Tizenegyes - a Terra Hungarica borszemináriuma

Bognár Attila
2014. május 29., 13:39


Különleges kóstolóra invitált az adalékanyagok hozzáadása nélkül készülő borokkal foglalkozó Terra Hungarica. Egy focicsapatnyi borász borait ismerhettük meg, az edző, illetve a rendezvény moderátora pedig a szervezők részéről Nemes Richárd volt.
Tizenegyes - a Terra Hungarica borszemináriuma
 
Tizenegyes - a Terra Hungarica borszemináriuma
Május vége felé szépen sűrűsödnek a boros események, egyrészt megjött a nyár és a jó idő, így ezzel párhuzamosan megteltek a kiülős helyek. Másrészt pedig még tart a „beltéri boros rendezvények” szezonja is. Május 23-a ennek a boros tobzódásnak biztos az egyik csúcspontja volt, hiszen én is legalább hat olyan rendezvényt számoltam össze, amelyre érdemes lehetett kilátogatni. Ezt még megfejelte az előző heti rossz időjárás miatt szintén mostanra áttolt pálinkafesztivál is. Ez a sok-sok rendezvény örvendetes ugyan, de ilyenkor nem csak bennem, de a szervezőkben is óhatatlanul felmerül az a nem mellékes kérdés, hogy vajon lesz-e elég vendég. Jut-e mindenhova, és pláne hozzájuk mennek-e?

Ebben a boros buli dzsungelben talán azok a szervezők mehettek a biztosra, akik kisebb létszámú, limitáltabb, elővételes jeggyel kombinált rendezvényt szerveztek, hisz azzal biztosabban kalkulálhattak. Jómagam a Terra Hungarica „11” szeminárium elnevezésű kóstolóját választottam. Ők évente egyszer szerveznek egy nagy kóstolót, míg több kisebb tematikust ezek közt az év többi részében. Ezeken a kis tematikus rendezvényeken is az általuk forgalmazott borászok borai kerülnek középpontba.

Ezúttal 11 borász, 11 borvidék, 11 bor, 11 sztori szlogennel invitáltak, a helyszín pedig - csakúgy, mint a korábbi rendezvényeiken – most is a Gerbeaud Ház volt. Az egy focicsapatnyi borász borait ültetett kóstoló keretében ismerhettük meg, az edző, illetve a rendezvény moderátora pedig a szervezők részéről Nemes Richárd volt. Minden borász öt percet kapott, hogy beszéljen a borvidékről, hozzon valami személyes élményt, sztorit, illetve a borról is szóljon.
 
Ez ugye nem túl sok, hisz a kóstolt borvidékek bármelyikéről a sokszorosát lehetne mesélni, ha pedig hozzávesszük azt, hogy a borászok közt több olyan is akadt, akit 15 perc után is nehéz félbeszakítani, nem volt nehéz rájönni, hogy az időkeret tartása jelentette a legnagyobb kihívást.

Szászi Endre, Badacsony, Zeusz 2012

Endre a sokunk által is tapasztalt pozitív badacsonyi borvidéki változásokról beszélt, az értékes területek és tőkék egyre inkább a szakértő borászok kezébe kerülnek az ottani kistermelőktől, akik idős koruk miatt már nem bírják a munkát úgy, mint régen. Folyamatos a borok minőségének javulása, megindult a borászok közt az összefogás, a közös marketing. Nem egy tipikus badacsonyi szőlőfajtát hozott, hanem a zeuszt, mert ez szerinte kiemelt cukorgyűjtő képességgel bír, jól tűri az időjárási szélsőségeket, a csapadékos időt. Október végén szüretelte, egy éjszaka héjon ázott, innét a bor mélyebb, aranyba hajló színe is. Hűtött erjesztés, spontán, saját élesztőkkel. Virágos, érett gyümölcsös illat, mellette némi ásványosság és vanília, kóstolva krémes, testes, vastag, tömör szerkezetű bor, magas extrakt, sós-ásványos ízvilág, szép savak, hosszú utóíz, de végén picit sok az alkohol (14,5%).

