Dr. José Vouillamoz növénygenetikus, borszakértő több mint 25 éve foglalkozik szőlőfajták tanulmányozásával, DNS-profilozásával történelmi dokumentumok, leírások és genetikai adatok segítségével, elsősorban azért, hogy azonosítsa őket, majd megpróbálja megérteni a családfájukat, megtalálni a hagyományos szőlőfajták természetes szüleit, ami azért érdekes, mert néha segít megérteni, hogyan történt a populációk migrációja a szőlőtermesztésen keresztül. A kolorko esetében azonban nem szülői kapcsolatról van szó, hanem azonosításról, amely lehetőséget nyújt a két nagyon távoli régió közötti történelmi kapcsolatok jobb megértésére. 12 genetikai DNS-marker (mikroszatellit) segítségével azonosítani tudja az ismeretlen szőlőtőkét, a profilját összevetve a világ minden tájáról származó, több mint 3000 szőlőfajtát tartalmazó adatbázisával. 50-60 genetikai marker felhasználásával pedig nem gyanított származásokat és váratlan családfákat is rtud ekonstruálni.

 

 Dr. José Vouillamoz – Forrás: https://josevouillamoz.com/
 
Milyen eljárást alkalmazott a kolorko és a furmint szőlőfajták DNS-profiljának meghatározásához?
Az általam használt módszer, a mikroszatellit-elemzéskor a DNS-ben található rövid, ismétlődő szakaszok (mikroszatellitek) hosszának változásait vizsgálom; konkrétan a DNS tizenkét specifikus régióját elemzem. Mivel a növényekben, akárcsak az emberekben, kromoszómapárok vannak, egy régiót analizálva minden kromoszómán két lehetőség áll fenn, ami profilt ad: 12 amplifikáció után 24 értéket kapunk, és ha megfelelő adatbázissal rendelkezünk, összevethetjük az adatbázisban szereplő értékeket a teszteredménnyel. Minél nagyobb az adatbázis, annál nagyobb az esélye, hogy találunk egyezést – ez olyan mintha a szőlőfajták Tinderje lenne.

Tehát ez hasonló az emberi DNS-profilozáshoz?
Igen, pontosan ugyanaz a módszer.

 

Kolorko © Doris Schneider, Julius Kühn-Institut (JKI), Siebeldingen, Németország
 
Milyen kihívásokkal szembesült az azonosítás során?
A kihívás nem az azonosítás volt. 2012-ben egy borkonferencián találkoztam Seyit Karagözoğluval, abban az évben, amikor könyvet írtam a termesztett szőlőfajtákról. A kolorko is szerepel a könyvben, és emlékszem, hogy – mielőtt találkoztam Karagözoğluval – azt írtam, hogy nem tudjuk, vajon a kolorko valóban egyedülálló-e, vagy talán csak egy másik fajta szinonimája, de a DNS-profil segítségével könnyen megtalálhatjuk a választ. Ezen a konferencián megláttam a címkén a kolorkót, amit még soha nem próbáltam ki, ezért meg akartam kóstolni. Beszéltem a borászat tulajdonosával (Karagözoğluval), és azt mondtam neki, hogy ha egy nap meg akarja tudni a választ, én itt vagyok. Azt hiszem, elég sokáig tartott, és csak 2017-ben küldött nekem kolorko mintát, amit elemeztem, és nem hittem a szememnek – azonos volt a furminttal! Azt hiszem, késő ősz volt, ezért azt mondtam, vegyünk még egy mintát, és a következő évben, vagyis 2018-ban kis leveleket vettem mintának, és hogy biztosak legyünk, vettünk még egy mintát egy másik szőlőtőkéből, egy másik helyről, és az eredmény ugyanaz volt. Ez bizonyította, hogy a kolorko = furmint.  Számomra a kihívás nem a genetikai rész, hanem az, hogy megpróbáljam megérteni, hogyan került a kolorko ebbe a régióba, Trákiába.
 
Van rá bármilyen írásos bizonyíték, hogy történhetett ez?

Nincs valódi írásos bizonyíték arra, hogy ez hogyan történhetett, legalábbis mi még nem találtunk ilyet. Ami biztos, a kolorko a kihalás szélén állt, csak néhány helyi gazda termesztette a szőlőültetvényein, és az 50-es években csak egy borászat készített még belőle oxidatív stílusú bort – a termelés nagyon-nagyon csekély volt.  És azt sem tudjuk, miért hívják kolorkónak, erről sincs dokumentumunk, legalábbis egyelőre. Talán egy nap, ha egy helyi történész kutatást végez, akkor megtudjuk ezeket. De van egy lehetséges hipotézis: Karagözoğlu szerint vannak bizonyítékok arra, hogy magyarok éltek abban a térségben, és létezik egy dokumentált történet II. Rákóczi Ferencről, aki Trákia fővárosában, Rodostón fejezte be életét. Legalább 9-10 évig száműzetésben élt, és arról nincs semmilyen írás, hogy vitt volna magával furmint szőlőt, de biztos vagyok benne, hogy továbbra is kapcsolatban állt magyarországi ismerőseivel. Mivel a Rákóczi család Tokaj egyik legnagyobb szőlőbirtokosa volt, így lehetséges, hogy egyik magyarországi ismerőse vitte a furmintot Törökországba.

