Az utóbbi években örvendetes módon fejlődik a budapesti borkultúra, köszönhetően többek közt a sorra nyíló borbároknak, borbisztróknak, borra fókuszáló különböző helyeknek. Ezen borkulturális misszió egyik első fecskéje volt a Bazilikánál megnyílt Divino, amely új színt hozott Budapest életébe azzal, hogy be lehetett ülni és akár egy pohár jó minőségű magyar bort el lehetett fogyasztani és közben jókat beszélgetni. Aztán hamarosan divat lett ide járni, ma szinte minden borkedvelőnek ismerősen cseng a Divino név. Egyszerűen trendi lett ide szervezni céges koccintásokat, születésnapokat, névnapokat, lánybúcsús és legénybúcsús ivászatokat, munka utáni lazítást, bármit. Olyannyira, hogy hamarosan bővülni is kényszerült a Divino, ami egy új egység megnyitását eredményezte, két évvel ezelőtt a Gozsdu udvarban.

A DiVino Gozsdu kicsit más, mint az idősebb testvére, itt nagyobb a terasz, több az ülőhely, ami főleg a tavasztól őszig terjedő időben jelent garantált teltházat. Nem kell kint álldogálni kézben egy pohár borral és menekülni a Bazilikához igyekvő japán turistacsoportok elől. A nagy forgalom, a teltházak és az ebből fakadó relatív személytelenség ellenére mégis kötelező helyszín, ha valaki a budapesti borbárokat akarja végig járni, vagy ha egyszerűen csak jól akarja magát érezni.

 

 

A DiVino borválasztéka gyakorlatilag a fiatal borászokat tömörítő Junibor egyesület tagjainak szortimentjéből áll. Ez közel százhúsz bort jelent, amelyek pohárral is kaphatóak. Az alap mennyiség itt is az egyre több helyen beváló 1,5 deci. Ezzel nincs macera, pontosan kimérve öt pohár kijön egy üvegből, ami a gazdaságossági szempontokat tekintve sem utolsó. Persze kérésre itt is szívesen elfelezik, ha két vállalkozó szellemű kóstoló több féléből inna, de kevesebbet.

 

Az ország főbb borvidékeit reprezentálja a kínálat, de azért a Tokaj, Szekszárd, Villány, Eger részleg nagyon erős, akárcsak a Balaton északi partja. Akad itt a nagynevű, ismert és már befutott borász lányának-fiának tétele (pl. Gere Andi, Heimann Zoli, Árvay Angi, Figula Misi, Gál Titi, Takler Andris, Vesztergombi Csabi), vagy a közelmúltban induló ifjú tehetségeké, akik már azért bizonyítottak (Kiss Tomi, Kiss Gábor). Illetve olyanok is, akik saját maguk teremtették meg a pincészetük márka- és hírnevét (Sebestyén Csabi, Bolyki Jani, Kardos Gábor, Miklós Csabi).

 

 

Nem véletlenül írom ezeket a beceneveket, hisz őket szinte mindenki így szólítja, mindenki így ismeri, nem mellékesen pedig a borlapként szolgáló pult feletti táblára is így kerültek fel. Külföldi tétel nincs ennél fogva, a néhány pezsgőt leszámítva. A nyárra tekintettel nagyon erős a könnyedebb, illatos gyümölcsös borok és a rozék kínálata. A vendégek közt sokan fröccsöznek, amihez több kiváló alapanyag is kínálkozik. Nekem a Homola 100% Balaton nevű házasítása jött be a legjobban erre a célra.

 

Tokajból az alap borok mellett (Kardos ziccer, Árvay birtok furmint) egész komoly dűlőválogatott tételek (pl. Kardos Betsek furmint vagy a Szent Tamás Percze és Nyulászó) és szép édes borok is kóstolhatók (pl. Erzsébet pince 5 puttonyos aszú, Demeter Élvezet és 6 puttonyos aszú). Szekszárdról örömteli a kadarkák (Heimann, Vesztergombi) és több kékfrankos jelenléte. Külön pozitívum a soproni borvidékről három kedvenc pincém szereplése. A Weninger kékfrankos, a Jandl shiraz és Pfneiszl lányok Távoli világ cuvée-je is a kihagyhatatlan kategória. Villányból pedig Jekl Flóra Il primo-jától a Gere Solus-ig elég széles a paletta, nagyon masszív tételek is akadnak bőséggel.