Szentesi József, Etyek-Buda, Zengő 2011

A területeik 80%-a Nadap környékén találhatók, ez a terület amiatt extra, mert valaha a tengerszinttől mért távolság nulla pontját ehhez igazították. Izgalmas ás változatos talaj és klíma, a szőlő megbízhatóan beérik. Ő is egy „z” betűs fajtát hozott, a zengőt. Ezzel a fajtával kezdik a szüretet, egészfürtösen és kíméletesen préselik, a lékihozatal nagyon alacsony, kb. 40%. A bor ezer literes harmadik töltésű Stockinger hordókban érett, 26 g/l-es maradékcukrával már a félédes kategóriába tartozik. Közepes intenzitású illatában virágos jegyek, pici háttérbe szoruló ásványos vonallal. Kóstolva közepes test, ásványos, magvas, florális jegyek, de nekem kicsit sok benne a maradékcukor, mely túlságosan dominálja, és utóízében is ez érvényesül. Remek gasztróbor, szeretik és viszik is az éttermek Szentesi Józsi elmondása szerint.

Meinklang, Werner Michlits, Somló, Juhfark 2011

A fiatal osztrák borász Pamhagenből érkezett Somlóra, és ahogy fogalmazott, amikor először járt ott, már akkor „szerelem volt első látásra”. Nyugdíjasoktól sikerült venniük területeket, mégpedig a Grófi-dűlőben. Fajtaként természetesen a juhfarkot választotta, annak ellenére, hogy ez egy vékony héjú, nagyon érzékeny és nehéz fajta, állandó odafigyelést igényel, a legtöbb munkájuk ezzel a fajtával van. Biodinamikus gazdálkodás, a bor spontán erjedt, saját élesztővel, majd az érlelést követően még másfél évig pihentették a palackban a piacra kerülés előtt. Közepes intenzitású illata folyamatosan fejlődik, szépen nyílik a bor, illatában a jellegzetes somlói ásványos jegyek és a juhfarkos illatok dominálnak, azonnal felismerhető vakon is a bor. Kóstolva ásványos-sós ízvilág, kis mézzel és virágokkal, remek egyensúllyal, betölti az egész szájat, intenzív, hosszú lecsengéssel. Izgalmas, érdekes egyedi bor, amelyet inni is jólesik.

Pósta Borház, Pósta Gergely, Szekszárd, Kékfrankos 2011

Szekszárd egyre kedveltebb és egyre jobb borok kerülnek ki a borvidékről, Gergely szerint ez részben annak is betudható, hogy a talaj nagy része löszös, kevés agyaggal és mészkővel, így a borok savtartalma alacsonyabb, lágyabb, bársonyosabb borok születnek itt. Az ő területeik nagy része hegyoldali dűlő, amelyben a természetes légmozgás segíti a növényvédelmet. A kóstolt kékfrankos 2002-es telepítésű, max 1-1,5 kg tőketerheléssel dolgoznak. Általában másfél évig érlelik hordóban a kékfrankost, de az utóbbi időben bizonyos tételek esetén már acéltartályokat is használnak. Friss, fiatalos színű a bor, a közepesnél intenzívebb illatában az elején a fás jegyek dominálnak, kávé, csoki, capuccino, majd jön egy kis meggyes-cseresznyés gyümölcsös vonal is. Kóstolva is felülkerekedik a fás vonal a gyümölcsökön, a tanninok is kicsi még rakoncátlanok, még szüksége van a palackos érésre.
 
Karner Gábor, Mátra, Vitézföld Kékfrankos 2011

Gábor épphogy hazatért erdélyi körútjáról, aztán rohant a Mátrába, hogy megnézze, hogy a szőlőben minden rendben van-e, majd erre a kóstolóra éppen beesett. De a nagy rohanásban és a sok munka közepette erre a rendezvényre mindig szívesen jön, mert itt csupa olyan borásszal találkozik, akik hasonló felfogásban művelik a szőlőt, készítik a borokat. A szőlőt két hétig csömöszölte, majd csak minimális ként használt. Nagyon fiatal még a bor, lilás-bíboros széllel, illatban a friss gyümölcsök dominálják. Ízben is ez a nagyon friss gyümölcsös vonal a meghatározó, de érezni, hogy még nem állt össze a kép, a komponensek nagyon szépek, de még nem alkotnak kerek egészet. Palackos érlelés kell még neki.

