Csoda a vizen – 1. rész

Szymczak Vince
2020. augusztus 07., 10:36


Idén is megrendezésre került a Winelovers River Night. Az esemény, bár a csodálatos dunai hajózás mindig is az egyik fő vonzereje, sosem csak a kulisszákról szokott szólni. Különösen tanulságos volt kóstolni a borokat és beszélgetni a borászokkal most, a hosszú kényszerszünet utáni első „összejövetelen”.
Csoda a vizen – 1. rész
Fotók: Győry Gabi
 
A bor sokszínűsége miatt kiemelt helyet foglal el az alkoholos italok között. Egy-egy fajta is stílusok és ízek széles skáláját tudja produkálni, különböző ízlésű emberek tetszését elnyerve. Ha ehhez hozzávesszük a fajták szinte végeláthatatlan számát, eljutunk odáig, hogy gyakorlatilag mindenki tud kedvére való italt találni. Egyeseket a friss gyümölcsösség fog meg, másokat a vaníliás, kávés vagy csokoládés hordó aromák, megint mások pedig egy kis a maradékcukor-tartalomért lelkesednek.
 
 
Valahogy ilyen a boros rendezvények között a Winelovers River Night is: egy olyan esemény, amiben mindenkit más ragad meg.
 
Van, akit a kivilágított Budapest páratlan szépsége, másokat a hajózás élménye, a víz ringatása vagy éppen a VIP részleg fog meg, és persze vannak, akik számára a kóstolt premium borok nyújtanak maradandó élményt. Egy biztos: mindenki megtalálja a neki való szépséget.

Csak kapkodtam a fejem én is a július 30-i estén élményről élményre, pincészettől pincészethez sodródva, és bizony a 4 óra olyan gyorsan elrepült, hogy szinte alig tudtam teljesíteni az előzetes tervemet, miszerint mindegyik pincészettől kóstoljak valamit.
 
Csoda a vizen – 1. rész

A Belward Pincészet volt az első állomásom. A 2019-es, Vinagora aranyat nyert Sauvignon Blanc-jukhoz már máskor is volt szerencsém. Olyan bor ez, ami megmutatja a fajta igazi szépségét: intenzitásában szinte már a muskotályos borokat is verő illat, ízében a friss ropogós savakat trópusi gyümölcsös jegyek egészítik ki. Magasra teszi a lécet saját magukkal szemben: izgatottan várom, mit fog a pincészet megalkotni az éppen termőre forduló kékszőlőiből.
 
Csoda a vizen – 1. rész

Szerencsére aznap este sem kellett sokat várnom a kiváló díjnyertes vörösborokra, elég volt a következő állomásig menni. Egy standdal arrébb a Thummerer Pincészet borait lehetett kóstolni. Kiváló évet zártak ők is: Vinagora arany mellett Bordeaux-ból is három aranyat és két ezüstöt hoztak haza. A poharamba az egyik fő attrakciójuk, a 2016-os Bikavér Superior került. Már a látvány is lenyűgözött, ritkán lesz a bor egyszerre ilyen élénk rubin színű, és mégis teljesen tükrös, áttetsző. Érezhető, hogy nem akarják túlzásba vinni a hordót, az illatában inkább vaníliás jegyek érezhetőek, és ízben sem tolakodó, ami részben annak köszönhető, hogy az új töltésű hordók aránya maximum 10%. Szilvás jegyek, kellemes lecsengés és ízharmónia mutatja hogy a házasítási arányokat sikerült nagyon jól eltalálni. Ez jó ómen az idén piacra érkező három új Thummerer fajtaválogatáshoz, érdemes lesz figyelni a polcokat.
 
Csoda a vizen – 1. rész

Hogy a széles választék milyen fontos a piacon, talán senki nem illusztrálja jobban a Koch pincészetnél/VinArt borászatnál. A Hajós-Bajai és Villányi terroir különbözősége és a birtokméret sok lehetőséget nyújt kísérletezni, és tényleg minden igényt célzott termékekkel kielégíteni. A borok mellett erre a rendezvényre már pezsgőket is hoztak, amik közül én is megkóstoltam a 2017-es Chardonnay Brut tételt. Méthode traditionnelle módszerrel készült igazi kézműves pezsgő, aminek a gyümölcsös aromáit nem nyomják el durva tirázslikőrrel. Az érett barackos, trópusi gyümölcsös ízvilág felismerhető a prémium chardonnay borok ízvilágából, de elegáns, apró buborékokkal és pezsgő illattal egészül ki. Érdekesség, hogy a pincészet látogatói helyben akár degorzsálatlan formában is kóstolhatják.
 
Persze a pezsgő nem az egyetlen újdonság Kochék háza táján, egy szívemnek nagyon kedves témával, a rezisztens szőlővel is elkezdtek foglalkozni. A kis „kísérleti” telepítés 30 hektárt jelent, a cél a biobor elkészítés lesz. A fő fajta egy délvidéki keresztezés, pannónija névre hallgat, és egy háromszoros keresztezés. A részben rezisztens kunbarát fajta és a tramini a kiinduló szülők, majd az új faj rezisztenciája Biancával, ízvilága pedig rajnai rizlinggel lett erősítve.
 
