Idén – mint már 1932 óta minden évben – augusztusban rendezték a Balatonfüredi Borheteket, a Tagore Sétányon. Véleményem szerint az egyik legvendégbarátabb borfesztivál, amit hazánkban megrendeznek. Köszönhető ez a gyönyörű helyszínnek, az apró, de fontos részletekre odafigyelő rendezésnek és természetesen a jó boroknak.

A részvételi feltételek szigorúak, és minden évben rendre vitákat váltanak ki. Csak azok a borászatok vehetnek ugyanis részt a rendezvényen, amelyek a Balatonfüred-Csopaki borvidéken legalább két hektár, Balatonfüred közigazgatási területén pedig legalább egy hektár művelt szőlőterülettel rendelkeznek, és a balatonfüredi városi borversenyen minimum 20 pontot elérnek. A városi borversenyre benevezett borokat a bortermelők kötelesek a Borhét végéig árusítani.

 

 

A résztvevő kiállítók száma is korlátozott, csak 24 borászat lehet jelen a sétányon. A kikötőtől induló sor első helyén mindig a legtöbb pontot elérő található – idén ez a Hudák Pince volt. A szabályok egyértelműen a helyi termelőket támogatják és lehetőséget biztosítanak a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró borászatok megjelenésére. Sajnos, van egy másik oldala is a rendszernek, mivel a termőterületi megkötés néhány emblematikus termelő kizárását is jelenti. Pedig nélkülük sem működne a borvidék.

 

Az idén is 5 napot töltöttem el Balatonfüreden, de nem csak a Borhetek és a borok bűvöletében, így beszámolóm sem csak a borokról fog szólni, hanem arról is, hogy van élet a Balaton partján augusztus 20. után is.

Miben is más ez a fesztivál, mint sok másik társa? 

 

Minden kiállítóház előtt kellő számú pad áll rendelkezésre, lehet üldögélve iszogatni, beszélgetni. Minden kiállítónál kapható a fesztiválpohár, amit kérés nélkül frissre cserélnek, amikor a választott bor megkívánja. Minden kiállító készül alkoholmentes italokkal, szódával és harapnivalóval, legyen az friss pogácsa, perec, májas kenyér. Természetesen vannak klasszikus ételkiállítók is, akik mind fürediek. Ezek apróságok, de nagyon-nagyon fontosak, amit sok helyen nem vesznek figyelembe. Az illemhelyek tiszták, kulturáltak.

 

 

Sajnos idén sokat rontott a hangulaton és a varázslatos balatoni panorámán a parton felhúzott kerítéssor. Na persze ne gondolja senki, hogy a déli partról átúszó „borkémek” elől védték az eseményt, hanem még mindig nem sikerült elbontani a vizes vb lelátóit, így építési terület volt a sétány fele. Velem együtt mindenki értetlenül állt a helyzet előtt.

 

Bár augusztus 20. után voltunk, de a városban még bőséggel volt látogató, bár úgy tűnt, hogy kisebb volt az érdeklődés, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Ez talán köszönhető volt annak is, hogy az általánosan 500 Ft/deci körüli ár – bár fél deci is kapható volt – már megközelít egy lélektani határt.

 

 

Meggyőződhettem arról, hogy a borvidék borai évről évre jó minőségűek, jó színvonalat hoznak, és a kisebb, kevésbé ismert pincékre is érdemes "rámenni". Ez a rendezvény nekem sohasem a komoly, szakmai borkóstolásról szól, hanem arról, hogy a Balaton partján helyi borokat kóstolni egy életérzés, igazi kikapcsolódás. A kínálat pedig igen bőséges, mert a pincészetek forgalmi tételeinek teljes sora kóstolható, a habzótól a kedves gyümölcsösön át a nagy olaszrizlingekig, és egyre több a jó vörösbor is, elsősorban merlot-ból.