Ételek

 

Az ételkínálat nem túl széles, de pont elegendő, a DiVino jól ráérezve a sztorira, „barfood”-nak nevezi, ami már jól jelzi az ételek báros, boros, bisztrós jellegét. Gyorsan elkészíthető ételek, minőségi alapanyagokból, borok mellé mindegyik kiváló. Nem maradhat el ugyanakkor a sonka, sajt, oliva bogyó és ezekből készült vegyes válogatás tál, valamint a szokásos krémek sem. A rozé kacsamell itt is nagy sláger, a hátszín steak az erdei gombás raguval nagyon ízletes, a parmezános csirkemell spenótos burgonyapürével pedig különlegesség. Az igazi nagy durranás azonban szerintem a lazacfilé mangós zöldsalátával, amihez nagyon sok fehérbor remekül passzol. A végén pedig a katalán krémet sem szabad kihagyni!

 

 

Az ételek nagyjából 2000-4000 forintig terjedő tartományban mozognak, ami nem tűnik vészesnek más boros helyekhez képest. Ha viszont a mennyiséget is nézzük, akkor már más a helyzet, a nagyobb étkűek biztos nem laknak jól, de nem is ez a cél itt. A borok a közepesnél magasabb ártartományban mozognak, de találni köztük remek ár/érték arányú tételeket is.

 

 

Alulról indulva Frittmann Irsai Olivér másfél decije 550 forint, a Bolyki Indián nyár 650, csakúgy, mint a nagy sláger Dúzsi rozé, míg a Laposa Friss decije 600 forintot kóstál. A skála másik végén a nagyágyú tételek találhatóak, mint a Gere Solus a maga 3500 Ft/1,5 decis árával, vagy a Szt. Tamás pince Szent Tamás dűlős furmintja, amből 4000 Ft 1,5 deci. Viszont ez utóbbi pince adja az egyik legjobb ár/érték arányú tételt is, amit nem szabad kihagyni, ez pedig a Mád furmint (900 Ft/1,5 dl). Ha valaki a furmint szépségeivel akar ismerkedni, akkor erre ez a legjobb választás, mely eddig egyetlen évjáratban sem okozott csalódást. Kifejezetten jó vétel még a Weninger Sopron cuvée (800 Ft/1,5 dl), a Gál Titi pinot noir (700 Ft/1,5 dl) is. Amúgy a Divino vinotékaként is üzemel, a borok elvitelre is kaphatóak, és megcsíphetünk a kínálatban olyan tételeket, amelyeket amúgy máshol Budapesten nem.

Kik látogatják, milyen az elhelyezkedés, kialakítás

 

A Gozsdu udvar ideális helyszín, minden nap fel-alá hömpölygő tömeg, állandó telt ház, csak az nem botlik bele a DiVinoba, aki nem akar. Zömmel fiatalok jönnek, de az a réteg, akinek futja az efféle szórakozásra. Nagyon sok a munka után beülő, egy-két pohár bor mellett a napi fáradalmakat kipihenő, a húszas-harmincas éveiben járó fiatal, aki nem sokkal előtte tette le a munkát valamelyik bankban, vagy multinál.

 

 

Sok a külföldi is, vannak akik a borok miatt ülnek be, van aki csak úgy erre járt, és megtetszett neki a fiatalos, nyüzsgő hely. A zene kívül diszkrét és egész kellemes, belül már hangosabb, de azért még pont annyira, hogy a romantikázó pároknak se kellejen egymás fülébe ordítaniuk a másiknak szánt bókokat. A magasított bárszékek egy ideig jónak tűnnek, de aztán háttámla hiányában a derék előbb-utóbb elfáradt, és kényelmetlenné válik, mozgáskényszer alakul ki az emberben.