Csoda a vizen – 1. rész

Ezután a Tiffán’s borászatnál horgonyoztam le. Ekkor még nem tudhattam, de az ő nevüket végig sokszor kaptam válasznak arra a kiállítóknak feltett kérdésemre, hogy a sajátjukon kívül kinek a borai ízlettek a legjobban. Ha lett volna egy különdíj, amit a kiállítók ítélnek oda, jó eséllyel pályáztak volna rá. Az ajánlásokban egy limitált, mindössze 1500 palackos 2016-os Villányi Franc vitte a prímet, így természetesen én is ebből kértem a poharamba. A borászati cél szándékosan a premium és nem a super premium kategória meghódítása volt egy a fogyasztók számára is könnyen értelmezhető borral. Két 500 literes magyar tölgyfahordóban érlelődött a tétel, ez az illatában először tölgyes, földes, avaros jegyeket hoz elő, majd pihentetés után előjön a gyümölcsösség is. Ízében már az első pillanattól bársonyos, harmonikus, a tölgy és vanília mellett áfonyás és szedres. Érdekesség, hogy több régi törzsfogyasztó is velem együtt kóstolta a bort, ők az 1999-es és 2011-es évjáratú Tiffán’s borokhoz hasonlóan kiemelkedőnek ítélték. Sok pincészet szeretne ilyen visszatérő fogyasztókat, de az ilyen tételekkel ki is lehet ezt vívni.
 
Csoda a vizen – 1. rész
 
Nagyjából ekkor szúrtam ki a társalgó asztalokra helyezett pogácsákat, amik az addig használt víz mellett kiváló lehetőséget nyújtottak az ízlelőbimbók alaphelyzetbe állításához. Erre szükség is volt, mert a Hilltop Borászatnál olaszrizlinget kóstoltam. Megosztó, de sokszínű fajta lévén mindig érdeklődéssel kóstolom, melyik borászat mit alkot belőle. Azt gondolom, a Hilltop Kamocsay Ákos Prémium 2017-ese egy jó példa arra, hogy lehet túllépni a fajta határait, megtartva a jellegzetességeket is. Aranysárga szín, gyönyörű lábak, glicerines tapadás, már a pohárba töltve látja az ember, hogy itt nem egy „fröccsrizlingről” van szó. Az olaszrizlingnél szokásos rezedás illat mellé barack és mangó párosul, érezhető a picit későbbi szüret, bár a bor száraz, de egy kis maradékcukor érezhető, kicsit a burgenlandi Welschriesling Spätleseket juttatja az ember eszébe. Egészen meglepő, hogy a bor alkoholtartalma 15,5%, az ízgadagságnak köszönhetően nem nyomja el az alkohol az érzetet, jóivású marad a bor. Hogy nagy élmény és valós fogyasztói igény a Dunára nézve ezt a bort fogyasztani, azt a Hilltopnál is nagyon jól tudják, ezért is újították fel nem rég panorámás borhotelük Neszmélyben.
 
Csoda a vizen – 1. rész

A fogyasztók igényeinek kielégítéséről persze kevesen tudnak többet a Varga Pincészetnél. Folyamatosan bővítve és fejlesztve mára több borrégiót és stílust fednek le, most pedig éppen a szénsavas italok és koktélok piacára készülnek betörni a pezsgő spriccekkel. Többfélét is lehetett kóstolni, nekem az Irsai Olivér Pezsgő Spricc ízlett a legjobban. A cél a Spriccek feltalálásakor könnyen elkészíthető és hozzáférhető italok kikísérletezése volt, amiket nem kell hosszan magyarázni, az ízek magukért beszélnek. Az Irsai Spricchez nincs másra szükség, mint a pincészet Irsai Olivér pezsgőjére, egy kis jégre, limera, körteszirupra vagy körtelére, szódára és bazsalikomra. Az illatában dominál a bazsalikom lágy fűszeressége, ízben pedig könnyed, gyümölcsös, mégis elegáns ital. Aki a körtés cidereket szereti, annak ez lesz az új kedvence.
 
Csoda a vizen – 1. rész

A kiállító pincészetek felének meglátogatása kiváló lehetőséget nyújtott egy gasztro szünetre, és egyben a beszámoló első cikkének zárására. A kulináris élményhez a River Nightot VIP jeggyel látogatók férhettek hozzá, és összeállíthatták a svédasztalról a saját ízlésüknek legmegfelelőbb tálakat. A sokszínűség természetesen itt is képviseltette magát: a magyaros pörkölt jól megfért a tányéromon az olaszos gnocchival és az amerikai stílusú pulled porkkal. Ahogy a tányérról felnézve kipillantott az ember a közvilágítását épp felkapcsoló Budapestre, eltűnődhetett azon hogy milyen kiváló borok lesznek még, lehetséges-e még az addigi élmények fokozása. Hogy így történt-e, az beszámolónk második részéből kiderül.
 
Winelovers borok az olvasás mellé