 

Egy 1878-as térkép a Márvány-tenger vidékéről, amikor Isztambult még Konstantinápolynak, Tekirdağot pedig magyar nevén Rodostónak hívták
 
Említette, hogy a kolorko szinte teljesen eltűnt a török szőlőültetvényekről. Mit gondol a fajta megőrzésére irányuló erőfeszítésekről, és lehet-e szerepe a genetikai kutatásnak a megőrzésben?
Természetesen! Ez a felfedezés hozzájárulhat ahhoz, hogy a kolorko újra népszerűvé váljon. A média máris nagy érdeklődést tanúsít iránta, és remélem, hogy ez más termelőket is arra ösztönöz, hogy újra kolorkót ültessenek ezen a területen. Amit az emberek talán nem vesznek figyelembe, az az, hogy ha a Rákóczi-történet igaz, akkor a kolorko arra emlékeztet, milyen lehetett a furmint 250 évvel ezelőtt. Tehát a kolorko genetikai szempontból furmint, de ha veszünk egy fajtát és évszázadokig különböző régiókban tartjuk, akkor mutációk és variációk halmozódnak fel, és végül kissé eltérőek lesznek. Még mindig ugyanaz a fajta, de láthatók a különbségek a morfológiában, a bor ízében, mindenben. Így, ha mondjuk összehasonlító kóstolást végzünk a kolorko és a furmint között, természetesen lesznek különbségek a terroir alapján, de ezen felül lesznek genetikai alapú különbségek is. 
 
Ön szerint a terroir – az éghajlat, a talaj és egyéb környezeti tényezők – hogyan befolyásolja a kolorko és a furmint borok ízét és jellegét, annak ellenére, hogy genetikailag hasonlóak?
Szerintem elég jelentős a különbség, mert Trákiában a talaj többnyire mészkő, és a Márvány-tenger is a közelben van, míg Tokajban természetesen nincs tenger, és a talaj többnyire vulkanikus eredetű. Tehát vannak különbségek a talaj és az éghajlat tekintetében, ezért is lesznek különböző ízűek. De őszintén szólva még nem kóstoltam őket egymás mellett. Szeretnénk ezt megvalósítani, remélhetőleg a Szepsy családdal, akik Magyarországon a legnagyobb és leghosszabb tapasztalattal rendelkeznek a furminttal kapcsolatban. Szeretnénk Tokajban kóstolót szervezni Seyit Karagözoğluval, aki kolorkót hoz majd magával. Valójában az eredményeket már 2018 óta tudjuk, de Seyit Karagözoğlu a megfelelő pillanatra várt, hogy bejelentse – és úgy döntöttünk, hogy az idei Wine Paris a megfelelő alkalom erre.

 

A kolorko szőlő leveleit Seyit Karagözoğlu küldte el a kutatónak a DNS-profil elkészítéséhez
 
Tudna nekünk többet mondani ennek a felfedezésnek a jelentőségéről a szőlőtermesztés genetikájának tágabb területén? Dolgozik más hasonló projekten is jelenleg?
Igen, természetesen, folyamatosan vannak ilyen felfedezések, de a legtöbb kevésbé fontos, mint a furmint esetében. Szinte minden borbarát ismeri a furmintot.  Ezen felül néhány privát kutatást is végeztem, és tudom a választ, a borászat tulajdonosa is tudja, de ő a kutatás és az eredmények tulajdonosa, és ő dönti el, mikor publikálja azokat.
 
Mit gondol, milyen hatással lesz a felfedezés a borszakmára?
Nem hiszem, hogy ez hatással lesz az egész borszakmára, mivel az túl nagy, de a régió helyi gazdáira igen. Biztos vagyok benne, hogy ez néhányukat arra fogja ösztönözni, hogy kolorkót ültessenek. Hasonló történt más felfedezésekkel is, amelyeket kollégáimmal együtt vagy egyedül tettem. Svájcban például megmentettem egy ősi fajtát, amely már kihalófélben volt – a neve diolli –, de két szőlőtőke még életben volt, azokat egy barátommal elültettük, és most már 4-5 termelő is telepítette a környéken. Szóval ez ugyan nem egy világraszóló forradalom, de régiónként segíthet újjáéleszteni őseink örökségét.