 

Senki ne várja viszont itt a mindentudást, a világra szóló csodákat, mert az egész történet nem arról szól, hanem arról, hogy

mert mindennek ugyanaz a gyökere, egy tőröl fakad. Ezt a tényt szerencsére, legalábbis Füreden, a legtöbb vendéglátóhely is vallja, és elsősorban és kiemelten a borvidék borait árulja – és a fröccs sem lehet másból, csak olaszrizlingből.

 

 

Füred persze nem csak a borokról szól, és még kevésbé csak a Balatonról – bár a sétahajókázás, a strandolás is kötelező program. A reformkori városrész bővelkedik látnivalóban, múzeumokban. Minden sarkon ránk köszön a történelem, legyen az Jókai Mór vagy Blaha Lujza, Kossuth Lajos emléke. Sok a park, sétány, pihenőhely és mindenhol fel-fel tűnik a Tihanyi-öböl csodálatos panorámája. Rendszeresek a színielőadások, ingyenes koncertek a kikötői színpadon. A Vaszary Villa kiállításait és a Jókai Emlékházat kötelező mindenkinek megtekinteni. Amerre csak fordulunk, elénk kerül egy kedves hely, ahova érdemes beülni egy süteményre, bisztrófogásra, vagy csak egy kávéra, fröccsre.

 

Néha még a "Zárva" tábla sem gond, ha szomjas az ember. Persze azért a vendéglátás sem mindenhol tökéletes, vannak a minőségre kevésbé adó helyek is, de egyre kevesebb, és szerencsére a turisták járta részen már nem lehet gyrost kapni. Sajnos érezhető a szakképzett munkaerő hiánya, elsősorban abban, hogy az éppen elégséges létszámú személyzet a szezon végére lestrapált, fáradt, és ezért egy kicsit morcos, figyelmetlen és lassú.

 

 

A kettő együtt leginkább egy pincelátogatáson érhető el. Én ezért Csopakra látogattam, a Szent Donát Pincéhez. Sajnos a borvidék nem szervez borbusz járatot, pedig a pincészetek és a települések közötti távolságok megérdemelnék. Így marad a tömegközlekedés és a hegymászás, egy bort kerülő sofőr, vagy a taxi.

 

Az már lerágott csont, hogy a Szent Donát Pincéből milyen gyönyörű a kilátás, de valóban így van, és sohasem lehet vele betelni Ahogyan a 2016-os évjárat tételeire sem fogok ráunni. Fejes Olivér, a pince borásza mutatta meg csillogó szemekkel a tételeket és a pincét. A pince tiszta, ápolt, csak roppant kicsi, kinőtte magát, nem nagyon van már hely további tárolókapacitásnak. Remélhetőleg hamarosan megkezdődnek a fejlesztések.

Szépen sikerült a pince két „trendi” bora, az Élet a Marson (Sáfránkert Olaszrizling) és a Trópusi Lagúna (furmint és kevés sauvignon blanc). A Marson névadója a vörös homokos terület, amitől kissé ásványos, testes a bor. A végén az olaszrizling kesernyéje, aromatikában trópusi gyümölcsök. A Lagúna feszes, hosszú bor, és nagyon furmintos.

 

Az évjáratban készül egy alap birtok olasz, dűlős pedig a Márga, a Szitahegy és a Slikker lesz. Utóbbira még jó pár hónapot várni kell. Messze a legjobb tétel a Szitahegy lesz. Ismerve a pince eddigi életét, azt gondolom, hogy ez messze túlnőtt az összes eddigi tételen. Elegancia, összetettség, ásványosság, hosszúság, finom gyümölcsök. Benne van Csopak és az olaszrizling egység. Nagy bor a javából. A 2017-es év is biztatóan alakul, és ha a szüret időpontját is sikerül elkapni, ami a munkaerőhiány miatt nem csak a szakembereken múlik, akkor az idei is jó évjárata lesz a pincének.

Az ősz megérkezésével sem szabad elfelejteni a Balaton gyöngyszemét, hiszen az őszi erdő gyönyörű, megváltoznak színek, elcsendesedik a város, nyugalom költözik be. Ám a város nem zár be, a programkínálat bőséges, éttermek és a pincék is várják a vendégeket. Úgyhogy télen-nyáron Füred!