Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl

Gonda György
2014. május 08., 12:28


Kékfrankos MOST - Idén áprilisnak is volt bora, úgyhogy már három hónap is foglalt. A maradéknak tessék igyekezni, nehogy lemaradjon, a kiadó kilenc hely nem túl sok, főleg ha azt nézzük, hogy május már régóta a roséról szól, december is kiesett a karácsony miatt. Szóval kevés a hely és sok a jelentkező. Csak aztán nehogy túl sok legyen, mert belefulladunk a lehetőségekbe. Bár remélem rizlingszilváni július nem lesz...
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
 
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
Fotó: Graselly Balázs
Logikus választás volt a kékfrankos, hiszen ebből van legtöbb hazánkban, fontos szerepet játszik a magyar borok életében, és azért valahol csak a mienk, hiszen itt Közép-Európában a legnépszerűbb.

Rövid tudományos ismertető: egyértelműen Közép-Európa fajtája, fő előfordulási helyei teljes Magyarország (Tokaj, Somló, Badacsony kivételével), Burgenland (Blaufränkisch). Nem ismeretlen Szlovákia borvidékein, Erdélyben, és Németországban (Lemberger) sem. Jól termő fajta, szeret sokat teremni, de persze ilyenkor messze sem lesz az igazi. Jól bír bármilyen talajt, és meg is tudja mutatni a terroirt. A bora üde, friss, fanyar gyümölcsökkel, fűszerességgel, megfelelő termelés és készítés mellett hosszú ideig eltartható. Bármelyik ismert eljárással készítik - bár szerintem legjobb neki a kb. egy hetes héjon áztatás, majd után irány egy használt nagyhordó kb. fél évre, után egy fél év pihenés palackban - tud üde, savban gazdag, alacsony tanninú bort, sok gyümölccsel, de tud sűrű, nagy bort is adni, hosszú érleléssel, tanninokkal, és szép savakkal. Alapja sok házasításnak fűszere, vagy sava miatt. Egerben nincs nélküle Bikavér. Szóval a mienk, szeretjük. Hogy hol tartunk, ez volt a nagy kérdés a Boscoloban, a Kékfrankos Most - Nagy Kékfrankos Kóstoló rendezvényen.

Az esemény körítése rendben volt. Szép, és elegáns helyszín, segítőkész szervezők, jó borok, volt víz, külön szinten kávézó, gyors bejutás. A szervezők szerint lehet, hogy kevesen voltak, szerintem pont elegen, kényelmesen elfértünk.
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
A Nagy Kékfrankos Kóstolót megelőzően, lapunk kékfrankos vaktesztjén a Takler Pince bora első helyezést ért el. Az ezért járó oklevelet Takler András a Nagy Kékfrankos Kóstolón vette át. Ezúton is gratulálunk! (Fotó: Graselly Balázs)
Ígéretesnek tűnő mesterkurzusokat is tartottak, én egyiken sem voltam, majd más mond róla véleményt (Valóban, Csizmadia Miklós írása a szekszárdi mesterkurzusról itt, Harsányi Dávidé, a Mészáros Gabriella által vezetett kóstolóról itt érhető el). Egyetlen egy problémám az lehetett volna, hogy munkanap révén kereső elfoglaltságom miatt későn érkeztem, de ez sem panasz, mert volt időm mindent végigkóstolni. A résztvevő borászatok is kielégíthették mindenki igényét.
 
