabok, és az eredeti házból őrzött terméskövek mélyedéseiben megbúvó apró relikviák között magunk is részesévé válhatunk a Pacheco família történetének.
Murcia ma még sokak számára fehér folt a spanyol bortérképen. A régió borai, innovatív szemlélete és vendégszerető borászai alapján azonban könnyen lehet, hogy ez már nem sokáig marad így.