Bükki borvidék

A Felső-Magyarország borrégióban az Eger és Mátra mellett megbújó harmadik „kistestvér” a Bükk. Kissé háttérbe szorul, pedig klíma- és termőtalaj-adottságai Eger méltó társává teszik, sőt az elmúlt évtizedekben Eger „szolgálója” is lett, hisz az egri bortermeléséhez a felvásárolt szőlők egy része a bükki borvidékről érkezik.
 
Hasonlóan az egri és a tokaji borvidékhez, itt is riolittufába vájt - olykor hatalmas méretű - pincékben tárolják a bort. Némelyik falát, oszlopait népi kőfaragók értékes munkái díszítik. A híres miskolci bort nemes penésszel vastagon borított pincékben érlelték. A mindössze 100 méter magas Avas-hegyen valamikor gazdag szőlőskertek voltak, oldalába ezernél is több pincét vájtak. A XIX. századtól pezsgő alapborokat is termelnek itt.
 
Ha elindulunk a borvidék bármely településén, szinte azonnal pincesorokba botlunk. A legismertebbek Cserépfalu, Bogács, Cserépváralja vagy Tibolddaróc utcáin találhatók. A borvidék egyik legnépszerűbb, település szintű bora a tibolddaróci olaszrizling. Tibolddaróc Egertől 26 km-re fekvő, mintegy 1300 főt számláló település. Területe már a kelta időkben is lakott volt. A névadó „Tibót”, egy 1300-as évekbeli egyházi adózási irat – tizedjegyzék – szerint az ő birtoka volt itt. A település nevének második fele valószínűsítüleg a környék erdeit felvigyázó darócra utal, ami annyit tesz erdész, királyi vadőr. Az iratok alátámasztják, hogy a gabona és pálinkafőzés mellett a település a 16–19. században szőlőfeldolgozásban jeleskedett főleg. A falu az Avashoz hasonlóan nagy kiterjedésű, háromszintes pincerendszerrel rendelkezik, üregei a török hódoltság alatt „barlanglakásként” funkcionáltak, a pusztító portyázások során menedéket jelentettek.

Jellemző szőlőfajták
Az 1000 hektár 60%-a fehérszőlő, elsősorban leányka, chardonnay, cserszegi fűszeres, olaszrizling, zenit és zöldveltelini terem itt. A kékszőlők közül a népszerű világfajták mellett a kékfrankos a legelterjedtebb. A borvidék borait könnyedség, üdeség, gyümölcsösség jellemzi, elegáns savakkal kísérve. A borok savháztartása alátámasztja a korábban említett tényt, hogy kiváló pezsgőalapborok készülhetnek itt.

Földrajzi behatárolás, éghajlat, fekvés, talaj
A bükki borvidék a Bükk hegység déli lábánál, Eger és Miskolc között terül el hosszan a lankásabb, hegylábi területen. A teljes borvidék termőterülete a legnagyobbak között található, nagyságrendileg 17 ezer hektár. Ennek több mint 85%-a első osztályú területbesorolást kapott, így némileg meglepő, hogy mindösszesen ezer hektárnyi a szőlővel betelepített művelt ültetvény, amivel viszont a legkisebb borvidékeink közé tartozik.

A hegy vonulata észak felől véd a hideg szelektől, így kedvező mikroklíma alakulhatott ki a déli, délnyugati lejtőkön. Éghajlata így is kevésbé kiegyenlített, egy-egy kemény tél komolyabb fagykárokat is okozhat, amivel szemben a 150 méternél magasabb tengerszint feletti magasság és a jó fekvés nyújthat védelmet. A Bükkalja szélárnyékos fekvése miatt kevesebb csapadékot kap, mint északi előtere, hiszen a csapadék már a magashegységben lehullik. A területen nyáron emiatt jelentős a vízhiány. A Miskolc és Nyékládháza környéki dűlőkben mégis gyakran mondogatják, hogy „fázik a szőlő lába” – azaz nem melegszik át nyáron eléggé a talaj ahhoz, hogy a szőlő gyökerei felmelegedhessenek. Ez részben magyarázat a környék borainak eleven, szép savszerkezetére is.

Földtani viszonyok tekintetében változatos tájnak számít. Északon, a Bükk-hegység lábánál triász és jura kori kőzetek, fekete agyagpala és mészkő dominálnak, bár itt nagyon kevés szőlőskert található. Délebbre, az egri borvidékhez hasonlóan, miocén riolittufa övezet húzódik, amelyet pannon kori agyag, homok, lignit (erős, fás szerkezetű szén) fed. A terület legfiatalabb földtani képződménye a lösz. A riolittufán fekete nyiroktalajok alakultak ki, máshol barnaföldeket és agyagbemosódásos erdőtalajokat találunk. Minél délebbre távolodunk a hegységtől, annál inkább a csernozjomos barna erdei és mezőségi talajok válnak uralkodóvá. A Bükk déli, tereplépcsős felépítésű előhegyei alacsony szögű lejtőikkel kedvező domborzatot képeznek akár nagyüzemi szőlőtermeléshez is.
 
Fontosabb borászatok
Jelentősebb települések, látnivalók
Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
 
Bogács
A római katolikus templom XIII. századi eredetű, a XIV. században gótikus stílusban átépítették. A községben feltört nagy mennyiségű ként és ásványi sókat tartalmazó gyógyvízre fürdőtelep épült.
 
Bükkaranyos
A harangláb 1830-ból származik, a református templomot 1836-ban késő klasszicista stílusban építették át.
 
Cserépfalu
A Subalyuk-barlangban őskori leleteket találtak. A falutól északra, a Hór völgyének legszebb részén találhatók a középkori Odor vár maradványai. Egy 450 méteres sziklára épült a Füzérkői vár, maradványai ma is láthatók. Háromszintes borospince-sora egyedülálló, ezek egyikében láthatók a hordókat őrző faragott kőkatonák.
 
Cserépváralja
A község határában emelkedő Várhegy csúcsán állnak a XIII. századi eredetű Cserép-vár maradványai.
 
Kács
A barokk templom valószínűleg román kori eredetű. A XVIII. századi apátság épületében található a 27 ºC-os vizű termálfürdő.
 
Mezőkövesd
A város a híres matyó népművészet központja. A római katolikus templom szentélye XV. századi. A községtől délre gyógyvizet találtak, mely mozgásszervi megbetegedésekre kiváló.
 
Miskolc
A város és környéke már az őskorban lakott volt. A népvándorlás idején a germánok, kvádok, szarmaták, a VI-IX. század között az avarok éltek itt. Fazola Henrik 1770-ben alapított vasolvasztója és néhány üveghuta jelentette a környék iparát a XVIII. században. A minorita templom és a hozzá tartozó rendház XVIII. századi. Az Avas-hegyen az első templomot a XIII. században emelték, ezt 1470-1489 között gótikus csarnoktemplommá építették át. A hegybe több mint 800 pincét vájtak az idők folyamán, ezek a borospincék általában 10-20 méter hosszúak. Miskolc külvárosa Diósgyőr, legjelentősebb emléke a vár, a mai kövárat a XIII. században kezdték építeni. Az óvárosban található a középkori eredetű, majd barokk stílusban átalakított római katolikus templom. A református templom XVIII. századi késő barokk. Az 1304-ben alapított pálos-kolostor maradványait 1739-ben átalakították.
 
Sály
Barokk stílusú a volt Eötvös-Gorove kastély. A múlt században itt lakott Eötvös József, valamint itt járt iskolába Gárdonyi Géza.