A legfőbb tanulság osztrák kollégák borainak megkóstolása. Sajnos abban nem ért meglepetés, hogy előbbre járnak, mint mi, bár szerintem (van bennem elfogultság is) már nem annyira, mint 1-2 évvel ezelőtt. Jövünk fel, már csak a fő lépést kellene megugrani, ugyanazt, amit a többi fajtánál is, a megbízhatóságot. Az osztrák borok tiszták, pontosak, megbízhatóak, hibamentesek. Érezhető, hogy magabiztos kézzel készítik, nincs bennük nyoma a találgatásnak.
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
A vendégek a Sonkapult szendvicseivel pihenhettek a kékfrankosok kóstolása között (Fotó: Graselly Balázs)
Némelyikük csak átlagos, és ezt nem is rejtik véka alá. Meg lehet mondani, hogy ezt a mindennapokra készítjük, a fajta jellegzetességeivel. Nem igazán kísérleteznek egyedi utakkal, készítésük nagyjából állandó, minimális eltérésekkel, amit az évjárat, termőhely indokol csak. Természetesen vannak dűlős borok, válogatások, házasítások, de az alapkoncepció itt is ugyanaz. A fajtajegyek megvannak, nem akarják felülírni, csak a beltartalom növekszik egy kicsit, na persze az élvezeti érték, eltarthatóság és az ár is ugrik. Mind a nagyjából húsz pince kínálatát nem kóstoltam végig, ezért lehet, hogy más mást gondol, de nekem Krutzler és a Wellanschitz borok tetszettek a legjobban.
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
Aki a borok között pálinkákat is kóstolt volna, az is megtalálta a számítását a Nobilis jóvoltából (Fotó: Bauer Mátyás)
A Krutzler borok Dél-Burgenlandban születnek az Eisenbergen. Ez hazánkban is egyre ismertebbé váló Vashegy osztrák oldala, ezért a borokban jelentős mineralítás is fellelhető. A bor klasszikusan készül, legalább két hét áztatás, kíméletes prés, almasavbontás és nagy hordós érlelés. A 2012-es Reserve volt a kedvencem, amely 2 hét áztatás után került préselésre és 1,5 évet töltött nagyhordóban. Elegáns illat, kifinomult gyümölcsök, gazdag savak, kedves, bár nem kevés tannin jellemzi. Hosszú íz, sok ásvány, fűszeres, kicsi hordó, rengeteg meggy, cseresznye. A végén egy kis alkohol felhang. A másik osztrák kedvencem a Wellanschitz Hussi 2011. Ez egy dűlőnek a neve. Ezzel a borral Mittelburgelandban járunk, pannon klímában, mészkő talajon, ami az ősi Pannon tenger hordalékával van pettyezve. Aki többet akar tudni a dűlőről, bor készítéséről keresse fel a cég weboldalát. Szerintem ilyen egy jó oldal. Áttekinthető, informatív, mindent meg lehet belőle tudni. Ez is egy fontos dolog, nem beszélve arról, hogy az információk frissek, aktuálisak és nem négy évvel ezelőtti borokról szól, mint nálunk sok helyen tapasztalható. Ez is része az értékesítésnek, a fogyasztó szeretetének.
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
A Zila Kávéház és Étterem kékfrankosos süteményt is készített a rendezvényre (Fotó: Graselly Balázs)
Visszatérve a borra, ízében és illatában nagyon ásványos, izgalmasan összetett, szép piros bogyós gyümölcsök. Hordó nem észlelhető, valószínűleg, mert tudják kezelni és csak nagy hordóban volt. Hűvös karakter, elegáns, jó és mozgalmas savakkal, szép tanninnal, ami nem kicsi, de szépen a helyén van, hosszú bor. A 14 % alkohol nem észrevehető, beépül a szerkezetbe.

Természetesen voltak pompás borok a magyar oldalon is. A könnyedebb kategóriából Gutman Borpince 2012-es bora, Homola Pincészet Tihanyi Kékfrankosa 2012-ből. Ebből a kategóriából Jandl 2012-es Missio bora tetszett a legjobban. Az Újhegy dűlőből származó szőlő, az osztrákoknál is elterjedt technikával készült, tiszta színléből. Benne van minden, amit a kékfrankosban szeretünk. Az üde, friss savak, kedves tannin, érezhető szinten, de nem zavaróan, alkohol is a helyén van. Hosszú bor, közepes testtel. Aromatikájában intenzív meggy, igazi kékfrankosos fanyarság, gazdag íz, erős gyümölcsösség. Az egyik kedvencem volt.
Bekékülve - kékfrankosok határon innen és túl
A Szigetközi Friss Víz a folyamatos hidratálásban segített (Fotó: Graselly Balázs)
Losonci Bálint 2012 Gereg bora már a tartalmasabb kategóriába tartozik, ami nem minőségi jelző esetünkben. Inkább azt jelenti, hogy sűrűbb szerkezet, hosszabb érési idő és jobban megjelenik benne a terroir. A Gereg esetében ez a sok gyümölcs mellett követ is jelent. Heimannék 2012-es alapbora viszont ízig-vérig szekszárdi bor. Határozott fűszeres, meleg, szilvás, fekete gyümölcsös karakterű, gazdag hosszú ízekkel. Szerkezetében megmaradtak a friss savak, van mellette egy szép tannin is, halovány hordós jegyekkel. Szép bor, hosszú jövővel. Szép élmény volt Mátyás András és Bott Frigyes borai. Érdemes rájuk is odafigyelni, mert a szlovák területeken is jól szerepel a fajta.

Remélem, hogy mindenki számára hasznos volt ez a nagyszabású kékfrankos rendezvény. Bízom benne, hogy nem csak a közönség számára történő bemutatkozás éri el célját, hanem egymás borát kóstolva, beszélgetve a termelők is előbbre tudnak lépni a fajtával és ugyanolyan népszerű lesz a vörösbor verzió is, mint amilyen szeretet övezi a kékfrankos rosékat. Reméljük jövőre még népszerűbb lesz a kékfrankos!