Az ember életében a borszeretet második fázisa a Cserszegi, tettestársával I. Olivérrel. (I, nem első), illetve a Kapu maga, hiszen az első fázist elhagyva, ami az olcsó legyen és édes, mivel berúgáshoz lesz, egyszer csak megjelenik, a nem igazán szeretem a (száraz) bort, de őket (a Cserszegit és az Irsait) igen. Jó esetben ez a szeretet megmarad, különösen, ha a fröccsöt, mint borszerető ember italát szánkra merjük venni.

A Cserszegi bonyolult bor, nem karakterét, hanem nevét, és származását tekintve. A neve kimondhatatlan, ezért is árulta a Hilltop külföldön Unpronounceable grape, azaz kimondhatatlan nevű szőlő néven, az meg az angolokat jellemzi, hogy azt, hogy Cserszegi, nem tudják kimondani, de azt, hogy ánpronánszéböl, azt igen. A sok –i viszont a magyarok számára is megtévesztő, borkóstolókon időnként például a kunsági Cserszegi Fűszeres olyan megoldhatatlan feladat elé állítja szegény hazai borfogyasztót, mint egyszeri Habsburgot az osztrák-magyar meccsen az ellenfél kiléte. Mert ugye: a Cserszegi, ami Balaton, elsősorban alföldi, mert ott van a legtöbb. Szülője viszont Bakonyi, aki Károly és doktor, de ha máshonnan nézzük, akkor szülei: Irsai, aki Olivér és szőlő, továbbá párja, aki Tramini és Piros. Ez nem csak a Cserszegi sajátossága, ott van például a Rajnai, ami rizling, mostanában az egyes számú felkent papja Szentesi, aki József, de a bor nadapi, ami Etyek. Persze a skandinávokhoz képest még mindig szerencsésebbek vagyunk, ahol mindenki –son vagy –sen, vagyis –fi.