Sütő Zsolt, Strekov 1075, Felvidék, Kékfrankos 2012

Zsolt elmondása szerint „olyan borokat szeretnének készíteni, amelyek jóivásúak, olyanokat, amelyek nem versenylovak, hanem testben, szellemben és lélekben is jó elfogyasztani”. A kóstolósor harmadik kékfrankosa jelentősen eltér az előző kettőtől, nagyon fiatal, 2008-as telepítésű. Ők is a természetességre törekednek és szintén csak minimális ként használnak. Rubin szín, lilás széllel, közepesnél intenzívebb illatát a meggyes-gyümölcsös vonal vezérli kis fűszerességgel kombinálva. Kóstolva is ez vonal jön, szép sav-tannin struktúrával, tényleg jóivású, szép bor.

Maurer Oszkár, Délvidék, Corvina 2011

A sorban papíron előbb a következő bor jött volna, hogy négy kékfrankost kóstoljunk egymás után, de a töltők előbb Oszi borát hozták. Ami, mint később bebizonyosodott végül is nem volt probléma, sőt jó sorrend volt, mert ide jobban illet ez a bor, mint később. Oszi elemében volt, a rá eső öt perc közel 15 percre sikerült, de ezt nem bánta senki. A hallgatóság kapott egy komplett történelmi áttekintést a borvidékről Marcus Aureliustól napjainkig. Megtudhattuk, hogy régen a szerémségi boroknak sokkal nagyobb volt a presztízse és így az ára is. Ma viszont rengeteg a „trükközés” a borvidéken, melyet a kevés becsületes borász igyekszik ellensúlyozni, és megpróbálják a borvidéket ismét feltámasztani, hogy a régi hírnevét visszanyerje. Idős ültetvényekkel dolgoznak (30-130 éves tőkék), a régi magyar fajtákra koncentrálnak, de nemzetköziekkel is dolgoznak. A kóstolt bor kadarka, merlot és cabernet cuvée-je, mélyrubin színű, csokival, fűszerekkel, gyümölcsökkel a közepesnél intenzívebb illatban és ízben. Finom, jól iható bor, talán a lecsengése lehetne kicsit hosszabb.
Tizenegyes - a Terra Hungarica borszemináriuma
Hemle János, Ráspi pince, Sopron, Gneisz Kékfrankos 2011

Horváth „Ráspi” József szintén az idős tőkékre koncentrál (50-100 év), ezeknek már annyira mélyre ment a gyökere, hogy a legjobban tudják visszaadni a soproni rendkívül összetett ásványos, csillámpalás, gneiszes talaj adta lehetőségeket. Régi 40-50 éves volt TSZ tulajdonú területeket szereztek meg és ezeket újítják, újították fel. A fertőrákosi Újhegy területei annyira értékesek, hogy egykor a gazdák innét kocsiszámra hordták el a földet, ún. ültetőföldnek. Ennél több ásványosságot szerintük borban átadni nem lehet, mint ebben amost kóstolt tételben, ez azonban csak részben szándékos, „inkább a természet műve”. A bor valóban kirobbanóan ásványos illatú, már első szippantásra, melyhez szépen társul egy gyümölcsös vonal is. Kóstolva remek savak és tanninok, egyensúly, komplexitás, hosszú ásványos lecsengés, remek bor, nagyon tetszett.