 

A DiVinonak megvan a maga boros törzsközönsége is. Van, aki azért jár ide sokadszorra is, mert itt meg kell mutatnia magát legalább hetente egyszer, és van, aki a borok miatt, olyan is akad, aki pedig a társaság miatt ugrik be. Nem mellékes az sem, hogy itt magukkal a borászokkal is viszonylag sűrűn összefutni. Szinte nincs olyan este, hogy legalább egy ne lenne jelen közülük személyesen is. A kvázi házigazda szerepet betöltő Hernyák Tomira ez kiemelten igaz. Kéthetente szerdánként pedig úgynevezett „fogadó órákat” tartanak, ahol egy-egy borász maga kóstoltja három-négy borát, és ilyenkor személyesen jár végéig asztaltól-asztalig és beszélget a vendégekkel, mesél borról, szüretről, birtokról, sztorizik. Legutóbb pedig a Divino Gozsdu két éves születésnapi partiján szinte egy focicsapatnyi borász sürgött-forgott a vendégek közt. 

 

 

A személyzet profi, a kiszolgálás rendben van. A rendelt borok és ételek gyorsan érkeznek. Ha valami elfogy, akkor gyorsan lekapkodják az üres poharakat, és már hozzák is a következő tételt. De nem toporognak ott folyton a vendég mellett, hogy ugyan már nem kér-e még valamit.

 

Este telt ház idején kissé belassul a kiszolgálás, de ez a tömeg miatt érthető is. Általában határozott elképzelésekkel érkezünk arról, hogy mit szeretnénk fogyasztani, vagy a helyszínen tutira tudjuk, így nem nagyon teszteltük a borok ajánlását. Viszont a mellettünk lévő asztalnál ülők kissé bizonytalanok voltak a Csopak vagy Badacsony dilemma eldöntésében, a pincér pedig mindegyikből hozott nekik kis kóstolót, a döntés megkönnyítése érdekében.

Mit fogyasztottunk

 

Amikor ott jártunk éppen belenyúltunk a nyári kánikulába, amikor még 19 órakor is 34 fok volt. Mi mással kezdhettünk volna, mint fröccsel, melyet a feljebb már említett Homola 100% Balaton cuvée-ből kértünk. Ezt már más helyen is kóstoltuk ebben a formában, és az idei nyár fröccsborának lassan meg is szavazhatjuk. A Figula Sáfránykert olaszrizling klasszikus csopaki, fajtajelleges, viszont a Balázshegy chardonnay túlságosan hordó domináns, vaníliás, fás. Ellenben a tokaji furmint sor minden darabja jól esett: a Szent Tamás Mád furmint kötelező alapmű, feljebb is méltattam már, sehol nem hibázik, aki ezt kéri. Az Árvay Padi-hegy furmint üde, friss, citromos, őszibarackos, lime-os, körtés, kis ásványossággal, gyorsan csúszik. Kardos Gábor Betsek furmintja pedig úgy jó, ahogy van, koncentrált, tartalmas, testes, minerális, hosszú. Mondjuk a Betsek dűlőről még rossz bort nem ittam.

 

 

Ételként mindezekhez a korábban már említett bőrén sült lazafilét ettük mangó zöldsalátával valamint egy krémválogatást. A lazac és a mangó mindegyik bor mellet jól érezte magát. De a padlizsán, a halas- és a sajtkrém is jól csúszott velük. Meg még az utána következett Kis Tomi somlói juhfarkjával is.

 

Vörös vonalon most csak kettő borra futotta energiánkból a nagy melegben. A Weninger Sopron cuvée nagyon eltalált házasítás, a kékfrankos adja benne a savgerincet, a merlot a gyümölcsösséget, a pinot noir pedig a lágyságot és az eleganciát, fűszeres, könnyű, de tartalmas, izgalmas, jó ivású bor. Borbisztrókba ideális választás. Csakúgy, mint a Heimann 2013-as merlot, mely kedves, gyümölcsös, elegáns, egyszerűen finom.