A város lassan lélegzik a melegben, a kávézók és borozók teraszai megtelnek beszélgetéssel, pohárcsilingeléssel, apró rituálékkal. Valaki épp most szól oda a pincérnek: „Egy nagyfröccsöt kérek.” Ez az egyszerű mondat több, mint egy rendelés. Közös nyelv. Kulturális reflex. Innen tudjuk: itthon vagyunk.
A kávéházak, a pubok, a bárok és a kocsmák színes és fontos helyszínei a szociális életünknek - betartva természetesen a kulturált italfogyasztás szabályait. Hiszen otthon is ihatnánk egy kávét vagy egy sört, de a hangulat és a társaság miatt mégis érdemes időnként ellátogatni egy "csehóba". Vajon hány „Megiszunk egy pohár bort?” kezdetű párbeszéd végződött már órákig tartó beszélgetéssel, világmegváltó ötletekkel, üzletkötéssel, életre szóló barátsággal vagy csak egy hangulatos iszogatással.
A zöld szőlő alacsony cukor- és magas savtartalmú levét már az ókorban is felhasználták. A 19. század elejéig gyakran szerepelt szakácskönyvekben és receptekben, hazánkban egresvíz névvel illették. Később feledésbe merült, manapság azonban újra divatba jött, a gasztronómiában szinte kihagyhatatlanná vált és mentes fröccs alapanyagnak sem utolsó.
Az öt nagy hazai fesztivál beszállítója, a Borháló borkereskedés megmutatta, mivel és hogyan készülnek a Szigetre. Karakteres, arculattal és fajtajelleggel is rendelkező borokat kerestek, melyek frissek, kellően savasak és elérhetőek tízezer literes mennyiségben is.
_1.jpg "Így fröccsözünk mi")