Pók Tamás, Eger, Pajdos 2011

Tamás is a pozitív egri változásokról beszélt, kiemelte a szakmai gárdát, 4 doktor is kikerült a borvidékről, az eredetvédelem terén 1997 és 2010 között jelentős lépéseket tettek (pl. egri bikavér, bikavér superior, egri csillag). Klasszifikáció, sokféleség (mind talajban, mind fajtában, mind mikroklímában). Az este legmegosztóbb bora az övé volt. Első körben nekem és a mellettem ülőknek nem is jutott a palackból, de sokan dugóhibásnak mondták a bort. Majd miután több kontrollpalack is ugyanezt mutatta, már másra, pincehibára gyanakodtak. A visszakóstolásnál tettem vele egy kísérletet, a helyzet annyira nem volt gyászos, mint elsőre tűnt, a sok-sok szellőztetést meghálálja a bor, de rengeteg türelem kell hozzá.

Wassmann pincészet, Villány, Cabernet sauvignon-Cabernet franc 2011

A pincét Susann Hanauer képviselte, aki lemondta, hogy egyszer Hugh Johnson-nál olvasták, hogy a legjobb portugieserek Villányban teremnek, így eljöttek megkóstolni, hogy milyen lehet. „Ha a portugieser ilyen jó, akkor milyen lehet a többi, a nemzetközi fajták”, és annyira megtetszett nekik a borvidék, hogy területeket vásároltak, és 1998-ban oda is költöztek és szőlészkedni kezdtek. Jelenleg két hektáron gazdálkodnak a siklósi Városhegyi és Hidegkúti-dűlőkben, ökológiai gazdálkodással (2011 óta Demeter minősítéssel). A bor intenzív fűszeres és gyümölcsös illatú, kóstolva is ezek a fekete bogyós gyümölcsök érezhetőek, kis csokival és fűszerekkel. Jó ivású bor, szép savakkal, a villányi borokban megszokott magas tanninok helyett szépen moderált tanninokkal, kellemes lecsengéssel.

Domokos Attila, Dobogó pincészet, Tokaj, 6 puttonyos aszú

Mi mással lehet zárni egy ilyen szép sort, mint egy 6 puttonyos tokaji aszúval. Domokos Attila bemutatta pincészetet, amely Zwack Izabella és az ő tulajdonában van, jelenleg öt hektáron gazdálkodnak a borvidék legjobb dűlőiben vannak birtokaik (pl. Betsek, Szent Tamás, Mézes Mály), főleg a furmintra koncentrálnak (70% furmint, 15% hárs). A bor még borzasztó friss és fiatal, nem is emlékszem, hogy kóstoltam-e ilyen fiatalon már lepalackozott aszút. Illata nagyon intenzív, főleg sárgabarackos, körtés, birses jegyekkel. Kóstolva is rendkívüli tisztaság és frissesség jellemzi, a 230 g/l maradékcukor és a 11 g/l sav remek egyensúlyt alkot, a beltartalmi értékei egy aszúeszenciához is elegek lennének. Nagyon hosszú lecsengés, sok-sok év potenciál.

Az ültetett kóstoló után lehetőség nyílt a Terroir Klub által forgalmazott többi pincétől is kóstolni egy-egy tételt, illetve visszakóstolni a korábbiak nagy részét. Olyan remek és egyedi borokat nyílt lehetőség tesztelni, mint Kaló Imre 2008-as olaszrizlingje, az Attila pince 2008-as syrah-ja, a Barta pince Öreg Király furmintja, vagy a Pelle, a Kikelet, a Bott pincék borai, illetve két soproni kedvencem, Weninger kékfrankosa, és Peter Wetzer bora.

Jól szervezett kóstoló volt, a kb. 100 fős közönség pont elegendőnek bizonyult, nem bántam, hogy nem voltunk többen. Lehetőség nyílt a végén beszélgetni néhány ott maradó borásszal is. Nagyon kellenek ezek a kisebb, családias méretű rendezvények, ahol a rohanós, nyomorgós, tolakodós, versenyivós buli helyett nyugodtan lehet a borra és a borászra koncentrálni. De azért mindenki vésse a naptárába azt is, hogy november 15-én jön a nagy Terra Hungarica kóstoló, amely szintén kihagyhatatlan.