Főkép: Magyar Sommelier Club Facebook oldala

 

A június 10-i döntőn a 19 fős mezőny legjobbjai jutottak el a „színpadi” megmérettetésig. A döntő előtt átadták a 2025-ös Par Excellence díjakat, majd feszes tempójú feladatok következtek: borlapkorrekció, spirit- és vakkóstolás, semi-blind, vagyis félvak felismerés, valamint szervizhelyzetek.

 

A sommelier-versenyről kívülről sokan talán azt gondolják, hogy borfelismerésről szól. A döntőn ülve azonban nagyon gyorsan kiderült, hogy ennél sokkal több: egyszerre lexikális tudás, érzékszervi pontosság, szerviztechnika, és legfőképp komoly nyomás alatti jelenlét. Valójában olyan egy ilyen verseny, mint egy boros tematikájú olimpia és egy éttermi szituációs vizsga elegye, csak mindez nagyszámú – esetünkben kb. 50 fős – közönség, zsűri és kamerák előtt történik.

 

Az esemény jelentőségét az is adta, hogy a III. Open Hungarian Sommelier Championship (OHSC) idén hivatalos partnerként kapcsolódott a Winelovers Wine Awards (WWA) programjához. A két rendezvény időben és térben is összeért az Ensana Thermal Margaret Island Hotelben. Ez nem pusztán praktikus együttműködés volt, hanem szakmai koncepció: a sommelier-verseny résztvevői, zsűritagjai és delegációvezetői a WWA-ra nevezett borokkal is találkoztak, a Winelovers X szakmai kóstolón pedig a borászatok közvetlenül is kapcsolatba kerülhettek nemzetközi sommelierekkel és szakértőkkel.

 

 

A döntő előtt a Magyar Sommelier Club Par Excellence – A Magyar Borkultúráért díjait adták át. Termelő kategóriában a Thummerer Pincészet, kereskedő kategóriában a Zwack Kereskedőház, vendéglátó kategóriában a Pomo d’Oro, oktató kategóriában Dr. Zsófi Zsolt, szakíró kategóriában Sue Tolson kapott elismerést, a Dr. Kosárka József Emlékdíjat pedig a Sauska Pincészet vehette át. Ez jó felütése volt a délutánnak: mielőtt a versenyzők színpadra léptek volna, a magyar borkultúra különböző szegmenseit, és azok egy-egy kiváló képviselőjét is láthatóvá tette a program.

 

A verseny nyílt volt, vagyis nemcsak magyar, hanem külföldi sommelierek is nevezhettek; a kiírás szerint egyénileg vagy szakmai szervezeten keresztül lehetett jelentkezni. A bajnokság egyszerre foglalta magába a magyaroknak szóló nemzeti bajnokságot és a nemzetközi Open Sommelier Champion címért zajló megmérettetést. Az eredetileg 19 fős mezőnyben magyar indulók mellett többek között horvát, lengyel, szerb, brit, ciprusi, holland, finn és osztrák versenyzők is szerepeltek.

 

A zsűri súlyát olyan nevek jelezték, mint Matthew Citriglia MS, Jonathan Gouveia MS és Czinki Tamás MS. A Master Sommelier cím önmagában is azt jelzi, hogy nem alkalmi bírálatról van szó, hanem a nemzetközi szakma legmagasabb szintjeiről érkező értékelésről. Egy sommelier-versenyen zsűritaggá általában nem nyílt jelentkezéssel válik valaki, hanem szakmai hitelességgel, versenyrutinnal, oktatói vagy értékelői tapasztalattal, valamint a szervezők bizalmával. A jó bíró itt nem „megfogni” akarja a versenyzőt, hanem következetesen és objektíven mérni, hogyan tudna magas szinten, vendégek előtt, nyomás alatt dolgozni.

 

 

A program első napján, vagyis a döntő előtti napon írásbeli vizsgával és szervizfeladattal találkoztak a versenyzők; a döntőbe természetesen a legjobb teljesítményt nyújtók jutottak tovább. (Érdekesség, hogy pontegyenlőség miatt az eredetileg tervezett Top 8 helyett végül Top 9 folytathatta a versenyt.) A döntő házigazdája Lippai Mihály, a Magyar Sommelier Club elnökségi tagja, az OHSC elnöke volt, a feladatok pedig gyorsan világossá tették, mennyire sokrétű ez a szakma.

 

A menetrend nagyon feszes – és felteszem, emiatt nagyon stresszes is - volt, amit az is jelzett, hogy végig szinte tapintani lehetett a teremben a feszültséget. A borlapkorrekcióra mindössze három perc jutott: a versenyzőknek szándékosan hibás tételeket, rossz eredetmegjelöléseket, évjáratokat vagy logikátlan adatokat kellett kiszúrniuk. Ezután következett a spirit kóstolás, hat tétellel és jellemzéssel egybekötött ajánlással, szintén három percben. A félvak kóstolás során három tételt kellett felismerni az előző körben már látott hatból, mindössze két perc alatt. A vakkóstolás hat percet kapott, a fókusz a kóstolási logikán, különösen a kortyon volt. Végül a 12 perces szervízfeladat mutatta meg igazán, ki marad elegáns, pontos és vendégbarát akkor is, amikor minden mozdulat számít, az idő pedig vészesen fogy.

 

Számomra a legizgalmasabb éppen ez volt: látni, ahogy a tudásból pillanatok alatt döntés, a döntésből pedig szerviz lesz. Egy jó sommelier nemcsak felismer, hanem ajánl, magyaráz, reagál, hibát kezel, és közben nem veszíti el azt a természetes nyugalmat, amitől a vendég kényelemben és biztonságban érzi magát. A verseny angol nyelven zajlott, ami tovább emelte a tétet: itt nem elég tudni, jól is kell tudni elmondani az információkat.

 

 

A végeredmény alapján a Best Sommelier Award 2026 első helyezettje Sebastian Giraldo Makovej lett Magyarországról. Második helyen Maria Boumpa végzett az Egyesült Királyságból, harmadik lett Lukas Wiegman Hollandiából. A Top 3 magyar sommelier sorrendje: Sebastian Giraldo Makovej, Kovács Péter és Paizs Dávid.

 

A főszervező Magyar Sommelier Club szerepe azért különösen fontos, mert nem egyszerűen eseményt szervez, hanem a magyar sommelier szakmát köti be a nemzetközi rendszerbe. A Club jogelődjét 1992-ben jegyezték be Sommelier Club Budapest néven, 2012 óta működik Magyar Sommelier Clubként, és az ASI, vagyis az Association de la Sommellerie Internationale hivatalos magyarországi partnere. Tevékenysége a versenyek szervezésétől a képzéseken és mentorprogramokon át a magyar borok nemzetközi bemutatásáig terjed.

 

A döntőről hazafelé menet az maradt meg bennem, hogy ez a verseny nemcsak arról szólt, ki tudja a legtöbbet a borokról. Sokkal inkább arról, ki képes ezt a tudást akár visszatérő vendégélménnyé alakítani. A Winelovers Wine Awards keretében pedig mindez még tágabb értelmet kapott: a magyar borok, a nemzetközi szakemberek és a sommelier szakma ugyanabban a térben találkoztak. Ezért volt a döntő nemcsak izgalmas, hanem valóban fontos szakmai esemény is volt.